A migránsokról és a népszavazásról
„Fel kell ismernünk: nem várható el senkitől, hogy a saját biztonságát feláldozza. Azaz: pontosan tisztában kell lennünk azzal, ki menekült és ki nem az. Ami viszont ebben a helyzetben igazán fontos: oda kell mennünk, ahol a probléma képződött, ahonnan menekülnek, és meg kell oldanunk azt a problémát.(…)
Harcolnunk kell, aztán rendet kell tennünk, hogy ne jöjjön a migránsok újabb és újabb hulláma.
Azzal, ha befogadjuk őket nyakra-főre, csak rontunk azoknak az országoknak a helyzetén is, ahonnan eljönnek. (…) Cseppet sem értek egyet Merkellel. Ahogy egyébként Európában nagyjából senki. Orbán Viktorral és az itteni népszavazással annál inkább egyetértek. (…) A népszavazásuknak lesz következménye. Az EU-gépezetre bizony hatást gyakorol majd. Ha győznek a nemek, az erőt ad Orbánnak ahhoz a harchoz, amelyet a kvóták európai politikája ellen folytat. (…)
Ez a népszavazás ráadásul erősítheti az igazság hangját, azét az igazságét, amelyet a brüsszeli gépezet tagadni igyekszik.
Hogy ugyanis az európaiak többsége nem kér a tömeges bevándorlásból. Valamint, hogy a politikai elittől azt várja: találjon megoldást erre a problémára.„
Orbánról és Magyarországról
”Németh Zsolttal persze nagyon jóban vagyok,
Viktorral is jól kijövünk és egyáltalán nem értek egyet azzal, ahogy az EU-ban kezelik. Demagóg, populista, fanatikus, aki xenofób, homofób, stb. A szokásos.
Ha pedig idejön az ember, egy civilizált országot talál és az itt élők sem úgy néznek ki, mint akik egy zsarnok igáját nyögik. Teljesen normális életet élhetnék ma Budapesten akár meleg muszlimként is.
A no-go zónákról
„Vannak. (…) Bradford városa jó példa erre. Muszlim bandák nem egyszer kizsákmányolnak, kihasználnak fiatal lányokat, nem véletlenül írtam a témáról tavaly megjelent kisregényemet, a The Disappeared (Az eltűnt) címűt. Anélkül, hogy általánosítani akarnék az iszlámmal kapcsolatban, hiszen a muszlimok közül rengetegen jogkövető állampolgárok, akik integrálódtak a társadalomba…”
Az integrációról
„Lehetséges az integráció. De mindig ott lesz az a kisebbség a körükben, amely nem akar integrálódni. Azért nem, mert az identitását a hite adja, a hitével azonosul, nem pedig az országgal, ahol él. A hűsége kizárólag Allahot illeti, nem pedig Nagy-Britanniát.
A nikáb, a handzsáb és a burka betiltásáról
”A hidzsábot nem tiltanám be, hiszen az fejkendő és nem takarja az arcot. A nikábot és a burkát, minden arcot takaró viseletet viszont betiltanék, igen. Azért mégpedig, mert a mi társadalmunk arra épül, hogy egymás szemébe nézünk
Az egész keresztény kultúrájú világban az az elfogadott, hogy férfi és nő egymás szemébe néznek, látják egymás arcát.
Nem csak a nemek közötti egyenlőséget fejezi ez ki, hanem az egymással való egyenrangú kommunikációt is lehetővé teszi az idegenek társadalmában. Az arc eltakarása a nőt a közös térből vonja ki, bezárja egy férfi magánszférájába, ami idegen attól a szemlélettől, amely a mi társadalmainkat felépítette. (…) Ez a viselet hagyomány.
Persze, hagyomány, hogyne. Csak akkor ott kell élni, ahol ez a hagyomány létezik.
Olyan nincs, hogy elmész bárhova a saját hagyományaiddal és azt mondod, hogy márpedig te továbbra is úgy élsz. Gondoljon bele: ön sem megy egy muszlim országban cipővel a mecsetbe, mondván, mifelénk nem szokás levenni a cipőt a templomban, tehát ragaszkodunk a saját hagyományainkhoz és cipővel trappolunk a szőnyegen. Ez nonszensz. A migránsoknak kötelezettségeik vannak. A legfőbb az, hogy alkalmazkodjanak.„
A Brexitről és a magyar vendégmunkásokról
”Természetesen bízunk abban, hogy végre újra olyan ország leszünk, amely maga ellenőrizheti a saját határait. A kulcskérdés ugyanis ez. Ez a kérdés vitte az embereket a szavazóurnákhoz, ezért foglaltak állást a Brexit mellett. Ez pedig egy teljesen új alapokra helyezett kapcsolatot eredményez majd az EU-val, amelynek a lényege éppen a határok lebontása. (…)
Önök bejönnek az országunkba és használni akarják mindazt, amink van. A remek infrastruktúrát, mindent. Másrészt elveszik az angolok munkáját, megváltoztatják a hagyományos közösségeiket.
Önök, magyarok is nehezen birkóznának meg a helyzettel, ha egyszer csak kimennének az utcára a szülővárosukban és hirtelen azt vennék észre, hogy senki sem beszél magyarul önök körül. A boltokon meg fura jelek vannak, amelyeket nem tudnak elolvasni. Ez az átlagos brit munkásembernek feldolgozhatatlan, tolerálhatatlan változást jelentett. (…)
Ebben a kérdésben egyezik a magyar és az angol érdek. És nem is csak a magyar. A lengyelektől négy-ötmillióan vándoroltak ki, ami demográfiai válsághoz vezethet.
Ez tehát tovább így nem folytatódhat, elemi érdekük a közép-európai országoknak is, hogy hazajöjjenek ezek az emberek.
Azt viszont kár lenne tagadni, hogy ha hazajönnének, azzal Magyarország is jól járna. Önöknek is gond, hogy emigrál az elitjük és mindazok, akik képesek, hajlandók dolgozni. Főleg fiatal emberek.„
A Sir Roger Scruton konzervatív brit filozófussal készült teljes interjút a mandiner.hu-n olvashatják.
Roger Vernon Scruton (Manchester, 1944. február 27.) angol konzervatív filozófus, esztéta. A Buckingham Egyetem Filozófia intézetének vendégtanára. Korábban a Cambridge-i Christ’s College tanulmányi igazgatója (1971-1991). 1974-ben megalapítja a Conservative Philosophy Group-ot, 1982-ben a Claridge Press-t. A CEC Government Relations alapítója és elnöke, Anthony Barnettel társalapítója a Town and Country Forum-nak. A Salisbury Review főszerkesztője 1983-tól (a lap indulásától) 2000-ig. Folyamatosan közreműködik a Right Reason nevű konzervatív filozófiai weblogban. A rókavadászat ismert szószólója. Az 1990-es évek elején a tanítást és a várost hátrahagyva Wiltshire-be költözik, és megalapítja posztmodern mezőgazdasági tanácsadó cégét, a Horsell’s Farm Enterprises-t.