Emlékezetes, ő annak az öt temerini magyarnak az egyike, akiket 2005 őszén koncepciós perben egy szerb férfi, Zoran Petrovics bántalmazásáért összesen 61 év börtönbüntetésre ítéltek. Ebben szerepet játszott, hogy a 2004-et megelőző években nagyon sok atrocitás érte a délvidéki magyarokat, a szerbeknek pedig kellett az ellenpélda. Ráadásul az ötök egy olyan férfit bántalmaztak, akinek a nagynénje a szerb radikális párt központjában dolgozott. Az eljárás során éppen ezért meghamisították a vérmintákat, a védelem tanúit nem hallgatták meg, és elutasították a DNS-vizsgálatot is. Nem hallgatták meg Petrovicsot sem, aki maga mondta, hogy nem volt etnikai szál a verekedésben, és nem is akarták megölni. A közelmúltban helyszíni riportban számoltunk be arról, hogy Uracs József tavaly december 25-én, 11 és fél év rabság után szabadult a börtönből, és egy idős, zentai házaspárnál lelt menedékre. Társai közül ketten – Horváth Árpád és Szakáll Zoltán – 2012-ben kaptak elnöki kegyelmet, ketten azonban még mindig raboskodnak: Illés Zsolt várhatóan 2017-ben, Máriás István pedig 2019-ben tölti le büntetését.
Uracs József lapunknak elmondta: szabadulása óta megcsináltatta a személyi igazolványát, az útlevelét és a betegkönyvét. Komolyabb munkát azonban egyelőre nem tud vállalni, mert régóta gond van a derekával, a veséjében homokot találtak, az epéje és a mája sincs rendben. – Előfordulhat, hogy egy-két év is eltelik, mire újra nehezebb munkát tudok végezni. Sok pénzt kell adni az orvosoknak, ami fizetés nélkül nagyon nehéz – mutatott rá a férfi. Hozzátette: a munkaközvetítőben egyelőre csak négyórás, könnyebb munkát ajánlottak neki, de az orvosoknak a kivizsgálásokat követően ehhez is hozzá kell járulniuk. Ha ezt az állást el tudja fogadni, akkor körülbelül havi 50 ezer forintot keres majd. – Meg akarom szerezni a magyar állampolgárságot, mert ha Magyarországon vagy külföldön akarok dolgozni, akkor erre mindenképpen szükségem lesz – fűzte hozzá.
Uracs József a közelmúltban meglátogatta a Temerinben élő lánytestvérét és annak családját. Megjegyezte, hogy jó volt újra látni a szeretteit, de a településen nem érezte jól magát, nem vágyik oda vissza a 2004-ben történtek után. Közben mindkét korábban szabadult társával, Szakáll Zoltánnal és Horváth Árpáddal is beszélt már, utóbbival szinte minden nap váltanak üzenetet. – Árpád Németországban dolgozik, azt mondta, ha meglesz az útlevelem, és rendben lesz az egészségem, nekem is szerez munkát. Zoltán most még Temerinben dolgozik, de ő is készül Németországba a testvéremmel. A börtönben raboskodó Illés Zsolttal és Máriás Istvánnal nem tudtam még beszélni, amúgy is csak akkor látogathatom meg őket, ha kérvényt írnak – hangsúlyozta.