Tíz órakor két fehér furgont pakolnak meg ebéddel teli ételhordókkal Orosházán az önkormányzati fenntartású Gyermek- és Diákélelmezési Intézmény Eötvös utcai konyháján. Ma ötszáztíz személyre főztek, a szociálisan rászoruló gyermekek bablevest és zöldborsós sertésragut kapnak. A furgonok a város távoli területén található átadóponthoz, a Bácskai utcai városszéli óvodához szállítják az ételt, az arra lakó kedvezményezettek ott vehetik át a névre szóló ételhordókat.
Sorba állnak a biciklivel érkezők a központban és a városszéli óvodánál is, az edények fülét a kormányra akasztva karikáznak el. A késők helyben fogyasztják el az ebédet.
Sárga pólós, középkorú férfi jön értünk az óvodához, ő Kun László, a tanyagondnok. Többek között Szentetornya városrészbe és Kiscsákóra hordja az ebédet. 2010 óta hetente kétszer vásárol be: cukrot, kenyeret, üdítőt visz a bolt nélküli településrészekbe, gyógyszert vesz, orvoshoz szállít betegeket. Szentetornya öt kilométerre található Orosháza központjától.
Némileg meghökkenek, amikor kiderül, hogy a kiscsákói városrész viszont huszonöt kilométerre, két másik településen túl található. Kun László kis helytörténeti adalékkal szolgál: az egykori földesúr a zselléreknek Orosházához távoli területeken is osztott parcellákat, így a község Békés megye legnagyobb területű településévé vált. Olyannyira, hogy a két világháború között Orosháza az egyik legnagyobb magyar faluként szerepelt a köztudatban. Aztán az erősödő kisbirtokos réteg gazdálkodási formája is farmokat hozott létre, azaz tovább erősítette a tanyavilág terjeszkedését.
Követjük a platós Mitsubishit először Rákóczitelepre. Itt több helyen ad be a kerítésen ételhordót a gondnok, majd a Virágos dűlőhöz hajtunk, ahol Z.-ék élnek, szemmel láthatóan nagy szegénységben. Az udvaron raklapok darabjai, azzal fűtenek télen, keresztbe-kasul napos csibék, folyamatosan hápogó apró növendékkacsák futkároznak. És szökésben van két kakasuk is. Az állattartás miatt persze számottevő az egy köbméterre jutó legyek száma is. A férfi felhajtó (a fejéshez ő hajtja a gépekhez a marhákat), az asszony pedig kotlóval keltet. Két gyermekük van, Norbika és Sanyika. Tavaly is járt volna nekik az ingyenebéd, de a távolsági buszhoz ki kellett volna gyalogolniuk a főúthoz a két gyermekkel.
– Nekem 250 forint befelé a buszjegy ára, s ugyanannyi visszafelé, míg a gyerekek kilencvenszázalékos kedvezményű bérlettel közlekednek, ami fejenként 960 forint havonta. Mivel sokba került volna az utazás a gyerekekkel, nem jártunk be a városba. Most, hogy kihozzák az ételt, örömmel elfogadjuk – mondja az asszony.
Innét az öt kilométerre található Szentetornya városrészbe megyünk. Ott olyan mélyszegénységben él egy roma család, hogy összefacsarodik az ember szíve. Ráadásul a nagyobb fiú értelmileg sérült, az apa lábát pedig cukorbetegsége következtében már amputálták… Örömmel veszik kezükbe a bablevessel, borsós csirkehússal teli ételhordót. Nem hiszem, hogy amúgy kerülne meleg étel az asztalukra. Aztán ismét csapódnak a kocsiajtók, az országúton porolunk, átmegyünk Kondoros és Nagyszénás helységeken, majd egy bekötőútra kanyarodva érjük el az Orosházához tartozó Kiscsákót. Sanyarú sorsú családok élnek itt is. Három helyre viszünk gyermekebédet és ételt időseknek.
Több helyütt a gyermekek számára csak így kerülhet az asztalra mindennap meleg étel
– Szanaszét vagyok, mert baracklekvárt főzök – mondja a három, főtt kukoricát majszoló gyermeke mellett álló Balogh Annamária. Zoli, Peti és Zsolti most kezdi a 3., a 2., illetve az első osztályt a nagyszénási iskolában. Az ételtámogatással tízezreket spórolnak. Szinte semmiért sem járnak be Orosházára, hiszen Nagyszénáson, ahová tíz perc alatt bekerékpároznak, mindent megkapnak. És itt telik a gyermekek vakációja is az udvaron. Azért el fognak menni a gyopárosfürdői strandra és a szegedi vadasparkba is – ígéri az anyuka.
Ahogy távozunk, a kerítésoszlopok között mászkáló macskák is menekülőre fogják.
Újabb útra fordulunk, ezt már sittel töltötték fel. Egy háznál a két leány, Laura és Sári csak hosszas kiáltozás után kerül elő. Percek alatt kirajzolódik a családtérkép: a nagymama él itt, de befogadta a lányát a két gyerekkel, mert a férj baltával kergette el őket korábbi otthonukból. Az édesanyjuk dolgozik, közmunkában varrónő. A nagynéni, Palkó Ildikó hívja elő őket katonás fegyelemmel a házból. Ő a nagymamát CT-vizsgálatra vitte, hozta.
Tartja a formáját, húsz éve Budapesten manökentanfolyamra járt. Ahogy a nagyanya megterít a lugasban, csörgést hallok, a lányok már kanalazzák is a bablevest.
Kun László azt mondja, az ebédkör 33-35 kilométer, ha ő viszi Kiscsákót is, akkor 150 kilométert tesz meg egy munkanapon. – Aki nem tudja megoldani, annak kivisszük. Előfordult, hogy a téli szünetre melegíthető ételkonzervet kaptak. Ételcsomagot is juttatunk a rászorultaknak. Ahol tudunk, segítünk, mert ez a magyar valóság.
– Önkormányzatunk évek óta pályázott a minisztérium által kiírt nyári szünidei gyermekétkeztetésre, így nyaranta 400-450 gyermek étkeztetéséről tudott gondoskodni. 2016-ban úgy módosult a gyermekek védelméről szóló törvény, hogy a gyermekétkeztetés keretében kötelezővé vált a hátrányos helyzetű és a gyermekvédelmi kedvezményben részesülő, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek szünidei étkeztetése az önkormányzatok felelősségével, amire állami forrást biztosítanak – tudom meg Dávid Zoltántól, Orosháza polgármesterétől.
Mint mondja: az orosházi képviselő-testület 2017-ben is úgy döntött, hogy minden gyermekvédelmi kedvezményben részesülő, 3–18 éves korú gyermek részére biztosítja az ingyenes, napi egyszeri meleg ételt a nyári szünet 43 munkanapján, a városban így a vakáció alatt 831 gyermek jogosult a szünidei étkeztetésre.
A távolabbi városrészekbe, a külterületekre és Kiscsákóra az önkormányzat és a tanyagondnoki szolgálat közösen szállítja ki az ételt. Így igyekeznek segíteni a családokon a nyári hónapokban.
