A nyelvész úgy vélte, a kuratórium a kutatónők iránti megbecsülését akarta kifejezni azzal, hogy neki ítélte az elismerést, hiszen a nyelvészet területén lassan már több nő dolgozik, mint férfi, az akadémián vagy a tudományos élet vezető pozícióiban azonban még mindig alacsony a nők száma.
É. Kiss Katalin elmondta, hogy a korábbi években fő kutatási területe a magyar mondattan volt, valamint ennek leírása generatív nyelvelméleti keretben. „Azt próbáltuk modellálni, mi az a mentális grammatika, amely minden magyar beszélőt képessé tesz arra, hogy minden lehetséges magyar mondatot létrehozzon és megértsen” – mondta, hozzátéve, hogy ez egy formális szabályrendszer, ami megmagyarázza az anyanyelvtudást és a nyelvi képességet. Ennek a rendszernek sokféle felhasználása lehetséges, a nyelvtechnológiai alkalmazások számítógépes fordítása például mind használja a kutatás eredményeit.
„Egy nyelv akkor fogja túlélni ezt a századot, ha azon a nyelven az interneten keringő minden információ elérhető lesz” – fűzte hozzá.
A kétévente odaítélt, most kilencedik alkalommal átadott Bolyai-díj a rendszerváltás óta a legnagyobb presztízsű, magánszemélyek által alapított magyar tudományos elismerés. A 100 ezer euróval (31 millió forint) járó díjat egy 15 tagú független bizottság ítéli oda, amelynek elnöke a mindenkori magyar köztársasági elnök. A kezdeményezés mellé állt ebben az évben a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal is.
