Orsós János Róbert egy Pécs-Vasason élő beás roma családból származik. Édesanyja takarítónő, építőipari középiskolát végzett ezermester édesapja korábban bérmunkákat vállalt a kaszálástól a tetőfedésig, de már huzamosabb ideje csupán a közmunkaprogram jóvoltából tud kenyérkereső lenni.
Jánosnak nyolc és huszonhárom éves öccsei vannak. Szerény körülmények között nőtt fel, de a gondoskodó szülők jóvoltából különösebb hiányt sohasem tapasztalt. Olvasott és könyveket is gyűjtő édesapjának kulcsszerepe van a pályaválasztásában, de abban is, hogy az egykor Dumas regényeit faló fia buszon utazva tablet helyett inkább könyvet olvas. De adjuk is át a szót Jánosnak, akit gimnáziumi tanárai biztattak a továbbtanulásra.
– Amikor a gimnáziumból a pécsi egyetem filozófia szakára jelentkeztem, kaptam egy e-mailt arról, hogy a pécsi Wlislocki Henrik Szakkollégium tagfelvételt hirdet, ahol ösztöndíjat és szakmai támogatást biztosítanak a felvételt nyert hallgatók részére. Az ott eltöltött időszak fontos volt számomra, mert egy befogadó, baráti és családi közegbe kerültem. Elsőként ott leltem igazi cigány barátokra az életben.
Addig, mivel nagyon céltudatos a hozzáállásom, s más értékrendem volt, mint a többi roma és nem roma fiatalnak, csak kevés emberrel tudtam egy hullámhosszon lenni. Mintha már nem lettem volna a romák közé való, a nem romáknál pedig egyértelműen cigánynak számítottam. Sokáig voltam emiatt identitásválságban, de az önismeret, az önképzés, illetve a szakkollégiumi benyomások és ismeretségek átlendítettek minden holtponton.
– Milyen az élet egy szakkollégiumban?
– Minden hónapban voltak projekthétvégéink, ahol szakmai programokon, képzéseken vettünk részt. A szakkollégium egyik alappillére a tutorrendszer, melyben egy általunk választott egyetemi oktató figyelemmel kíséri a munkásságunkat. A többek között cigány irodalommal is foglalkozó kiváló tudós, Beck Zoltán volt a tutorom, s biztatására elkezdtem a XIX. századi cigány irodalom levéltári kutatásával foglalkozni. Ebbe bevontuk Milbacher Róbert tanár urat is, s dolgozatommal a XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencián az összehasonlító irodalom- és kultúratudomány tagozatban első díjat kaptam munkámra. Ekkor fogant meg bennem az a gondolat, hogy a mesterképzést jó lenne ebben a témában Budapesten folytatni.
Diplomamunkámat Immanuel Kant morálfilozófiájából írtam, majd jeles eredménnyel védtem meg államvizsga-dolgozatomat. A diplomaszerzés után Budapestre, az ELTE-re kerültem, irodalom- és kultúratudomány mesterszakra. Jelenleg pedig a Budapesti Református Cigány Szakkollégium tagja vagyok, ahol szintén egy támogató és barátságos közösség részese lehetek.
A filozófia nélkülözhetetlen alapja az irodalomtudománynak, és nagy hasznát veszem itt Budapesten, hogy Pécsett filozófiát tanultam. A filozófia számomra lehetővé teszi azt, hogy egy szélesebb perspektívából szemléljem a világot s benne magamat, ezáltal az életben adódó problémákat több nézőpontból tudom értelmezni, majd orvosolni. A jövőben mindenképpen a tudomány világában szeretnék ténykedni.
– Odahaza példakép?
– Amikor manapság fiatal cigány értelmiségiekről beszélünk, mindig heroi-záljuk ezeket a karaktereket, mert kiemelkedtek, s mekkora hőstett ez! Nem kellene! Azt ugyanis, amit véghez vittem, nem élem meg hatalmas tettként, és nem követelem meg az elismerést, mivel egyszerűen csak azt tettem, amit tennem kellett. Erre bőrszíntől függetlenül mindenki ugyanúgy képes, s anyagi, családi háttértől függetlenül is működhet jól a tanulás. Szeretnék bizonyíték is lenni arra, hogy ez az egész fejben dől el, akarat kérdése. Viszonylag korán megterveztem a céljaimat, és tudom, hogy tennem kell érte.
– Kantról nem egyszerű beszélgetni. Nem ijednek meg ettől az emberek?
– Azzal, hogy filozófiát végeztem, csodabogárnak számítok, mert ki az, aki manapság filozófiával foglalkozik, ráadásul cigányként? Nos, ez kétségtelenül nagyon meglepő és ritkaságszámba menő dolog. Erre pedig igen büszke vagyok. Elismerem a szüleim kétkezi munkáját is, de örülök, hogy megadatott számomra az a lehetőség, hogy nem lettem például rákényszerítve az egyébként kitűnően prosperáló asztalos, bádogos és hasonló szakmák valamelyikének elvégzésére. A szülők megadták azt a szabadságot nekem, hogy az legyek, aki akarok. Doktori iskolába szeretnék jelentkezni, külföldi tanulmányokat végezni, s egyszer majd egyetemi oktatóként, kutatóként képzelem el magamat.
Hálózat a felemelkedésért
– A kormány erőforrást, nem pedig áldozatot lát a magyarországi roma közösségben – jelentette ki Orbán Viktor még januárban, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (Hálózat) budapesti találkozóján. A kormányfő azt is hangsúlyozta, hogy Magyarországon ma csak két útja van a felemelkedésnek: a munka és a tanulás, ha pedig a kettő összekapcsolódik, az külön szerencse. Szavait maga a Hálózat igazolja, amely a roma diákok tanulmányi előmenetelét, diplomaszerzését segíti. Míg 2011-es alapításakor 57 hallgató került a szakkollégiumokhoz, idén már 325 fő előmenetelét segítették. A támogatott roma fiatalok közül eddig 360 szerzett diplomát és 90 százalékuk talált munkát.