– Még a közepén tartunk az internetes konzultációnak. Milyen visszajelzések vannak? Összhangban van a kérdőív az emberek és az ágazat igényeivel?
– Valóban, még javában tart a konzultáció, július 31-ig minden 14 évnél idősebb magyar polgárnak lehetősége van arra, hogy válaszoljon az InternetKon húsz kérdésére. Fontos tudatosítani, hogy ez egy olyan nemzeti konzultáció, aminek nemcsak a témája az internet és a digitális fejlesztés, hanem a platformja is, mert nem hagyományos, papíralapú konzultáció, most online véleménynyilvánításra van lehetőség. Eddig több mint 12 ezren válaszoltak, abban bízom, hogy minél többen teszik ezt.
– Voltak-e fenntartások a netes válaszadással kapcsolatban? Reprezentatív lesz ez a felmérés? Nem gondolkodtak a papíralapú válaszadás lehetőségén?
– Amikor tavaly novemberben hozzákezdtünk az InternetKon előkészítéséhez, akkor a társadalomtudományi kutatásokkal, közvélemény-kutatásokkal foglalkozó szakemberek nagyon óvtak minket attól, hogy csak online felületen legyen lehetőség válaszadásra. Tény, a középmezőny élén vagyunk azt nézve, hány embernek van internet-hozzáférése, de a szakembereknek az a tapasztalatuk, interneten nagyságrendekkel kisebb az az emberek válaszadási hajlandósága, mint a hagyományos papíralapú kérdezési módszerek esetén. Például nagyon komoly megbízással rendelkező cégek, amelyek piackutató tevékenységet végeznek, ezer-ezerötszáz vagy kétezer embert kérdeznek meg hagyományos kérdezőbiztosi módszerekkel, ami könnyebb, mint interneten keresztül. Ezért tartottak attól, hogy ez csökkentheti a válaszadók számát. De elvi okok miatt döntöttünk úgy, hogy ha ez a téma, akkor nem lehet másként, mint digitálisan kifejteni a véleményeket.
– Ha a válaszadók számát megnézzük, akkor talán tisztább is lehet a kép, mint egy néhány ezer fős felmérésnél, elvégre ez egy nemzeti konzultáció, ami nagyobb hatást gyakorolhat a kormányra és az ágazat szereplőire, mint egy átlagos közvélemény-kutatás.
– Tisztább is a kép, de majd augusztus elsején tudom megmondani, pontosan hány ember volt, aki kifejtette a véleményét. Ez egy nyílt társadalmi párbeszéd, amelynek az az értelme, hogy kormányzati döntéseket tudjunk megalapozni. Egy példával élve ugyanaz a helyzet, mint amikor a munkavállaló szakszervezeti tagként vagy azon kívül elmondja a kollektív szerződéssel kapcsolatban a maga véleményét. Nem kötelező, de elmondja. Ez azért jó, mert befolyásolhatja, hogy akik az ő nevében – üzemi tanácsi vezetőként vagy szakszervezeti vezetőként a munkáltatóval vagy cégvezetővel – tárgyalnak, milyen munkavállalói igényeket fogalmazzanak meg. Ez az értelme a nemzeti konzultációnak.
– Nagyon sok dolgot lehet befolyásolni, természetesen a digitális fejlesztés az egyik legfontosabb, de vegyünk sorra még néhányat a húsz kérdésből.
– Lényeges, milyen módon tudjunk közelebb jutni az olcsóbb internetezéshez. Eldönthetjük, hogy a szolgáltatás fogyasztói árának mérséklése az áfa csökkentésével történjen meg vagy a távközlési cégeket érintő közműadó csökkentésével, esetleg a piaci verseny erősítésétől remélt árcsökkentő hatás által. Kérdés az is, hogy támogatunk-e olyan megoldást, amiben a szociálisan rászorulók szűkebb vagy tágabb csoportja az internet-hozzáférést és az eszközhasználatot tekintve egy úgynevezett kedvezményes internet-alapcsomagot használhasson, erre sok példa van szerte a világon, Európában. A munkanélküliek munkaerőpiacra való visszatérése szempontjából az internethasználat sokkal jobb lehetőséget ad a világhálón való álláskeresés és a meghirdetett állásokra való jelentkezésen keresztül.
– Az ingyenwifit is nyilván sokan használnák.
– Ez egy szintén világosan megfogalmazott szakmai program, hogy Magyarország minden egyes településén legyen legalább egy olyan közintézmény és közterület, ahol az ingyenes internet-hozzáférést lehetővé tevő széles sávú wifi elérhető. De nézzük tovább a konzultáció kérdéseit: infokommunikációs cégek fejlődését segítő kormányzati, gazdaságélénkítő támogató program működjön-e? Miként óvhatjuk meg a gyermekeinket az internet világában rájuk leselkedő veszélyektől, hogyan lehet a személyiségi jogvédelmet még inkább erősíteni? Milyen módon lehet a nagy internetes multinacionális cégeket, szolgáltatókat bevonni a közteherviselésbe, hogy értékes magyar tartalmak előállításának legyenek a támogatói? Az is fontos kérdés, milyen legyen a torrentezésre vonatkozó szabályozás Magyarországon.
– Mit szólt a szakma a kérdésekhez? Mennyire egyezett meg az állampolgárok és az ágazat szereplőinek véleménye a témákkal kapcsolatban?
– Szerintem nem meglepő módon a legkiválóbb szakemberek által a magyar internet fejlődése szempontjából lényegesnek tartott témák mindegyike a polgárok által javasolt kérdéssorban is szerepelt. Talán a legnagyobb szakmai elismerés, amit eddig kaptunk, hogy nincs ma a magyar internet világában olyan szakmai kérdés, ami ne lenne része az InternetKon kérdéssorának. Az e-közigazgatás kérdésétől az internetes kereskedelmen át az oktatásügyet érintve. Idetartozik az informatika szerepe az oktatásban, az, hogy a köz- és felsőoktatási intézmények és kollégiumok szupergyors internettel való elérése érdekében mit lenne jó tenni, hogyan lehetne a kkv-szektort bevonni a hálózatfejlesztésbe. Szinte enciklopédikus módon a magyar internetfejlődés szempontjából minden téma szerepel ebben a kérdéssorban.
– Szupergyors internetről és nagy fejlesztésekről beszélgetünk, de ehhez az kellene, hogy a közműadót végképp eltöröljék. Mennyit fejlesztettek egyáltalán a cégek, amióta a közműadót bevezették?
– Két adófajta van: a távközlési cégeket terhelő ágazati adó, illetve a közműadó, amely minden vonalas infra-struktúrát üzemeltető vállalatot, így a távközlési cégeket is érinti. Való igaz, hogy a közműadó bevezetése óta az infokommunikációs iparág által befizetett adó összege változatlan. Egyébként tízmilliárd forint körüli összegről beszélünk, ami valóban azt mutatja, hogy az utóbbi években lényegét tekintve alig volt hálózatfejlesztés Magyarországon. Ez megváltozik. Nem szeretném azt mondani, ez az InterKon első kézzelfogható eredménye. Ám azt sem mondanám, hogy semmilyen hatása nem volt ennek a folyamatnak arra, hogy a parlament által már elfogadott, 2016-ra vonatkozó adótörvények a közműadóval kapcsolatban azt a megoldást tartalmazzák, hogy a széles sávú, szupergyors internet elérését szolgáló új hálózatokat illetően, valamint a meglévő hálózatok fejlesztése esetében lényegében mentesülnek a közműadó megfizetése alól a távközlési cégek. Tehát az adórendszer olyan ösztönzőt tartalmaz 2016-tól kezdve, amely segítheti ezt a nagy léptékű hálózatfejlesztési programot.
– Az ágazati szereplőkkel hogyan működtek az egyeztetések?
– Előtér-beszélgetések vannak, nem háttérbeszélgetések. Az InternetKon egyik legnagyobb értéke talán, hogy egy egyébként nagyon sok szereplős piacon olyan partneri viszonyt sikerült kialakítani, hogy szinte mindenki részesévé vált az előkészítésnek, és részesei lesznek a polgárok véleménynyilvánítása után elkészülő dokumentum összeállításának is. Itt egy olyan adjonisten volt a kormányzat részéről, ami őszinte, befogadó, egy az érintett szereplők közreműködését kérő, igénylő együttműködési szándék, és mivel pozitív hangvételű volt az adjonisten, ilyen volt a fogadjisten: nagyon pozitívak a visszajelzések.
– Hány konzultáció volt eddig a szervezetekkel, és van-e már feldolgozottság?
– A szervezetek száma, amelyekkel már egyeztettünk, megközelíti a százötvenet. Ezek között van olyan, amelyikkel már tizenötször ültünk le tárgyalni. A félszázat meghaladja már azoknak a konferenciáknak a száma, amelyek a konzultáció személyes részét jelentik, és ez folytatódni fog. Nekünk nem kell majd külön feldolgozni a válaszokat, mert online felületen történik mindez, a szoftver megteszi ezt.
– Érzékeny téma volt az internet, nagy utat tettek meg a netadóellenes tüntetéstől a internet áfacsökkentéséig. Sikerül-e tabukat is ledönteni? Sikerül-e az emberek tudatában elültetni, hogy nincs minden internetes tartalom ingyen, ezt vagy én fizetem meg, vagy valaki más?
– Soha nem tagadom, hogy az InternetKon abban a helyzetben megfogalmazott nagyon helyes kormányzati kezdeményezés volt, amikor állt a bál az internetadóval kapcsolatos intenzív társadalmi tiltakozás kapcsán. Amikor az internetadó elképzelése megjelent, már akkor elmondtam, hogy ez egy rossz, hibás elképzelés és egy bölcs kormányzati döntés volt meghallgatni, megérteni az emberek tiltakozását. Az InternetKon részeként a polgárok által kinyilvánított véleményen kívül van egy másik jelentősége ennek a folyamatnak, ez pedig az, hogy először van a széles társadalmi érdeklődés középpontjában az internet fejlesztésének ügye. Ez, valljuk be, eddig csak a szakemberek nem túl nagy érdeklődést kiváltó belügye volt. Végre azt kell megértenünk, hogy az internet a XXI. században ugyanaz, mint a XX. század elején az elektromos áram. Az internet fejlődése aktív állami közreműködés nélkül elképzelhetetlen, de tegyük hozzá, az állam ne szóljon bele az internet világába, a szabadságot korlátozó módon ne avatkozzon bele.
– Az interneten túl önnek a sport is szívügye. Beszéljünk kicsit az olimpiáról, de előtte egy aktuális téma: vannak problémák a paralimpiai bizottságnál. Egyáltalán, mit szól Gömöri Zsolt volt elnök meggyanúsításához?
– Annyit tudok, amit olvastam az ügyről, a rendőrség egyelőre nem mondott nevet, a jól értesült sajtóorgánumok írták, hogy a paralimpiai bizottság leköszönt elnökéről van szó, nem beszéltem az utóbbi napokban Gömöri úrral, tehát nem tudom, ő volt vagy nem ő volt. De zajlik egy nyomozás, a hatóság végzi a maga munkáját. Törvényes rendben folyik egy eljárás, ezzel kapcsolatban szerintem többet nem lehet mondani. Július 6-án lesz a Magyar Paralimpiai Bizottság újabb rendkívüli közgyűlése, ahol az új elnököt és három elnökségi tagot választanak a küldöttek.
– Ön vállalná az elnöki posztot?
– Én nem jelöltetem magamat, tehát ha másokban az a megtisztelő elképzelés merülne fel, hogy engem javasolnának az elnöki posztra, ismételten elmondom, nem pályázom erre a feladatra. Én 2010 óta vagyok a Magyar Paralimpiai Bizottság vezetőségének tagja mint alelnök. Ebben a pozícióban szeretném folytatni a munkámat. A bizottság megfelelő új elnököt tud majd találni. A 2024-es olimpiához itt kapcsolódnék, mert ez nemcsak olimpiai, hanem paralimpiai pályázat is. És ez nagyon fontos, mert egyes, olimpia rendezésére kandidáló városoknak nem volt túl erős programjuk a paralimpiai verseny megszervezésére, s ez volt az egyik ok, ami miatt a döntőben más, versenyző várossal szemben alulmaradtak.
– Van esélyünk olimpiát rendezni?
– Én kevés dologtól vagyok lelkesebb, ami a közéletet érinti, mintsem ettől az elképzeléstől, és ezt nem azért mondom, mert egy sportot imádó ember vagyok. Bármilyen furcsa, ebben a legkevésbé a sport számít. A világ bármely pontján az olimpia rendezése egy olyan fejlesztési program, hogy ha okosan készítik elő, akkor ugrásszerű fejlődést hozhat egy ország életében. Nincs még egy ilyen program, mint egy nyári olimpia megrendezése. Most az növeli az esélyünket, hogy teljesen új filozófiát fogalmazott meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, magyarul vége van a „megaolimpiák” időszakának. Nem túlzok, az olimpiák rendezésének a lehetősége 20-25 metropolisra korlátozódott. Nekünk nagyon nagy esélyünk van, jóval nagyobb, mint korábban. A pályázatok elkészítéséhez is adnak pénzt, a szándéknyilatkozatot 2015 szeptemberében kell benyújtanunk, és ha befogadják jelentkezésünket, akkor izgulhatunk, mert 2017 őszén döntenek a 2024-es olimpia és paralimpia helyszínéről.
