– Jó ötlet nyilvánosságra hozni a hálózati nyilvántartást?
– Nem. A papíralapú hálózati nyilvántartásban nem csak ügynökök szerepelnek. Ott tartották nyilván hatos kartonon a sikertelen beszervezéseket, a figyelőkartonosokat, azaz azokat, akiknek csak tervezték a beszervezését, s akik ezt lehet, hogy nem is sejtették. Ott szerepelnek a 6a kartonosok, akik egy ügynök valamilyen szempontból érdekes kapcsolatai. Ilyenkor a karton előlapján ezek a személyek szerepelnek, a hátlapon pedig az az ügynök, akinek a kapcsolatai. Továbbá a tényleges tevékenységről a karton nem sokat árul el. Van, akit beszerveztek, de nem jelentett, van, aki jelentett, de érdemi információt nem adott, és van, akinek a jelentése miatt valaki nem kapott útlevelet, nem léptették elő, állását vesztette, bebörtönözték vagy felakasztották. A listán mindegyikük egyenlő lenne, ez történelemhamisítás. Másik oldalról meg nem szerepelnének a listán azok, akik nem szerepelnek a hálózati nyilvántartásban, de a megfigyeltek dossziéiból megállapítható, hogy káros ügynökök voltak.
– Felvetődik, módosítani kell a 2003-as törvényt, amely meghatározza, ki tekinthető ügynöknek.
– Ebben rejlik némi igazság. A probléma az, hogy nehéz egzaktul megfogalmazni, kit tekintek annak. A tiszta eset az, ha valakinek megvan a B – beszervezési – és az M – munka- – dossziéja. Akinek a két dossziéja közül csak az egyik van meg, azzal is hasonló a helyzet. Az esetek egy részében támpontot jelenthetnek a megfigyeltek dossziéiban lévő jelentések. Ha azonban csak különböző hálózati kartonok vannak, már nagyon nehéz az ügy. A törvény meghatározása két okból nem jó: egyrészt ügynöknek tekinti azt is, akinek aláírt beszervezési nyilatkozata van. Ez azért gond, mert vannak olyan esetek, amikor valaki ijedtében aláírt, de senkiről sem jelentett. Ilyen például a nyilvánosság előtt már ismert Csurka István esete, aki kényszer hatására aláírt ugyan, de soha nem jelentett. Ennek ellenére kartonja szerint csak az aláírás után hét évvel zárták ki, és az igazság csak egy alapvetően nem róla szóló dossziéból derül ki. Másrészt azért nem jó a mostani megfogalmazás, mert van, akinek se nyilatkozata, se konkrét jelentése nincs, és annak sincs nyoma, hogy ügynöki tevékenységéért előnyben részesült volna, a hálózati kartonok mégis arra engednek következtetni, hogy ügynök volt.
– Végre átkerülnek a levéltárba a mágnesszalagok. Hány van belőlük és mit tartalmaznak?
– Az Alkotmányvédelmi Hivatalban háromfajta adattárat tartalmazó mágnesszalag van. A H jelű a hálózati adattár, amely ugyanúgy, mint a papíralapú hálózati nyilvántartás, nemcsak az ügynökök adatait tartalmazza, hanem – amint azt a papíralapú nyilvántartás kapcsán már mondtam – a figyelőztetett és a 6a kartonos személyeket is. A G jelű adattár a megfigyeltek adatait tartalmazza, továbbá van a K jelű, azaz a kémelhárítási adattár. A nyilvántartások nem teljesek, rendszeresen töröltek belőle adatokat. Az egyes személyek azonosítását megnehezíti, hogy a születési dátumok, bár elvileg szerepelnek, jelenleg nem olvashatók el. Egy olyan országban, ahol sok Kis János és Nagy Ferenc van, ez okozhat gondokat. De a H jelű adattárban például szerepel az anyja neve, ha a lakcíme fontos volt, akkor az is, ha foglalkoztatott hálózati személy volt, akkor rajta van annak a szervnek a kódja, amely foglalkoztatta, ha kizárták, akkor a B dosszié száma.
– Eddig miért nem lehetett ezeket kutatni? Miért misztifikálták a dokumentumokat?
– Mert nem vehettünk át államtitkot, és ebben államtitok is van, de az új törvénymódosítással már átvehetünk és elkezdődhet az egész felülvizsgálata. Biztos vagyok abban, hogy államtitokként van számon tartva egy csomó olyan név, amelynek már nincs szüksége erre a minősítésre.
– Van arra szándék, hogy több minősített irat kutathatóvá váljon?
– A Nemzeti Emlékezet Bizottságának joga van minősített adatok megismerésére, ezért úgy döntött, hogy megnézi a mágnesszalagokat. Szakértelmünk nekünk van, mi dolgozunk ezekkel az iratokkal. Most kiderül, hogy mennyi a ’90 előtti minősített irat. Mert most már meg tudjuk nézni és a minősített iratot is át lehet szállítani. Akkor arról is tudunk majd beszélni, hogy van-e értelme a további titkosításnak vagy nincs. Valószínűnek látszik, hogy viszonylag nagy számban lesz visszaminősítés.
– Magyarországon európai viszonylatban mennyire kutathatók a kommunizmus állambiztonságának iratai?
– Minden ellenkező híresztelés ellenére szabadon kutathatók az anyagaink. Van azonban egy korlát. Nem ismerhetők meg a szexuális szokásokra és kóros szenvedélyekre vonatkozó adatok, továbbá az egészségi állapotra vonatkozó információk csak akkor, ha összefüggésbe hozhatók az állambiztonság tevékenységével. Németországban sokkal kevesebb anyag ismerhető meg, mint nálunk. A cseheknél meg szabadabb a kutatás. Mi valahol középen vagyunk ebben a mezőnyben.
– Az Ügynöksorsok – Ügynök? Sorsok? – A hálózati lét sokfélesége és a megismerés korlátai című, Petrikné Vámos Idával közösen írt könyvükben hetven véletlenszerűen kiválasztott ügynök hálózati anyagát dolgozzák fel. Mennyire véletlenszerűen?
– Azok közül az iratok közül választottuk ki a szereplőket, akiket az adott iratban hálózati személyként tüntettek fel. Tehát ügynökök. Az egyes személyeknek különféle típusú és mennyiségű iratanyaga van. Van, akinek csak egy hatos kartonja, másnak adatlapja, megint másnak B, azaz beszervezési vagy M, azaz munkadossziéja, az is lehet, hogy egy megfigyelt személy dossziéjában szerepel, vagy az előbb felsoroltak közül különböző variációkban több helyen is van róla irat. Ezen felül nagyon különböző lehet a rendelkezésre álló iratok mennyisége. Arra törekedtünk, hogy az előbbiekben jelzett sokféleség tükröződjön a kötetben is. A véletlenszerűség azt jelenti, hogy a fenti szempontok szerint válogattuk, de tartalmilag nem vizsgáltuk meg előzőleg az egyes iratokat. Egyébként az iratok nagyon hiányosak, és sok esetben nem lehet rekonstruálni az egyes személyek tényleges tevékenységét.
– A sok selejtezés miatt, amelyek közül az 1989-es mindent vitt?
– Az csak egy volt a sok közül. A 40-es évek végén, az 50-es évek elején borzasztó rendetlenség volt, és kőbe vésett szabályok sem voltak. A forradalom alatt az iratok egy részét a forradalmárok, a másik részét az ávósok semmisítették meg. A későbbi dokumentumokból kitűnik, hogy sokat küszködtek, amikor megpróbálták visszaállítani a régi hálózati névsort, mert azt sem tudták pontosan, hogy kikkel álltak kapcsolatban. Van olyan beszervezési dossziénk, amiben az van benne, hogy X. elvtárs tudja, hogy Y. elvtársat beszervezte. Menet közben is sok anyagot megsemmisítettek, de nem azért, hogy majd ne lehessen tudni, mi történt, egyszerűen sok volt a papír és kevés volt a hely. Találtunk olyan munkabeszámolókat, amelyekben szó van arról, hogy több ezer beszervezési vagy munkadossziét megsemmisítettek. 1989-ben megparancsolták, hogy törölni kell azokat a dossziékat, amelyeken még dolgoztak, így a beszervezési dossziékat és a munkadossziékat is, amelyekbe még mindig rakták a jelentéseket. Csak a hatos kartonokat küldték fel központi nyilvántartóba. Számos esetben nem irattározták a munkadossziét. Ezért van az, hogy sokszor semmilyen más nyom nincs, csak egy megfigyeltnek a saját dossziéjából derül ki, hogy volt egy ügynök, aki jelentett róla. Egy költőről például úgy derült ki, hogy ügynök volt, hogy a megfigyelt dossziéjában elhelyezett jelentésében azt is leírta: most jelent meg a verseskötete, és leírta a kötet címét is.
– A könyvben lelepleztek egy ügynököt, akinek szerepe volt Renner Péter ’56-os vértanú elfogásában.
– A köztudatban úgy szerepel, hogy a Szabó Miklós nevű, Bécsben élő kisgazda politikus, a magyar hírszerzés ügynöke jelentése nyomán tartóztatták le Renner Pétert, amit egyébként Szabó Miklós el is ismert. Azt valóban tőle lehetett tudni, hogy Renner átjött Magyarországra, de ez kevés lett volna az elfogásához. Ahhoz tudni kellett a pontos tartózkodási helyét. A valódi ügynököt Sz. Lukács Imrének hívták, aki levelező tagozatos joghallgató volt, de behívták katonának, Budapesten szolgált. Megválasztották a forradalmi katonai tanács tagjának. Majd otthagyta alakulatát és az ELTE forradalmi bizottságában tevékenykedett. Részt vett a forradalomban, utána megrémült, disszidálni próbált, de sikertelenül. Megijedt; mivel nem ment vissza az állomáshelyére, katonaszökevény volt. Elment egy tanárához és elmondta neki, hogy tudomást szerzett Renner Péterről. Nem lehet kideríteni, hogy önszántából vagy a tanár biztatására ment az állambiztonsághoz, de ott kötött ki, és besúgta Renner Pétert, majd részt vett az ávós akciótervben, aminek következtében elfogták és letartóztatták a forradalmárt. Ebből lett a nagy per, amelyben három embert felakasztottak, tízet pedig összesen több mint hetven év szabadságvesztésre ítéltek.