– Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott a választások után, hogy nem nőttek fel a feladathoz, elvettek egy mandátumot a Fidesz–KDNP-től, miután az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a Kúria rossz döntést hozott, amellyel elvett a kormánypártoktól több mint négyezer levélszavazatot. Azóta a parlament előtt van egy törvénymódosítás-tervezetet, amely tisztázza a levélszavazatok érvényességi kritériumait. Ha a választás idején már hatályban lett volna ez a változat, akkor hogyan dönt?
– Választási ügyekben a Kúria vezetői nem járnak el, éppen azért, nehogy bárki azt vethesse fel, hogy a Kúriának a parlament által megválasztott elnöke nem kívánatos módon részt vesz választási ügyekben. Tehát korábban sem én döntöttem ezekben az ügyekben, és a törvény megváltoztatása után sem kerülhetek döntési helyzetbe. Az tény azonban, hogy választási kérdésekben törvénymódosítási indítvány került a Tisztelt Ház elé, és a Kúria is megfogalmazta javaslatait, amelyeket a napokban elküldött az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke útján az igazságügyi miniszternek.
– Ön szerint hogyan lehetne elejét venni a kormányfő által megfogalmazotthoz hasonló kritikáknak?
– Természetes, hogy egy közpénzből fenntartott állami intézmény munkájáról az állampolgárok, így a miniszterelnök is véleményt nyilvánít, ezeket a munkánk során hasznosítjuk is.
– Sikerült tisztázni a félreértést a kormány és Kúria között?
– Úgy gondolom, a véleményt nyilvánítók számára is ismert lehet, miszerint a Kúria elnökének a törvények nem engednek beleszólást az egyes ügyekbe. Bűncselekményt követne el az a bírósági vezető, aki konkrét ügyekbe beavatkozna. Ezért egyes perek kimenetelét, eseti döntéseket az elnökön nyilván nem lehet számonkérni. A Kúria elnökének az a feladata, hogy a bírák számára lehetővé tegye az ügyek pontos tanulmányozását, megismerését és önálló eldöntését, ahol a bíró csak az alaptörvénynek, a törvényeknek és a lelkiismeretének van alárendelve. Ennél többet egyetlen bírósági vezető sem tehet.
– Említette, a kormány részéről is örömmel veszik a visszajelzéseket, mondana néhány konstruktív bírálatot, amelynek alapján előremutató módosításokat tettek?
– A Kúria elnöke évente számol be a parlament előtt a jogegységi érdekében végzett munkáról. Az elmúlt években a parlament igazságügyi bizottságában és a plenáris ülésen megfogalmazott észrevételek is arra indítottak, hogy még több erőfeszítést tegyek az alsóbb fokú bíróságok bevonására a joggyakorlat elemzésébe, illetve elrendeljem a büntetés kiszabás területi eltéréseinek vizsgálatát.
A Kúria a rendelkezésére álló eszközökkel elő kívánja mozdítani az alkotmányos változást
Fotó: Teknős Miklós
– A választással kapcsolatban nagyon is szó szerint értelmezte a törvényt, az Országos Bírói Tanács (OBT) működésében azonban meglehetősen rugalmasan interpretálta a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényt (BSZI). Sokan elfogultságként értelmezik a két témában mutatott eltérő hozzáállását.
– Ahogy említettem, választási ügyekben nem az én dolgom a jogértelmezés, hanem a konkrét ügyben eljáró bírói tanácsé. Az OBT munkájában törvényi kötelezettségem alapján kell közreműködnöm a 15 egyenjogú bíró tag egyikeként. Döntéseket a testület hoz.
– Akkor hadd idézzem fel: a levélszavazatokkal kapcsolatban a legkevésbé megengedően értelmezte a törvényt a Kúria, az OBT-t viszont ön annak ellenére nyilvánította működőképesnek, hogy nem felelt meg a BSZI kritériumainak.
– A választással kapcsolatos ügyben a Kúria egyik bírói tanácsa döntött.
A választási ítélkezés tapasztalatait a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma július 4-én tartott ülésén dolgozta fel. Ennek eredménye az az előzőekben említett jogszabály-módosításra irányuló javaslat, amelyet a kollégiumvezető javaslatára az OBH elnöke útján küldtem meg az igazságügyi miniszter úrnak.
– Mi áll ebben?
– Nem árulok el nagy titkot: nem különbözik jelentősen attól a törvénymódosítástól, amelyet kedden fogadott el a parlament.
– Visszatérve az OBT-re, a tanács működőképességéről szóló vélemény egyértelműen az elnök úrtól származik. A BSZI tételes felsorolásában szerepel, hogy új választás tartásával 14 főre kell kiegészíteni a tanács létszámát, ha nincs a tagjai között egy ítélőtáblai, öt törvényszéki, hét járásbírósági és egy közigazgatási és munkaügyi bírósági bíró. Márpedig utóbbi tag hiányzott a létszámból, ezzel az Országos Bírósági Hivatal értelmezésében határozatképtelen lett a tanács.
– Az összetételből adódó határozatképességre vonatkozóan nincs szabályozás a törvényben. A működőképességről a testület foglalt állást.
– Az ügyelosztási renddel kapcsolatban elnök úr azt mondta, hogy automatikusan történik, mégis többnyire olyan balliberális irányultságú bírókhoz kerülnek kényes ügyek, mint Kárpáti Magdolna vagy Mészár Róza. Ezt nem tartja aggályosnak?
– A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló kétharmados törvény a bíróságok működésének egyik alapvető rendelkezéseként parancsként írja elő, hogy senki nem vonható el törvényes bírájától. Törvényes bíró pedig az eljárási szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, az előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró. Az ügyelosztási rend elfogadása az azonos ügyszakban ítélkező bírói testületek szakmai tárgykörére van figyelemmel, valamint az eljáró bírák különleges szakértelmére. A törvényes bíróhoz való jog megkívánja, hogy minden polgár, aki a bíróság elé kerül, tisztában lehessen azzal, hogy az ügyét nem ad hoc jelleggel és nem egy igazgatási vezető, például az elnök adja oda valamelyik bírónak, hanem az előre meghatározott szigorú rendben történik az elosztás.
A bíró esetleges világnézeti irányultsága nem ügyelosztási szempont.
„A bírói függetlenség nem önmagáért való érték”
Fotó: Teknős Miklós
– Mi alapján állítják össze a kollégiumok az ügyelosztási javaslatot?
– A polgári kollégium például annak alapján, hogy melyik bírói tanács milyen szakértelemmel rendelkezik.
A büntető kollégiumban a közlekedési, katonai és az egymással összefüggő ügyek kivételével érkezési sorrendben, automatikusan történik az ügyek kiosztása. A közigazgatási kollégiumban választási ügyekben húsz éve úgy történik, hogy a hat bírói tanács kettesével kapja a választási ügyeket, tehát minden bírói tanács az adott választási jogorvoslati időszakban tulajdonképpen az ügyek egyhatodát dönti el, kettesével elosztva az ügyeket, az érkezés sorrendjének megfelelően.
– Míg a bírói függetlenség kérdésében több alkalommal szót emelt, sokan úgy érzik, hogy az emberek mellett már kevésbé áll ki.
– Ezt hogy érti?
– Említhetném a devizahitelesek ügyeit, amelyekben a bíróságok többször egymásnak ellentmondó ítéleteket hoztak, illetve Marian Cozma meggyilkolását, ahol sokan túl enyhének találták az ítéletet. Mindkét történetben ön a bírókat védte a kritikus hangokkal szemben. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy az emberek úgy érezzék, a Kúria elnöke őket is képviseli és védi?
– A bírói függetlenség nem önmagáért való érték, hanem azt szolgálja, hogy a polgárok biztosak lehessenek abban, hogy a bíró, aki el fog járni az ügyükben, nincs elkötelezve semmilyen lehetséges peres ellenfélnek. Ha a bírói függetlenség kétségbe vonható, az aláássa a közbizalmat. Tehát közvetlenül szolgálja a peres feleket az, hogy a bíró független legyen. Ha ez nem teljesül, akkor elvész a bíróságok iránti bizalom, a polgár nem bízhat abban, hogy az ügyét elfogulatlanul fogják eldönteni, és értelmét veszti az igazságszolgáltatás.
– Hadd ismételjem meg a kérdést: kíván-e tenni valamit annak érdekében, hogy az emberek úgy érezzék, kiáll mellettük, őket is képviseli?
– Az emberek mely csoportjára gondol? Az évi több százezer felperesre vagy alperesre? A vádlottakra vagy a bűncselekményeket elszenvedő sértettekre? Láthatja, a kérdésre nincs egyszerű válasz, a probléma ennél sokkal bonyolultabb. A bírói szervezet és annak alapértékei évszázadok során alakultak ki, a törvényes bíróhoz való jog, a bírói pártatlanság és függetlenség nagy múltra visszatekintő jogalkotói és -alkalmazói bölcsesség esszenciái, amelyek végső soron azt hivatottak szolgálni, hogy az állam elkülönült hatalmi ága – a bírói hatalom – hatékonyan és megfelelően tudja szolgálni a társadalom érdekeit. Erre annál is inkább szükség van, mert a hazánkhoz hasonló, átalakulóban lévő társadalmak, amelyek több évtizedes diktatúrából alakulnak át jogállami demokráciává, számtalan, csak az átalakulásból adódó olyan feszültséget hordoznak, amelyeknek kezelésében a bíróságoknak is szerepet kellett vállalniuk. Tipikusan ilyen volt az igazságtétel, a kárpótlás, a privatizáció vagy a devizahiteles problémakör is.
– A Cozma-ügy kapcsán viszont sokan talán jogosan találták enyhének a társtettes Sztojka Iván ítéletét.
– A Cozma-üggyel kapcsolatos kérdés pontosításra szorul. Az említett személy nem társtettes volt, hanem bűnsegéd. Az ügyben életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt egyik terhelt felelősségét sem állapították meg, ezért e terhelttel szemben is csak határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabására volt törvényes lehetőség: a Kúria a másodfokon kiszabott nyolcévi szabadságvesztést tizenhárom évre súlyosította, így a bűnsegédi bűnrészessel szemben a törvény szigorát alkalmazta, amikor a főbüntetését több mint felével megemelte.
– A beszámolói szerint az elnök úr sokat utazik, akár olyan egzotikus helyekre is, mint Kína, Korea, Vietnam. Meg tudná mondani, konkrétan mi haszna ezekből az utakból a jogkereső magyaroknak, milyen előremutató dolgok születtek az utazásokon?
– Kína, Dél-Korea és Vietnam gyorsan fejlődő, erős gazdaság. Ezekkel az országokkal a jövő szempontjából létkérdés a jó kapcsolat. Az igazságügyi diplomácia erősíti és elmélyíti a kölcsönös bizalmat, aminek látható jele a Kúriára látogató nagyszámú külföldi delegáció. A magyar jogrendszer iránti külföldi bizalom kézzelfogható gazdasági haszonnal is jár. A nemzetközi kapcsolatok ápolása ugyanúgy a feladatom, mint az, hogy a bíróság adminisztrációját irányítsam vagy évente beszámoljak a parlamentnek.
– Akkor milyen célt szolgálnak ezek az utak?
– A szóban forgó diplomáciai látogatások célja elsősorban az, hogy kölcsönösen megosszuk egymással az igazságszolgáltatási szervezet működtetésével kapcsolatos tapasztalatainkat. Dél-Korea világelső az igazságszolgáltatás digitalizálásában, Kína a modernizálás iskolapéldája. Vietnam számos magyar reformlépést tekint etalonnak, például az ítélőtáblák felállítását vagy a közigazgatási bíráskodás eljárásrendjét. Említhetek más fórumokat is, amelyek a Kúria gyakorlatában az elmúlt években rendszeressé váltak – gondolok itt a V4-ek találkozóira, amelyeket a horvát és a szlovén legfelsőbb bíróság elnökének részvételével valósítottunk meg. Hasonló jelentőségűek a közép-európai legfelsőbb bírósági elnökök találkozói, ahol legutóbb olyan kérdést tárgyaltunk, amely Magyarország és a Kúria szempontjából létfontosságú. Nevezetesen a felülvizsgálati kérelmek szűrésének kérdéskörét, ezen intézmény működtetésében akár a cseh, akár a lengyel igazságszolgáltatás évtizedekkel előttünk jár. De számos olyan kérdés is felvetődött, mint a bíróságon belüli ügymenedzsment vagy a rövid ügyintézési határidők elérésének vezetői módszerei, amelyek nagyban hozzájárulnak a magyar bírósági rendszer működésének hatékonyságához.
– Ha már a tapasztalatcserét említette, akkor hogyan indokolná, hogy pont a Soros György támogatásával működő Helsinki Bizottságot vonták be a menekültügyi joggyakorlat elemzésébe?
– A jelenleg folyó menekültügyi joggyakorlat elemzésben nem vesz részt az említett szervezet. Volt egy 2013-as vizsgálat, amely jóval a 2015-ös migrációs hullám előtt folyt, ezért főként olyan szakmai és technikai részletkérdésekkel foglalkozott, amelyeknek ma már nincs különösebb jelentőségük.
– Hogyan látja a saját helyzetét a közigazgatási bírósági reform tükrében? Elvégre ön közigazgatási bíró, a Kúria pedig a jövőben nem fog ilyen ügyekkel foglalkozni.
– Valóban sajátos helyzet, de a szervezeti átalakítás szempontjából ennek nincs jelentősége. A Kúria a rendelkezésére álló eszközökkel elő kívánja mozdítani az alkotmányos változást. Közigazgatási bíróként természetesen érdeklődéssel figyelem az átalakítás részletkérdéseinek a kimunkálását.
– Miként látja a Kúria, hogy a jelenlegi bírósági rendszerrel egy párhuzamos ítélkezési szisztéma jön létre?
– Az elmélyültebb szakmaiságot, specializálódást lehetővé tévő szervezet az igazságszolgáltatás állandó értéke. A jogterületek szerinti világos ügymegosztás egymástól elkülönülő bíróságok között kizárja az indokolatlan párhuzamosságot, viszont lehetőséget ad az ügyszakhoz jobban illő szervezési megoldásokra. A Kúria elkötelezett az alkotmányos változás mellett, és mindent megtesz azért, hogy e szervezeti átalakulás gördülékenyen történjen. Ennek érdekében vesznek részt aktívan a Kúria képviselői az átalakulás részletkérdéseit vizsgáló, az igazságügyi miniszter úr által felállított munkabizottság tevékenységében.
