Vége van az uborkaszezonnak. Ennek legfőbb ismérve, hogy a ballib megmondóemberek magasabb fokozatra tekerték a magyargyűlölet potméterét.
A HVG bülbülszavú üdvöskéje, Hont András számos esetben bizonyította, hogy lábbal tipor és semmibe vesz minden olyan értéket, amit a polgári, keresztény, nemzeti oldal magáénak érez. Ezúttal egy szép, kerek gyűlöletgombóc-publicisztikába gyúrta össze mindazt, amit tiszta szívből gyűlöl.
Volt itt minden, Szent István, kereszténység, turanizmus, finnugrizmus, éheztetett migránsok, Kurultaj, na és persze az ominózus keresztek az Országházon. Végső konklúzióként, az elmaradhatatlan, sejtelmes utalás: „(…) Ilyen egyébként utoljára 1938-ban fordult elő.” A visszatérő mantra, a háttérben felsejlő szélsőjobb sötét árnya ismét felszínre tört.
Csakhogy a ballibek hamis, igaztalan kártyája mára már hatástalan, immunissá vált vele szemben a magyar társadalom.
Hont András ezek szerint behunyt szemmel jár-kel az országban és a figyelmét ez az „apró” tény elkerülte.
Úgy látszik olyan, mint a jó bourbon, aki semmit sem tanul, és semmit sem felejt.
