– Nincs olyan egészségügyi rendszer a világon, amelyikkel mindenki százszázalékosan elégedett lenne. A sürgősségi ellátás különösen kritikus terület, hiszen itt a legsúlyosabb eseteket látják el.
– Elvileg. A valóság azonban az, hogy becsléseink szerint ma Magyarországon a sürgősségi osztályokra érkező esetek 35-40 százaléka nem tartozik hozzánk. De számos, nem sürgősségi ellátást igénylő problémával is felkeresnek minket, mondván: ide nem kell beutaló, így hamarabb jutnak diagnózishoz, ellátáshoz. A mi osztályainkon azonban a valódi sürgősségi esetek élveznek előnyt, így akinek nem olyan súlyú a problémája, azt bizony sokszor csak többórás várakozás után tudjuk megvizsgálni. Ha az emberek elfogadnák, hogy kizárólag sürgős esetben vegyék igénybe ezt a fajta ellátást, azzal az ő frusztrációjuk és a mi terheltségünk is jelentősen csökkenthető lenne.
Bognár Zsolt (képünkön) a Heim Pál Gyermekkórházban főorvosként is tapasztalja a problémákat
– A Magyar Sürgősségi Orvos Társaság nemrég választotta meg önt elnöknek. Öt évre szóló programjában is hangsúlyos szerepet kap a sürgősséggel szembeni téves lakossági elvárások lebontása. Mire gondol azon túl, hogy csak az menjen a sürgősségire, akinek valóban sürgősen van szüksége orvosra?
– Arra például, hogy még a „sürgősen” kifejezést is pontosan meg kell határozni. Mert ha egy szülő hét közben nem ér rá elvinni a könyökfájós gyerekét orvoshoz, az még nem elég indok arra, hogy a hét végén behozza hozzánk. Neki ez lehet sürgősen megoldandó probléma, orvosi értelemben azonban szerencsére nincs szó sürgős szükségről. Hasonló a helyzet azzal, akinek három hete fáj a dereka, tegnap kapott is időpontot egy vizsgálatra, ám az csak újabb három hét múlva lesz, azt meg már nincs türelme kivárni, így ma inkább bemegy a sürgősségire.
– Az a tény, hogy többféle szakrendelésre tényleg csak hetekkel későbbi időpontot lehet kapni, biztosan nem könnyíti meg a munkájukat.
– Nem. Ahogyan az sem, hogy sok helyen nincs házi gyermekorvos, így vagy helyettesítő jön hetente kétszer, vagy vegyes praxisban felnőtt háziorvosok látják el a gyerekeket is. Ráadásul a háziorvosok lehetőségei is behatároltak, számos vizsgálatra csak szakorvos írhat beutalót. Az ilyen problémáknál is rendszeresen bennünk látják a megoldást a páciensek. Az Országos Mentőszolgálat is mind több beteget szállít be osztályainkra, mert a mentőorvoshiány miatt az autók egy része mentőápolókkal vonul, akik nem minden esetben tudnak döntést hozni, ezért a helyesen értelmezett betegbiztonság érdekében inkább beszállítják a beteget a közeli sürgősségire. Mindebből egyértelmű, hogy a sürgősségi ellátás gondjai rendkívül komplexek, és nem szakíthatók ki az egészségügyi rendszer egészéből.
– A szakorvosok és szakdolgozók hiánya is előidézheti a túlterheltséget.
– A szakemberhiány nem nagyobb nálunk, mint más egészségügyi szakmákban, csak másutt előjegyzésbe vehetik és jobban el tudják osztani a betegeket. A mi szakterületünkön a fokozódó terhelés hamarabb okoz kiégést, ennek következtében az elvándorlást is erősíti.
– A sürgősségi ellátás rossz megítélésének a fő oka egyértelműen a többórás várakozás. Említette, hogy a szakmailag sürgős esetek élveznek elsőbbséget a csak a laikusok által sürgősnek vélt esetekkel szemben, de kérem, magyarázza el, hogyan döntenek az ellátás sorrendjéről!
– A sürgősségi osztályokon az első kaput ma már mindenütt az úgynevezett triázs-nővérek jelentik. Jellemzően ők ülnek a betegfogadó ablakoknál, pultoknál. Az ő feladatuk, hogy a meghatározott szigorú szakmai paraméterek (például légzésszám, keringés, tudatszint) szerint, az életkort, gyógyszerérzékenységet és más jellemzőket is figyelembe véve kategorizálják a betegeket, miután kikérdezték őket a panaszokról, tünetekről, és szükség esetén az első vizsgálatokat is elvégezték. Ez a fajta „betegosztályozási rendszer” a hadisérült-ellátásból került be a polgári egészségügybe, és a lényege, hogy ellátási sorrendet állítsanak fel, amelyben a súlyos sérültek élveznek elsőbbséget. A szakmai társaságunk 2013 óta képez triázs-nővéreket, így érdekes hallani, hogy egyesek még most is ennek a rendszernek a bevezetését sürgetik. Az viszont tény, hogy a nővérek számának növelését és ezzel a betegbiztonság növelését segítené, ha a képzéshez és az informatikai fejlesztéshez anyagi és jogszabályi támogatást kapnánk. Fontos az ismeretterjesztés, a felvilágosítás és annak tudatosítása is, hogy mikor, milyen panasszal érdemes hozzánk fordulni. Meggyőződésem, hogy a lakosság informálása nagyon fontos lépés ahhoz, hogy csökkenjen a sürgősségi osztályok zsúfoltsága, és ezzel párhuzamosan javuljon a betegek elégedettsége, növekedjen a betegbiztonság.
– Most, hogy már mindenütt használják az egységes egészségügyi informatikai rendszert, ellenőrizhetnék, hogy egy adott panasszal van-e előjegyzése egy szakrendelésre a betegnek, és ha igen, nem kellene ellátniuk.
– A sürgősségi osztályoknak minden betérő beteget el kell látniuk, ez alapelv. Ha meg is néznénk, hogy van-e mondjuk az ortopédiára vagy a reumatológiára beutalója egy derékfájós betegnek, akkor is ki kellene vizsgálnunk, hogy az aktuális állapota nem indokol-e mégis azonnali ellátást. Nem gondolom, hogy ezen a területen jogszabályokkal kell, lehet változást elérni. Az viszont egyértelműen segítene, ha az oktatásban megjelenne az egészségnevelés, és már a középiskolások tisztában lennének az egészségügyi ellátással kapcsolatos legalapvetőbb információkkal. Valamint ha a sürgősségi ellátás és az abban dolgozók egyértelmű prioritást kapnának az egészségügyön belül.
– Létezik-e annál nagyobb prioritás, mint hogy a fővárosi és Pest megyei kórházak megújítását célzó Egészséges Budapest program a sürgősségi ellátás megerősítését célozza?
– A centrumkórházak létrejöttével egyértelműen nő a betegbiztonság. A humánerőforrás-problémát azonban mindenképpen orvosolni kellene, mire ezek a szuperkórházak létrejönnek, ilyen irányú lépéseket azonban még nem látunk. Pedig ha újabb zéró ellenállású kapuk nyílnak meg, azokon előbb-utóbb beáramlanak a betegek is, mert az egészségügy kínálati piac. Amikor a Heim Pál Gyermekkórházban megnyílt az általam vezetett sürgősségi osztály, 24 óra alatt 50-60 beteget láttunk el. Most, alig tíz évvel a nyitás után van, hogy több mint százat. Nemhogy a személyzet, hanem már az infrastruktúra számára is óriási kihívás lebonyolítani egy ennyire megnövekedett betegforgalmat.
