Bár világszinten és lakosságarányosan az európaiak torkán folyik le a legtöbb szeszes ital, Kovács Katalin és Bálint Lajos a témában készült írásukban rámutatnak: a kontinens legtöbb országára az alkoholfogyasztás fokozatos csökkenése jellemző. Németországhoz, Ausztriához vagy Szlovákiához hasonlóan Magyarországon is egy emelkedő szakaszt követően csökkent az alkoholfogyasztás.
A trend a legtöbb országban az 1970-es évek során, Magyarországon az 1980-as évek második felében, de Írországban például csak a 21. század első éveiben fordult meg, Finnországban pedig még csak 2007-tól figyeltek meg mérséklődést. Néhány olyan nemzetnél viszont – ilyen Norvégia vagy Izland –, ahol korábban alacsony volt az alkoholfogyasztás, az 1960-as években mért évi 3-4 literes egy főre jutó alkoholfogyasztásról a 2010-es évek elejére lassú és folyamatos emelkedéssel elérték a 6-7 literes szintet. Az OECD idén publikált, 2012-es adatai szerint Európában a litvánoknál fogy a legtöbb szesz, évenként és fejenként 14,4 liter. Magyarországon ugyanekkor 11,1 liter volt az egy főre jutó alkoholfogyasztás, ami nem számít kirívónak a kontinensen, ahol jellemzően 9 és 12 liter közötti szinteket mérnek.
Nem csupán a legurított szesz mennyiségében, de abban is látszik némi egységesedés, hogy mit iszunk. Miként a szerzők is emlékeztetnek, a dél-európai országokban korábban elsősorban bort, Németországban, Csehországban és Nagy-Britanniában főként sört fogyasztottak, míg Kelet-Európában a különféle égetett szeszes italoknak volt a legnagyobb keletjük.
A jelenlegi adatok azonban a hagyományos fogyasztási minták felbomlására utalnak. A sörivás népszerűvé vált olyan tradicionálisan borivó országokban is, mint Olaszország vagy Spanyolország, a borivás pedig elterjedt például Norvégiában, Hollandiában, az Egyesült Királyságban. A kelet-európai országok kivételnek számítanak: itt változatlanul sok égetett szeszes ital fogy, és ez több államban – így Magyarországon is – magas vagy legalábbis átlagosnak tekinthető sör- és borivással társul.
Az elfogyasztott szesz mennyiségének változásával párhuzamosan az 1970-es évektől az 1990-es évek közepéig meredeken emelkedett, azóta viszont mérséklődött az alkohol miatti halálozás hazánkban. A túlzott szeszfogyasztással kapcsolatba hozható kórházi kezelések számát és arányát tekintve az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján ugyanakkor hazánk a vizsgált országok között a legrosszabb helyen áll, az olaszországi becsült adatnál tizenhatszor magasabb mutatószámmal.
Új módszerű alkoholrehabilitáció
Több milliárd forintos beruházásból Magyarországon is létrejönne a jövőben egy olyan alkohol- és drogrehabilitációs centrum, amely az úgynevezett Sinclair-módszert alkalmazná. A projektet előkészítendő a közelmúltban hazánkban járt Andrew Spanswick amerikai milliárdos, aki nemcsak filmes és televíziós-rádiós cégeiről, hanem alkohol- és drogrehabilitációs központjairól is ismert az Egyesült Államokban. A Sinclair-módszer szemben áll azokkal a régi hiedelmekkel, miszerint az alkoholizmust a méregtelenítéssel és az alkoholmegvonással le lehet győzni. Ez az eljárás – hirdetik – az idegrendszer saját mechanizmusára építve egyfajta „kihalásos” terápiát valósít meg, amelynek során a páciens fokozatosan „megszabadul” az alkoholfogyasztásért felelős viselkedéstől. A kezelés során alkalmazott naltrexon nevű hatóanyag megszünteti a neurokémiai függőséget, amelynek következtében az agy már nem „érzi” az alkohol vagy a drog kiváltotta mámort, így a páciens érdektelenné válik a korábban vágyott stimulálószerek iránt. A tapasztalatok szerint a kezeltek nyolcvan százaléka nem esik vissza.