A család és az iskola adhat választ a Kék bálnára

A Kék bálna jelenségre tekintettel és attól függetlenül is fontos, hogy a szülők ne hagyják magukra a gyerekeiket a digi­tális világ felfedezésében, szabjanak a kicsik netes jelenlétére vonatkozó világos szabályokat és beszélgessenek velük az online tapasztalataikról – taná­csolja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH).

Mint arról korábban már írtunk, a Kék bálna egy külföldről indult internetes csoport, amely különféle kihívásokra buzdítja az általa elért fiatalokat, az utolsó „próba” pedig az öngyilkosság. Az NMHH önmérsékletre kérte a médiumok dolgozóit az életveszélyessé válható szerepjátékkal kapcsolatos hírek közlése során. Ugyanakkor hangsúlyozták, a rendőrség bűnmegelőzési szolgálata mellett a családra és az iskolára hárul a legnagyobb feladat.

Fontos, hogy a szülők ne hagyják magukra a kicsiket a digitális világ felfedezésében

– A Kék bálna őrület ellen szívós munkával kell fellépni. Olyan programokra van szükség, amelyek segítségével a fiatalok megtanulják korrigálni és támogatni egymást, és határozott kontrollt gyakorolhatnak szűkebb és tágabb környezetük történései felett – mondta el lapunknak Bakai Gyöngyi Ágnes addiktológiai konzultáns, pedagógus, terapeuta.

Vezetésével a budaörsi Pszicho-kuckó már harmadik éve működtet kortárs segítő csoportokat. A kiskamaszok és a kamaszok 80 órás képzésben megismerkednek a hatékony konfliktuskezeléssel és az együttműködő, erőszakmentes kommunikációval. Arra „szakosodnak”, hogy felismerjék, ha valamelyik társuk bajban van. Megtanulják, hogy az életnek vannak kevésbé napsütötte részei, hogy van és lesz is olyan, amikor valami nem sikerül, amikor valaki megbántja őket, és az is megesik, hogy ő bánt meg másokat, és így neki támad lelkiismeret-furdalása.

– A Kék bálna azért foglalkoztathatja a fiatalokat, mert túl homályos – véli Bakai Gyöngyi Ágnes. – Nem értik, hogy külső parancsra miként tud véget vetni az életének egy gyermek. Mitől válik ez a parancs belsővé? És saját magukat is fenyegetve érzik – fogalmazott a szakember.

A program során a fiatalokat megkérdezték a Kék bálna jelenségről. Arra a kérdésre, „Mit teszel, ha tudomásodra jut, hogy valaki a környezetedben bele­megy ebbe a játéknak nem nevezhető borzalomba?” a következő válaszok születtek: „Ha a szüleinek szólok, az árulás.

Mert mi van, ha rosszul mértem fel a helyzetet, és nincs is benne? Ha a tanárának, az osztályfőnöknek, akkor még inkább.” „Mindenképpen keresek egy felnőttet, mondjuk téged, és oldjuk meg együtt.” Felmerült a fiatalokban, hogy figyelőkommandót alakítanak, és a bajban lévő társuk közösségi oldalait nyomon követve jeleznek – mondta Bakai Gyöngyi Ágnes.

– A személyiségfejlődés során a serdülőkor több tekintetben is fordulópontot jelent. Komoly gond, hogy felerősödnek a negatív társadalmi hatások mintái. Ezek közvetítéséért sokan a médiát, főleg a televíziót teszik felelőssé.

A tévé korán elkezdi ezt a közvetítést, a család gyengesége, hogy rendszerint keveset segít e negatív hatások ellensúlyozásában és feldolgozásában – hangsúlyozta a szakember. – Sajnos a kamaszok a legritkább esetben kérnek segítséget a szüleik­től, tanáraiktól, ha bajba kerülnek.

A mi kortárs segítőink figyelnek a társaikra, és ott, ahol úgy érzik, tudnak segíteni, megteszik, ahol nem, ott felnőtt segítő tanácsát, beavatkozását kérik. Jól működő családokra és sok ilyen csoportra lenne szükség – tette hozzá.

Balatoni József történelemtanár felismerte a Kék bálna jelenség veszé­lyeit, ezért Jocó bácsi világa néven hozott létre Facebook-közösséget, ahol közzétette a Zöld elefánt kihívást, feladatokat tűzve ki a veszélyeztetett korosztály tagjainak.

Például, hogy naponta beszélgess pár szót egy olyan osztálytársaddal, akivel nem nagyon szoktál. Ha megismered, akkor lehet, hogy rájössz, valójában ő is ugyanolyan jó fej, mint a többiek. Vagy naponta mosolyogj rá az utcán, az iskolában egy olyan emberre, aki szomorúnak látszik. Olvass és nézz meséket, olyanokat, amiket gyerekként szerettél! Hidd el, nem ciki, ha Tom és Jerryt vagy Kisvakondot nézel 16 évesen, sőt – írja Jocó bácsi.

„Naponta segíts valamit otthon a szüleid­nek: legyen ez a szemét levitele, a koszos ruha szennyestartóba helye­zése vagy akár egy finom szendvics készítése vacsorára. Rajzolj kicsi zöld elefántot egy papírlapra, és add oda valakinek azzal hogy »Legyen szép napod!«. Amikor csak teheted, kirándulj, játssz a barátaiddal a szabadban. Kérj bocsánatot, ha valakit megbántottál! Ne őrizz haragot, ne fújj rá, hisz valaha jóban voltatok!

Hallgass vidám zenéket, énekelj, és ha kedved van, akkor táncolj az utcán, séta közben. Mindennap úgy feküdj le, hogy az ágyban felidézel egy olyan pillanatot, ami az adott napodban jó, vicces volt és boldogsággal töltött el!

Ha ezeket mindet megtetted és megteszed naponta, akkor eszedbe sem fog jutni szomorkodni és mindenféle idióta, önmagadnak ártó kihívásokban részt venni, hisz kiegyensúlyozott leszel, boldog, és barátokkal, örömteli pillanatokkal fognak telni a napjaid.

Viszont azt se felejtsd el, hogy kamaszként és később felnőttként is természetes az, hogy néha rossz­kedved van, mert ez az élet velejárója. Csak rajtad múlik, hogy sajnáltatod magad vagy nevetsz egyet a világ képébe, és mész tovább, előre!

Köszönöm mindenkinek, aki csatlakozik. és megmutatjuk együtt, hogy a zöld elefánt sokkal erősebb, mint egy nyavalyás kék bálna” – biztatja a fiatalokat a történelemtanár.