A cikk, amely megríkatta a polgári oldalt

Ceglédi Zoltán a HVG-ben először tőle idegen módon ömlengett egy kicsit, hogy mennyire szereti a magyar nyelvet, hogy milyen csodás a magyar irodalom. Márai, meg Pintér Béla(!). Na és az első családi nyaralás Miskolctapolcán….

Meg, hogy magyarul mondta ki először, hogy szeretlek.

Bevallom zavarba jöttem, el is morzsoltam gyorsan egy könnycseppet.

De a Heti Hetes egykori sztárja folytatta:

„Estig tudnám sorolni, akkor se szerepelne a példáim közt, hogy „és nemrég vizes világbajnokságot rendeztek Magyarországon. Jogom van így érezni, és nem fogok szabadkozni miatta. Nem leszek attól kevésbé vagy rosszabb magyar, hogy így gondolom. (…) Olyan ország ez, ahonnan menekül, aki tud, a maradóktól pedig egyre jobban elszívja a levegőt Pártunk és Kormányunk.”

Helyben vagyunk. Megérkeztünk.

Ez már nem hangzott idegenül. Ez Ceglédi valódi terepe. Végre kinyithatta a megszokott ballib gyűlölködés, rosszindulat és demagógia unalomig ismételt tárházát.

Világos.

A ballibek tehát úgy szeretik Magyarországot, hogy azt írják/gondolják: innen menekül mindenki aki teheti.

Sajátos patriotizmus, meg kell hagyni.

Már csak azt nem értem, hogy ki mondta a Ceglédi féléknek, hogy kötelező nekik együtt örülni és ünnepelni az országgal.

Nyugodtan fortyoghatnak, dúlhatnak-fúlhatnak a sötét szobáikban.

De addig mi hadd örüljünk, élvezzük a nyarat és a magyar sikereket!