Életének 85. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
1931-ben született Mohácson, ugyanitt érettségizett, majd a Szovjetunióban szerzett agrokémiai és talajtani diplomát. 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1985-ben rendes tagja lett, és ettől az évtől 1993-ig az intézmény főtitkári pozícióját is betöltötte. Meghatározó szerepet játszott a Szegedi Biológiai Központ létrehozásában.
Az elmúlt évtizedekben szinte valamennyi hazai környezetvédelmi kezdeményezés részese volt. Az Országos Környezetvédelmi Tanácsot elnökként vezette, a klímaváltozás hazánkra vonatkozó környezeti hatásait vizsgálta a vezetésével 2003-ban létrejött Vahava-projekt. A nemzetközi közösség a nyolcvanas években ismerte meg a nevét. Az ENSZ-közgyűlés által, a norvég miniszterelnök, Gro Harlem Brundtland asszony vezetésével létrehozott 22 tagú bizottságban dolgozott, e munka eredménye az 1987-es, a fenntartható fejlődést a stratégiai célok közé emelő jelentés.
Szabadidejében két hobbinak hódolt: a bélyeggyűjtésnek és a madármegfigyelésnek. A Nobel-díjasokat ábrázoló bélyegek szakértőjeként a Svéd Királyi Tudományos Akadémia alapításának 250 éves évfordulóján erről a témáról tartott előadást Stockholmban. A Magyar Filatéliai Tudományos Társaság alapító, majd tiszteletbeli elnöke volt. A madarakba is egy Nobel-díjas kapcsán szeretett bele. Amikor a hatvanas évek végén az MTA meghívására hazánkba érkezett Arne Tiselius svéd kémiai Nobel-díjas, az amatőr ornitológus vendég mindenképpen látni akarta a világhírű madárrezervátumot a Szeged melletti Fehér-tavon – Láng Istvánnak kellett madarász kísérőt kerítenie. Jól választott, hiszen az élmény hatására maga is madarász lett – azt mondják, a világon élő kilencezer madárfajból több mint 1200-at figyelt meg.
Akadémiák sora tudhatta tagjának, de ő egyetemi kitüntetéseire, valamint Mohács város díszpolgári címére volt a legbüszkébb.