L. István Attila dandártábornokot, az elsőrendű vádlottat három év, O. János dandártábornokot, a tizenhatodrendű vádlottat két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, és 27 millió, illetve 50 millió forint vagyonelkobzást rendelt el nem jogerősen a Debreceni Törvényszék tegnap az úgynevezett tábornokperben.
L. István Attila a vád szerint egy olyan bűnszövetség feje volt, amely összesen 200 millió forintnyi kenőpénzt kért vissza a honvédelmi tárcától kisebb és nagyobb összegű állami megbízások fejében. A nyomozók a bűnszövetség alsó fokán csaptak le 2009-ben, egy benzinkúton ütöttek rajta egy századoson, aki éppen átvett egy kenőpénzzel teli borítékot. Az ügyészség ezt követően kezdte el felgöngyölíteni az ügyet, és eljutottak a legmagasabb szintekig, például O. János dandártábornokig, aki a protokollosztály vezetője volt a minisztériumban.
O. János végül az enyhébb ítélet reményében részletes vallomást tett, amelyben többek között arról is beszélt, hogy a vállalkozóktól összegyűjtött kenőpénzekből milliókat kellett átadni Fapál Lászlónak, a Honvédelmi Minisztérium (HM) volt közigazgatási államtitkárának, aki közölte, hogy ebből egy részt egy viszkisdobozban átvisz „a főnöknek”. Ebből pedig O. János szerint arra lehetett következtetni, hogy az akkori miniszter, a szocialista Juhász Ferenc is részesülhetett a vesztegetésből származó pénzekből.
Ezt azonban a bíróság nem látta bizonyítottnak, ezért Fapál Lászlót, a Honvédelmi Minisztérium volt közigazgatási államtitkárát három másik vádlottal együtt minden vád alól felmentették. Juhász Ferencet meg sem gyanúsították az ügyben. A tábornokper további tizenegy vádlottját két-két év, három évre felfüggesztett börtönre ítélte a Nagy László hadbíró ezredes vezette katonai tanács.
A vád szerint a bűnszövetség felső szintjén három dandártábornok – L. István Attila első-, H. András negyed- és O. János tizenhatodrendű vádlott – egyezett meg abban, hogy a HM általuk vezetett részlegének különböző szolgáltatást nyújtó társaságoktól a nekik adott megrendelések fejében a tárca által kifizetett összegek egy részét visszakérik. Az ügyészség szerint a harmadrendű vádlott, N. Dénes közreműködésével vonták be Fapál Lászlót is.
Első fokon a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa 2013. február 28-án felmentett 15 vádlottat, két másik terhelt ügyét pedig elkülönítve tárgyalták. Az ítélet ellen az ügyész bűnösség és büntetés megállapítása iránt fellebbezett. A Fővárosi Ítélőtábla 2014 februárjában az elsőfokú felmentő ítéletet hatályon kívül helyezte, új eljárást rendelt el, amelynek lefolytatására a Debreceni Törvényszéket jelölte ki.
Nagy László bíró az indoklásában O. János tizenhatodrendű vádlott beismerő vallomását ismertette, amelyet az egész ügy alfájának és ómegájának nevezett. A védelem ugyanis a vallomás teljes kizárását kezdeményezte az eljárásból, miután a nyomozati szakaszban szerintük „jogellenes figyelmeztetés” történt: az ügyészség a tábornoknak büntetlenséget ígért, amit a törvény nem tesz lehetővé.
Miután az ügyészség korrigálta a törvénysértő figyelmeztetést, és a vádlott továbbra is fenntartotta a vallomását, az ügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy azt teljes egészében figyelembe kell venni. A katonai tanács elnöke azonban kiemelte, hogy a megismételt eljárás során több vádlott is beismerő vallomást tett, ezzel megerősítve az O. János által az ügyészség előtt elmondottakat. Ennek köszönhetően a 80 oldalas vallomásból mintegy 65 oldalt felhasználhattak az eljárásban.
Fontos kérdés volt a debreceni eljárásban annak tisztázása, hogy miként alakult O. János elmeállapota: a szakértők szerint a cselekmények elkövetésekor enyhe, a vallomástételek idején közepes fokú korlátozást állapítottak meg, ezért sem lehetett kizárni a vallomását az eljárásból.
A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe az időmúlást, és csak két terhelt esetében látta helyénvalónak letöltendő szabadságvesztés kiszabását, ezzel együtt minden rendfokozattal rendelkező vádlott esetében a lefokozásról is rendelkezett. Az ügyész három nap gondolkodási időt kért, öten tudomásul vették az ítéletet, nyolcan felmentésért, illetve enyhítésért, míg H. András a vagyonelkobzás csökkentéséért jelentett be fellebbezést.