– Az Európa-szerte növekvő terrorfenyegetettség miatt a kormányzat idehaza különféle intézkedéseket tervez. Szóba került informatikai rendszabályok bevezetése, emellett pedig alkalmanként egyes bankszámlák folyamatos ellenőrzése. Ön mint a közigazgatás alkotmányos kontrolljának szakértője, hogyan ítéli meg ezeket a terveket?
– A terrorellenes intézkedések mindig jogi formát öltenek: jogszabályban vagy jogilag szabályozott intézkedésként jelennek meg és kivétel nélkül bírói kontroll alá tartoznak. A büntetőjogi és a közigazgatási lépésekre ez egyaránt vonatkozik. Az egyik alapvető kérdés ilyenkor az, hogy a jogellenes támadás elhárítását szolgáló hatósági akciót milyen gyorsan lehet végrehajtani, vagyis a bírói kontroll megakaszthatja-e ezt a folyamatot? A válasz: nem akaszthatja meg, de végig az ellenőrzése alatt tarthatja. Külön kedvező ebből a szempontból, hogy az Alkotmánybíróság (AB) az alaptörvénynek megfelelően jogosulttá vált alkotmányjogi panaszok széles körű befogadására. A testület így a polgári, a büntető- és a közigazgatási bíróság ítéleteit is felülvizsgálhatja. A felvetődő kérdéseket bármelyik ügyszakban elemezheti, végső soron a közigazgatásnak a bírósági eljárást megelőző döntéseit is áttekintheti. Azt kívánom ezzel jelezni, hogy a közigazgatási szervezet munkáját a bíróság, sőt az Alkotmánybíróság is felügyeli. Hozzátartozik még, hogy az AB a kétharmados többséggel elfogadott rendőrségi, honvédelmi törvényeket is kontrollálhatja.
– Az alkotmányosság tehát garantálható?
– Megítélésem szerint mindenképpen. Annál is inkább, mert a jelenlegi szabályok alkalmazási körének kiterjesztése történne meg. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy az állami szervezeteknek olyan büntetőjogi és közigazgatási eszközrendszerre van szükségük, amely lehetőséget ad az állampolgárok biztonságának hatékony védelmére. A terrorizmust csak így lehet megfékezni. Az új intézkedések bevezetésekor a megfelelő arányokat, az egyensúlyt, az összhangot kell megteremteni.
– A kormányzati tervek a képzés fontosságát is hangsúlyozzák. Az ön által irányított Nemzeti Közszolgálati Egyetem a honvédségnek, a rendőrségnek, a katasztrófavédelemnek, a pénzügyőrségnek, a büntetés-végrehajtásnak és a titkosszolgálatnak is képez tiszteket, szakembereket. Az intézmény miként tud hozzájárulni a terrorizmus elleni küzdelemhez?
– Az egyetem az alapfeladatai ellátásával, a képzés, a továbbképzés és a tudományos kutatómunka megszervezésével tölti be hivatását. Az intézmény rendkívül szoros kapcsolatot tart fenn az úgynevezett megrendelő szervezetekkel, például az Országos Rendőr-főkapitánysággal, a nemzetbiztonsággal és a Magyar Honvédséggel. Fenntartóink között szerepel a miniszterelnökséget vezető miniszter, az igazságügyi tárca vezetője, a honvédelmi miniszter és a belügyminiszter is. Mindez azt jelenti, hogy a parancsnokságok megfogalmazzák a tananyaggal kapcsolatos aktuális szakmai igényeiket, munkatársaik pedig részt vesznek az oktató munkában. Az együttműködés szemléltetésére megemlítem, hogy a honvédtiszt-hallgatók tavaly közreműködtek a déli határzár biztosítási feladatainak ellátásában. A terror elleni harcban fontos szerep jut az egyetem Nemzetbiztonsági Intézetének, ahol polgári, valamint katonai titkosszolgálati, továbbá terrorelhárítási tanszék is működik.
– Napjaink másik aktualitása a népszavazás. A kérdés ennek kapcsán is az: miképpen érvényesülhet a törvényesség. Ön, aki korábban az Alkotmánybíróság munkatársa is volt, jelenleg pedig a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elnöke, hogyan összegezné az elmúlt időszak tanulságait?
– Abból indulok ki, hogy 2007-ben az akkori, hasonló viták kapcsán az AB rögzítette: szabályozni kell az azonos tárgykörben, egymással párhuzamosan beérkező népszavazási kérdések helyzetét. Már korábban voltak javaslatok, de a szabályozás mostanáig nem változott. Nemrégiben az NVB – kormányzati felkérésre – körülbelül tíz elemből álló szakmai tervezetet juttatott el a miniszterelnöknek és a jogalkotásra hivatott igazságügyi miniszternek. Jogszabályszöveget nem írtunk, hiszen ez nem a mi feladatunk, javaslatcsomagunk alternatívákat vázolt fel. Az egyik megoldás az lehetne, hogy a népszavazási kérdés benyújtása másokat ne zárjon el a hasonló témájú újabb kezdeményezéstől. Ehelyett – amennyiben a kérdés hitelesíthető – kezdődhessen meg az aláírások összegyűjtése. Referendumot pedig arról a kérdésről lehessen tartani, amelyhez korábban megszerzik a szerintünk szükséges kétszázezer aláírást. A Nemzeti Választási Bizottságnak egyébként az a véleménye, hogy sem illetékfizetési kötelezettség bevezetésére, sem a jelenleg előírt húsz támogató polgár számának felemelésére, sem más feltétel nehezítésére nincs szükség. Nem a választópolgárok elé állított akadállyal érdemes a helyzetet kezelni, hanem a versengő kérdések későbbi sorsának megfelelő szabályozásával kell megoldani a mostani konfliktust.
– Hogyan ítéli meg a két hatalomgyakorlási mód, az általános választás és a népszavazás viszonyát?
– Ennek kapcsán az alaptörvényre és az AB gyakorlatára hivatkoznék. Magyarországon a képviseleti demokrácia az alapvető: a választópolgárok a voksolásokon adnak felhatalmazást a politikai és a közjogi hatalomgyakorlásra. A népszavazás kiegészítő jellegű. Tudni kell, hogy Európa sok országában az állampolgároknak nincs lehetőségük arra, hogy népszavazást kezdeményezzenek. A referendum a hazai közjogi kultúra fontos, megőrzendő része. Jelentőségét mutatja az is: a népszavazáson a nyolcmillió választópolgár közül négymilliónak részt kell vennie ahhoz, hogy érvényes legyen. Egy-egy népszavazási eljárás négymilliárd forintba kerül.