Vándormuzsikusok inspirálták Balázs Fecót arra, hogy zenélni kezdjen. Hallás után megtanult tangóharmonikáján egy-két dalt, majd a saját bérházuk udvarában már pénzt is keresett vele: „a lakók ugyanúgy dobálták le nekem az újságpapírba csomagolt pénzeket az emeletekről, mint a vándormuzsikusoknak”.
Azt mondták A Beatles meg a hasonló zenék egy-két év múlva már sehol sem lesznek
A rocklegenda komolyzenei végzettséggel rendelkezik, de aztán a Beatles, a Rolling Stones és a Deep Purple hatására a könnyűzenére váltott, és azóta is kitart mellette. Az idősebb zenészek le akarták beszélni a könnyűzenéről, mert az csak pillanatnyi divat. Mondván a Beatles meg a hasonló zenék ahogy jöttek, majd úgy el is mennek.
Nekik nem lett igazuk, én pedig már 50 éve az akkor elkezdett zenei úton haladok, ami nem munka, hanem szerelem, amit a közönség is szeret, mert érzi, hogy azt csinálom, amit igazából szeretek.
Egy kerületi Ki mit tud?-selejtezőn ismerkedett meg a Neoton zenekar tagjaival. Meghívták az orgonistájuk helyére, ezzel 1967-ben történt meg a nagy átfordulása a komolyzenétől a könnyűzenére. „Ekkor volt baromi nagy sláger – a magyar rockzene kitörölhetetlen nagy gyöngyszeme –, a Kell, hogy várj. Azt nem lehet leírni, hogy akkor mit jelentett egy tévés szereplés után föllépni valahol. Akkor még nem volt Megasztár. A beat- és popzenének azt a korszakát megélni az egy fantasztikus érzés volt”.
A nagy sikerben is csak a politikát láttak
Balázs Fecó Neotonos korszaka után egy Black Sabbath-koncert hatására Som Lajossal, Radics Bélával és Brunner Győzővel 1972-ben megalapították a Taurust. Zenéjük hatalmas közönségsiker volt, azonban nem lett meg munkájuk gyümölcse, a nagylemezüket már nem vehették a kezükbe. „Akkoriban elsősorban csak a politikai megbízhatóság számított. Ha valakinek nagy sikere volt, akkor az csak olaj volt a tűzre, féltek tőle, mivel mindenben politikát láttak”.
A rocklegenda felidézte, hogy ebben a korszakban Erdős Péter kezében volt a döntés a zeneiparban. „Ő megengedhette magának azt, hogy a sikertől függetlenül azoknak ossza el azt az akkor valutáért mért anyagot, amiből préselték a nagylemezeket, akiknek akarta”.
Egy tagcsere és egy sikeres jugoszláv turné után feloszlott a zenekar, Balázs Fecó életében pedig egy rövid, nyugati vendéglátózással teli korszak következett.
„Akárhogy is fáj, a Korál itt a sztár”
A zenész 1974-ben tért haza, és Koncz Zsuzsa kísérőzenekaraként megalapította az első Korált. Már az 1978-as bemutatkozó koncertjük is hatalmas siker volt, „négyszer is visszatapsoltak minket, nem akarták engedni, hogy Demjén Rózsiék elkezdjék a fellépésüket”. Az egész szakma kíváncsi volt az új zenekarukra, a közönség az „Akárhogy is fáj, a Korál itt a sztár” felkiáltással éltette őket.
Képek forrása: 888.hu
A zenekar beindult, és Erdős Péter már nem tudta megindokolni, hogy miért ne jelenjen meg nagylemezük, és kiszélesedett a közönségük.
Akkortól már nemcsak az alföldi papucsos, szimatszatyros és kitűzős tinik generációja hallgatott minket, hanem már az ő szüleik is.
Egy illúzióval szegényebben
A rendszerváltás előtt egy zárt ketrecben élt, nyugati útjai során tapasztalta, hogy a két világ között behozhatatlan különbség van.
Amikor 1971-ben a Neotonnal kijutottam Amszterdamba és Afrikába, akkor rádöbbentem egy olyan világra, ami egészen más volt, mint amit az iskolában tanítottak nekünk. Rákérdeztem dolgokra, de nem kaptam választ.
A rendszerváltás nem volt rá nagy hatással, mert dalait a változások ellenére a mai napig is szeretik. „Ők tartanak életben minket. És hogy a magyar zenészek közül az egyik vagy másik kollégának jobban vagy rosszabbul sikerült a pályája, arról én nem tehetek. Szerintem az élet minden területén és mindannyiunknak megadatik valamilyen módon a szerencse. Van, aki jól tud élni vele, és van, aki mellett elmegy”.
Kápolnából koncerthelyszín
Balázs Fecó nem csak a zenéjével szolgálja 50 éve az embereket. A sitkei kápolna felújításában központi szerepet vállalt. 1986-tól kezdve már 33 éve megy a kápolnakoncert, melynek eredményeként kívülről és belülről is sikerült rendbe hozni a kápolnát. „Nagy társadalmi összefogás eredménye volt ez. A magyar zenészszakmának a 98 százaléka közreműködött ebben az akcióban”. Ezzel a rendezvénnyel azóta is fenntartják a kápolnát, emellett több helyi dolgot is támogatnak. A zenész a társaság tiszteletbeli elnöke a mai napig.
Eltűnt a lázadó életérzés
A rocklegenda természetesnek tartja, hogy eltűnt a rockzenéből a lázadás. Ők akkor a hosszú hajukkal és a farmernadrágukkal valami ellen tiltakoztak. „Ma viszont más időket élünk, hiszen ma már nem tiltakozhatsz az ellen, hogy például nincs pénz a zsebedben. Az a te bajod”.
Amit mi csináltunk, az nem csak szórakoztatás volt. A zenének most is van hatalma, csak nem Magyarországon, mert ez csak egy kis szegmense a világpiacnak.
Nincs új Demjén Ferenc, Kóbor János, Szörényi Levente
Balázs Fecó szerint a mai magyar zenéből hiányoznak az egyéniségek, pedig egy főszereplőre minden műfajban szükség van.
Ha nincs egy Alain Delon-szerű főszereplő, akkor nem jönnek be az emberek. Ha nincs a futballpályán ott egy Messi vagy egy Ronaldo, akkor nem mennek be az emberek. Ha nincs ott a színházban egy színész, akkor oda sem mennek be az emberek. Ugyanez vonatkozik a zenére is. Egyéniségek nélkül nincs cirkusz sehol. Se a sportban, se a művészetben.
Az énekes úgy véli, ő már nem fogja megélni a magyar zenekarok nemzetközi sikerét. „Majd akkor lesz, amikor megjelenik egy Elton John-korong és egy Tankcsapda-korong, és lesz a világnak egy elfogadott New Music Expresse vagy Melody Makere, ahol ezt a két lemezt egyenlőkként jegyzik majd mind eladott példányszámban, mind pedig népszerűségben is. Ha majd az FTC vagy az Újpest is megteheti azt, hogy Real Madrid és a MU mellett ők is alkudnak a világsztárokra, na akkor lesz világszínvonalú magyar zene. Az a vérkeringés, ahonnan visszaszámolnak, az mind a zenében, mind a futballban valami olyan belterjes dolog, amiben mi jelenleg még nem vagyunk benne”.
Vétek volt a Hungaroton zenei anyagának a magyar állami tulajdonból való kiesése
Igazi hungarikumnak tartja a ’60-as, ’80-as évek magyar zenéjét, ezért szerinte annak a mindenkori magyar állam tulajdonában kellene lennie a mindenkori politikától függetlenül.
„Jelenleg akkor sem férhetek hozzá a saját zenéimhez, ha csak saját felhasználásra szeretném kikérni azt. Azért kellene ennek a zenei anyagnak állami tulajdonban lennie, mert ez kincs. A magyar könnyű- és komolyzenének Kocsis Zoltántól az Illésig, Metróig, Omegáig terjedő gyűjteményét a privát tulajdonban hagyás helyett mindenkihez el kellene juttatni”.
Ha nem dolgozna, az olyan lenne, mintha nem kapná meg a gyógyszereit
A máig aktív énekes számára a zenélés jelenti az életet. Jelenleg előadói esteket tart, ahova mindig előre elfogynak a jegyek. „Az emberek szeretete pedig minden díjnál vagy elismerésnél többet ér egy zenész számára. Ezért csinálom ezt Horváth Attila szövegíró barátommal immáron több mint 50 éve. A zenélés az emberek szeretetéért. Ez az életem, ezért élek”.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA olvashatják el.
