A keletkutató úgy véli, elsőként akkor csapta be magát Európa, amikor a migránsokat háborús menekülteknek tekintette és a leendő munkaerőt látta bennük. Az érkező tömeg pedig ezt kihasználva hazudott az identitásáról és a céljairól is. Az akadémikus arról is beszélt, hogy a statisztikák szerint a bevándorlóknak csupán tíz százalékát lehetne némi iskoláztatás után foglalkoztatni. Hozzátette: a migránsok ötven-hatvan százalékának „esze ágában sincs bármiféle munkát végezni”. Kiemelte: akiknek van szakmájuk, azok nem indulnak el a szíriai menekülttáborokból, illetve nem jönnek tovább Törökországnál, hiszen ők ott is tudnak dolgozni. A keletkutató úgy ítélte meg, hogy egy olyan réteg indult el Európába, akikre hazájukban sincs szükség. Mint azt korábban megírtuk, egyre többen vannak, akik gazdasági okokból akarnak Európa jönni. Szíriában átlagosan egy ember havonta 50 euróból él, Afrikában naponta egy eurót költhet egy személy. Ehhez képest Németországban 500-1000 euró segélyt kapnak havonta, és azért dolgozniuk sem kell a migránsoknak.
Az MTA volt alelnöke az integráció kérdésére is kitért. Szerinte senki sem határozta meg pontosan, mit kell ezalatt érteni, és azt sem lehet tudni, mi a cél a bevándorlókkal. Nem tudni, hogy be szeretnék őket olvasztani a társadalomba, vagy a háború végégig munkát akarnak adni nekik, mielőtt hazaküldik őket.