Külön közigazgatási bírósági rendszert hoz létre hamarosan a kormány; az új bírósági fórumon döntenek majd azokról a jogvitákról, amelyek érintik a közigazgatást – így a járási és megyei kormányhivatalok döntéseit, a jegyzői határozatokat, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Gazdasági Versenyhivatal vagy a Közbeszerzési Döntőbizottság bírósági jogorvoslatát.
Amíg a baloldal aggályosnak látja és pártbíróságok létrehozását vizionálja, a valóság az, hogy az önálló, rendes bírói szervezettől elkülönülő közigazgatási felsőbíróság nem a XXI. század – vagy a kormány – találmánya.
– A Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság felállításáról elsőként 1896-ban döntöttek, ez Budapesten működött és azonos rangban volt a Magyar Királyi Kúriával. A bíróság – amely a hatóságok ellen benyújtott keresetekről döntött – felerészben bírói, felerészben pedig igazgatási tapasztalatokkal rendelkező szakemberekből állt, és szervezetileg elkülönült a rendes bíróságoktól – idézte fel lapunknak id. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke, a Közigazgatási Kollégium tanácselnöke.
Szavai szerint hiába működött jól a bíróság, a második világháború után a kommunisták térnyerésével megpecsételődött a sorsa. A diktatúra nem tűrte az egyéni jogok védelmét, ezért 1949-ben megszüntették, és csak a rendszerváltás után, 1991-ben döntött az Országgyűlés a közigazgatási bíráskodás kiterjesztéséről.
– A rendszerváltást követően – néhány tudóssal közösen – szorgalmaztuk az önálló közigazgatási bíróságok újbóli felállítását, számtalan tanulmányt írtam a témában, hogy mennyiben segítheti a bíráskodás színvonalának emelését – fogalmazott a bíró, hozzátéve, hogy nézetei mögött kizárólag szakmai elhivatottság volt akkor és most is.
– Hangsúlyoznám azt is, hogy sosem politizáltam; 1982-ben, amikor kineveztek bírónak, még az lett volna az előrelépés egyik feltétele, hogy lépjek be a kommunista pártba. Ám mivel hívő voltam, elfogadhatatlannak és etikátlannak tartottam, hogy vasárnap a szentmisén ülök, hétfőn pedig a taggyűlésen az ateizmust éltessem – idézte fel.
– Az akkori rendszert jól érzékelteti, hogy az utcán többször is belebotlottam a Legfelsőbb Bíróság egyik bírájába, aki munkásőrruhában, fegyverrel a kezében igyekezett valahová. A Legfelsőbb Bíróság bírói kinevezéseiről az MSZMP politikai bizottsága döntött, ezért lehetetlen volt ilyen magas szintre jutni anélkül, hogy az ember ne lépjen be a pártba. Az én előrejutásomat mégis a függetlenségem hozta meg: 36 évesen kerültem be a Legfelsőbb Bíróságra, mivel szükség volt az új demokratikus bíráskodás személyállományának a kialakítására. Az önálló közigazgatási bíróságokra vonatkozó tanulmányaim viszont sem a politika, sem a bírák részéről nem kaptak támogatást, mert azt feltételezték, hogy egy egységes bírósági szervezet erősebb, mint a kormány – fogalmazott az egykori főbíró.
Az új bírósági fórum felépítéséről egyelőre kevés konkrétum tudható, ugyanis a szakértőkből és bírókból álló bizottság most kezdi meg a munkát.