Úgy hiányzott ez a botrány a szociknak, mint Fradi-ultrának a vénaszkenner. Már épp kezdtek jól állni, rohamléptekkel beérték a közvélemény-kutatásokban a Jobbikot. A népszavazási balhé miatt, a demokrácia rettenthetetlen védelmezőiként léphettek fel, végigturnézhatták a médiát a kopaszozással. Minden jól alakult, a sajtóban megjelent a fideszes offshorelovag Horváth Zsolt neve, rá lehetett volna repülni a témára, ütni a Fideszt, mint Szanyi a klaviatúrát, erre a hülye panamaiak nem elszúrják nekik a dolgot!
Pedig Hiller István két napja még azt mondta, hogy biztos nem lesz szoci érintettje az offshore botránynak. Közben a párton belül a legtöbben Boldvaira fogadtak. (Puch elvtársat, már bele se akarják keverni?). És ki kaparta elő a salgótarjáni villából, ki rehabilitálta nemrég a Tocsik-botrányban érintett egykori pártpénztárnokot? Az időzítés nagymestere, a lángelméjű stratéga: Tóbiás József MSZP-elnök! Ahol ilyen pártvezető van, ott a Fidesznek fölösleges fizetnie Finkelsteint, a kommunikációs stáb csak kávézni jár be, meg röhögni.
Tóbiásék nemhogy takarítottak volna a pártban, inkább újrahasznosították a hulladékot. Boldvai hozta a formáját, és pikk-pakk újrateremtette a már-már feledésbe merülő visszataszító szoci imidzset.
Az egykori pártpénztárnok mostani lemondása nemcsak a 2014-es választási kampányt idézte vissza, amikor tévéstábok és ügyészek üldözték az MSZP-választmányi elnökét, hanem a Hagyó-Hunvald-féle nosztalgikus időket is felelevenítette, amely először jelentett kétharmadot a Fidesznek. Boldvaival megint feltűnt a pénzével májerkedő, „folyton-részeg-téeszelnök” külsejű figura, akinek orosz kaviár és homár lóg a bajszáról az állófogadáson. Akinek van ízlése az egykori bányászváros panellakásai fölé neo-gazdag stílusú palotát építetni, a feleségének pedig X5-ös BMW-t venni, hogy bejárjon a helyi iskolába tanítani. Az ilyen arcoknak nem okozhat erkölcsi problémát a neje nevén samoai cégben tárolni vagyonnyilatkozatban nem vállalt spórolt pénzét.
(Tényleg, honnan van a lóvé? Nem kéne itt nyomozni?) A szocik sosem moralizáltak, ha a meggazdagodásukról volt szó, hanem riadtan telefonálgattak vadászatokról ismert ügyész barátaiknak. A Simon-ügy kirobbanásakor állítólag több szoci lélegzett fel a Parlament folyosóján, hogy nem ő bukott meg az osztrák és a svájci titkos bankszámlákkal. Akkor most mennyi izzadt homlokú pánikbeteg káder kérdezgetheti a másikat: „te seyselles vagy ciprusi? Én Delaware-ben nyomom, azok a cégek állítólag nem szivárognak ki”.