A balatoni nádas számos okból meghatározó jelentőségű. Fontos szerepe van a tavi anyagforgalomban, a vízminőség-védelemben, emellett a partvonalat védő funkciója is kiemelkedő. Az ökológus számára legalább ilyen jelentőségű a faji sokszínűség biztosítása. A nádas ugyanis más élőlények menedékhelye: ott ívnak a halak, oda építik fészkeiket a madarak.
A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársai tavaly az öt évvel korábban mért, 1230 hektár körüli balatoni nádasállományhoz képest 30 hektárnyi csökkenést tapasztaltak, ami nem számít soknak, viszont jelentős a minőségromlás. A jó minőségű, első-másodosztályú nádas aránya 260 hektárral csökkent, míg a gyengébb, harmad-negyedosztályúak aránya 230 hektárral nőtt. Tóth Viktor, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa szerint más fontos a gazdasági szakember és a limnológus/ökológus számára.
A nádból élők a jó minőségű növények termesztésében érdekeltek, hiszen az a jövedelmező. Ökológiai szempontból viszont a gyengébb minőségű nádnak is fontos szerepe van, így például a nádi madarak a vékonyabb szálú, azaz gyengébb minőségű nádakat részesítik előnyben. Abban mindkét fél egyetért, hogy négy-öt évente egyszer le kell vágni a nádat ahhoz, hogy a keletkező szerves anyag ne okozzon nagyobb gondot.
A nádasok most tapasztalt pusztulásáért az állandó vízszint a felelős. 2004 után néhány évig túl alacsony volt a tó vízszintje; ez az időszak a nádasokra kedvező hatással volt, akkor terjedtek el nagyobb területeken. Azóta nagyjából egyforma a vízállás, a nád azonban nem szereti az állandó vízszintet, mivel az gátolja a növény magról történő szaporodását. Magról csak akkor tud szaporodni, ha az az iszapba vagy a talajra hullik. Állandó vízszint mellett az elárasztott részeken erre nincs esély.
Marad a hajtásról való szaporodás, ami viszont azt jelenti, hogy ugyanaz a növény hoz újabb és újabb hajtásokat (klónokat) évről évre. Ebben az esetben csökken a genetikai sokszínűség, egyre belterjesebbé, egyúttal mind sérülékenyebbé válik az állomány. Állandóan magas vízszintnél a nádasok azért sem tudnak maguktól megújulni, mivel nincs olyan jelentős vízszintingadozás és hullámtevékenység, ami a bomló szerves anyagot, törmeléket ki tudná öblíteni a nádasok belsejéből.
Négy-öt évente egyszer le kell vágni a növényt
Fotó: Éberling András
A nádas évente négyzetméterenként 1,5-2,5 kilogramm szárazanyagot termel, amit ha nem mos ki onnan az áramlás, gyorsítja a feliszapolódást. Emiatt rothadhatnak, ami számos élőlény pusztulását okozhatja, a bűzös iszap keletkezése mellett. Tóth Viktor szerint a nádasok átmosása oxigént is szállítana, ami jótékonyan hatna az ottani élővilágra.
Az 1960-as évek végén rengeteg hínár volt a tóban, számos partszakaszon 400-500 méteres sávban keserítette meg a fürdőzők életét ez a növény. Az algásodással a hínár mennyisége jelentősen csökkent, amit azzal magyaráznak a szakemberek, hogy az algák kiszorították (leárnyékolták) ezeket. Jelenleg a partközeli 20-30 méteres sávban bukkannak fel a növények. A tavalyinál valamivel több van, de Tóth Viktor szerint ennél nagyobb számú hínárt is elbír a magyar tenger.
A közönséges csavarhínárt, ezt a meleg égövi, akváriumba való növényt közel tizenöt éve észlelték először a Balatonban. Valószínűleg akvaristák közreműködésével, a hévízi kifolyón át került be a tóba. Keszthelynél, a Helikon Hotel előtti vízterületen mára mintegy kéthektárnyi területet hódított meg. Ez a jövevény még nem alakítja át a környezetet, ezért nem tekintik inváziós fajnak.
Egy másik, ugyancsak nem őshonos élőlény ellenben robbanásszerűen elterjedt: a vándorkagyló, amely a huszadik század elején jelent meg, pillanatok alatt kolonizálta a tavat, szétterjedt a teljes területen, és számos őshonos fajt kiszorított onnan. A közelmúltban felbukkant az előbbi faj egyik rokona, a kvagga kagyló. 2014 óta egymással versengenek az élőhelyért.
A tihanyi limnológiai intézet az elmúlt években szinte csak jó hírrel szolgált a tó vízminőségével kapcsolatban. Tóth Viktor szerint 1996 óta folyamatosan javul a tó állapota, az elmúlt három-négy évben a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek vízminőségét mérik. Ami jó a fürdőzőknek, az rossz a horgászoknak. Azt tudomásul kell venni, hogy a nagyon tiszta Balatonban nagyon kevés lesz a hal – hiszen nincsenek algák és más táplálékok. Ami nem baj, hiszen nem halastóról van szó.
