Lányi András úgy véli, a magyar fél a bős–nagymarosi tárgyalások legutóbbi fordulójában olyan lépéseket tett, amelyek a Magyarország nemzetközi bíróság által elismert jogainak feladásához, elemi ökológiai érdekeinek sérelméhez vezethetnek. Az ELTE humánökológia szakának docense szerint a tárgyaló felek a jogszerű vízmegosztás kérdését félretéve négy duzzasztógát létesítését javasolják kormányaiknak a szigetközi Duna-mederben. Ez a szlovák részről folyamatosan szorgalmazott úgynevezett műszaki megoldás a Duna Charta szerint tényleges vízhozamnövelés nélkül alkalmatlan arra, hogy a vegetáció és a vízbázisok védelme szempontjából kielégítő állapotokat teremtsen.
A keddi konferencián a charta képviselője is felszólalhat a meghívó szerint, igaz, csak 5-7 perce lesz álláspontját kifejteni. Az Akadémián délelőtt 10 órai kezdettel Bős–Nagymaros kapcsán az eddig csak szűk körben ismert, a Szigetközről készült környezeti vizsgálatok eredményeit mutatják be. A tanácskozáson a különféle tudományágak képviselői eszmét cserélhetnének az elterelés által érintett Duna-szakasz helyreállításának lehetséges megoldásairól. Az MTA elnöki köszöntője után Baranyai Gábor miniszteri biztos a bős–nagymarosi tárgyalások jelenlegi állásáról számol be.
A magyar részről egyoldalúan felmondott bős–nagymarosi vízlépcsőről a hágai Nemzetközi Bíróság 1997-ben hozott ítéletet, végrehajtásáért pedig egyaránt felelős Magyarország és Szlovákia. A magyar kormány 2008 és 2010 között az összes érintett tudományág közel 30 képviselőjének bevonásával vizsgálta a szigetközi rehabilitáció lehetőségeit. Szlovákia a magyar vizsgálati eredményekre 2012-ben és 2013-ban adta meg a válaszát. A két környezeti vizsgálati anyag együttes, nyilvános bemutatása és értékelése eddig nem történt meg.