A Kádár-rendszer arra a politikai mítoszra épült, hogy 1956 novemberében megvédte az országot az ellenforradalomtól, s megőrizte a „munkás-paraszt” hatalmat. – Tóth Ilona és társainak büntetőpere azt a célt szolgálta, hogy ezt a narratívát igazolja, és példázza a felkelők brutalitását. A tárgyalás éppen ezért nagy nyilvánosságot kapott – közölte Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke.
A történész hangsúlyozta: máig vannak, akik úgy vélik, hogy a megtorlások alapja minden esetben egy-egy valós cselekmény volt, vagyis hogy a Kádár-rendszerben már nem voltak konstruált, illetve koncepciós perek, s erre időnként a sajtó egy része is ráerősít.
A kivégzett medika történetét színdarabban is feldolgozták
– Ezt az álláspontot önmagában az a tény is megkérdőjelezi, hogy akik ezeket a pereket előkészítették, túlnyomórészt ugyanazok voltak, mint akik korábban a Rákosi-éra koncepciós pereinek megalapozásában és lebonyolításába részt vettek; ilyen volt Szentgáli István is, aki Tóth Ilonával szemben vezette a vizsgálatot – mutatott rá a NEB elnöke, aki azon kollégáival ért egyet, akik szerint a medika és társai ügye sem több a hatalom konstrukciójánál.
– A nemzetközi figyelem és a belső viszonyok miatt természetesen arra törekedtek, hogy minden hitelesnek tűnjön. Az eljárást egy legenda köré építették, amely a forradalom és szabadságharc napjaiban kapott szárnyra, s kommunistákat kínzó, gyilkoló felkelőkről, a pincékben örökre eltüntetett emberekről szólt – idézte fel a történész. Kiemelte: az ügy iratainak aprólékos kutatásai azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a vádlottak nem követhették el a terhükre rótt cselekményt.
A perben a gyilkossági történeten túl is több olyan vallomáselem olvasható, amely egy adott pillanatban a vád szempontjából fontos lett volna, de más források világosan cáfolnak. Az egyik ilyen, amikor Tóth Ilona arról beszél, hogy az Üllői úton kézigránátot dobott egy szovjet harckocsira, aminek a célja nyilvánvaló: bizonyítani, hogy Tóth Ilona harci cselekményekben is részt vett.
Az eljárás dokumentációja töredékes. Hiányoznak belőle a kihallgatási és szembesítési jegyzőkönyvek. Az ügyiratok nem mentesek a belső ellentmondásoktól sem: Tóth Ilona csak decemberben tesz beismerő vallomást, viszont már egy november 21-i keltezéssel ellátott iratban tényként szerepel, hogy a vádlott és társai szándékos emberölést követtek el – derült ki Földváryné Kiss Réka elmondásából.
A Tóth Ilona által elkövetési eszközként felismert késen az orvosszakértői vélemény szerint még nyomokban sem volt kimutatható vér. Ezt az információt viszont a bíróság elhallgatta. A boncjegyzőkönyv és a vádlottak vallomásai pedig nem feleltethetők meg egymásnak – sorolta a Tóth Ilonáék bűnösségét megkérdőjelező adatokat a NEB elnöke.
A történész hozzátette: 2009-ben előkerült Oroszországban egy KGB-s jegyzőkönyv, amely Tóth Ilona bűntársainak elfogásáról és kihallgatásáról szólt, s abban a későbbi másod- és harmadrendű vádlott beszél ugyan egy gyilkosságról, de annak résztvevőjeként nem Tóth Ilonát, hanem egy bizonyos Etát neveznek meg. – Ő Csontos Erzsébettel azonosítható. Sok vallomásban megjelenik, mint a forradalmárok egyik aktív szervezője. Ami viszont különösen érdekes, hogy sorra buknak le körülötte az emberek, miközben ő maga mindent megúszott – jegyezte meg Földváryné.
A NEB elnöke úgy vélte: a történeti források feldolgozása nyomán mára biztosak lehetünk abban, hogy Tóth Ilona beismerő vallomása ellenére nem követhette el a vádiratban szereplő bűncselekményt, amiért halálra ítélték és kivégezték 1957. június 28-án. – Mindehhez annyit érdemes hozzátenni: amikor 2000-ben az Országgyűlés 92 százalékos többséggel elfogadta a 4. semmisségi törvényt, akkor csak azt mondta ki, hogy akivel szemben a forradalommal összefüggésbe hozott cselekmény miatt hoztak ítéletet, azt semmisnek kell tekinteni. A lex Tóth Ilona tehát nem foglalt állást a gyilkosság kérdésében.
Ez a történészek feladata volt, akiknek a többsége ma már biztosra veszi, hogy a per konstrukciós volt – szögezte le a NEB elnöke. A kevesek egyike, aki mindezt tagadja, Eörsi László.
Egy közelmúltban megjelent írásában szerinte a lex Tóth Ilonát egyenesen hazaáruló légkörben hozta meg a parlament, gyáva szocialista és liberális képviselők támogatásával.
