Nem, kedves olvasó, nem őrültem meg. Illetve, nem én őrültem meg. A felvetés igenis reális, ma Európában.
Egy anglikán egyházbéli püspökasszony elégelte meg a hímsoviniszta Isten-felfogást, mivel az szerinte kirekesztő a nőkkel szemben, és ez már évezredek óta zavarja őket tudat alatt. Rachel Treweek azt sem szeretné, hogy a fiatal fiúk és lányok úgy nőjenek fel, hogy csak azt hallják, hogy Isten férfi.
Szerintem meg pont ezzel zavarnánk össze őket. Nem tudnák eldönteni, hogy akkor most angolul he-t, vagy she-t kell az adott helyen, vagy időben mondani, esetleg múlt héten she volt, most he lesz. A magyar templomokban is sugdolózással kezdődnének a szentmisék, istentiszteletek: Jolikám, ma a Mianyánkat imádkozzuk, vagy a Miatyánkot? Egymásra pisszegnének: Te, Feri! Már megint úgy vetettél keresztet, hogy: Atya, Fiú, Szentlélek, ma az Anyával kezdünk! (– Bocs, elbambultam.)
Persze, aztán kibújt a szög a zsákból, mert a püspökasszony szerint, ha mi keresztények férfiként tekintünk Istenre, azzal feldühítjük a nem keresztényeket. Azaz, kiket is?
Nem hiszem, hogy egy buddhista irtózatos dühbe jönne, hogy én keresztényként ATYA-ként tekintek az Istenemre.
És azt is megnézném, hogy mit kapna egy mohamedán imám, ha csak úgy mellesleg elejtené a szája szegletéből, hogy Allahot tegyük gendersemlegessé, mert dühíti a keresztényeket, hogy nem nő.