A történelem folyamán sokszor megtapasztalhattuk, hogy a kommunisták – és posztkommunisták – esetében „nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit szemrebbenés nélkül ki ne mondanának, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.” (Alekszander Szolzsenyicin)
Az MSZP EP-képviselőjének nem volt elég, hogy idézőjelbe tette az 1956-os ünnepet, ugyanazon bejegyzése alatt kommentben imígyen folytatta ámokfutását: „Mindazonáltal a magyar emberek többsége ateista„ – válaszolta Szanyi Tibor az egyik – hozzászólásaiból ítélve – keresztény és magyar kommentelőnek.
A 2011-es népszámlálási adatok szerint „Felekezeten kívüli”-nek a magyar lakosság 18,18%-a tartotta önmagát. Bár ez akkora szám aminek, ha támogatottságról beszélnénk, mostanság igencsak örülne a egykori MSZMP utódpártja, a magyar emberek többségétől igen távol áll.
Dosztojevszkij írta A félkegyelműben, hogy „ami pedig hazugsággal kezdődik, annak hazugsággal kell végződnie is; ez természeti törvény”.
