A különböző számú pontokból álló követeléslisták jelentős részben megegyeznek, a tiltakozók ugyanakkor tárgyalás és egy mindenki által elfogadható közös stratégia helyett a saját elképzeléseiket tartják egyedül üdvözítőnek, magukat kiáltva ki a szakma egyedüli hiteles képviselőinek.
Megszületésétől kezdve állandó kritika tárgya volt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik), amelynek megszüntetését-átalakítását követelik a tiltakozók. Az iskolaigazgatók nehezményezték gazdasági és munkaügyi jogköreik egy részének elvonását, beleértve, hogy 2013 óta nem ők nevezik ki a tanárokat és szüntetik meg a jogviszonyukat. Ez egy szinttel feljebb, a tankerületekhez került, ahogy a gazdálkodási-beszerzési feladatok is. Ennek a költséghatékonyság, valamint az igazgatók tehermentesítése volt a célja, de a gyakorlatban egyre messzebb kerültek a döntések, különösen azután, hogy a Klik költségvetéséről kiderült: nem fedezi a szükséges összeget.
A problémák miatt a források felhasználását egyre szigorúbban ellenőrizték, ezért még lassabbá vált az ügyintézés, az iskolák sokszor hónapokig hiába vártak egy-egy döntésre. Ugyanakkor a működés három éve alatt nem sikerült elérni, hogy a munkaügyi feladatokat maradéktalanul ellássa minden tankerület, ezek egy részét továbbra is az iskolák végezték. A beszerzések lassúsága is borzolta a kedélyeket – a Klik a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozik –, valamint a különböző mértékben, de folyamatosan meglévő tartozásállomány sem tette népszerűvé a szervezetet. Mivel 2015-ben egyre nagyobb csúszások voltak a nem rendszeres bérelemek és a megbízási szerződések kifizetésében is, a tanárok egy része saját zsebén érezte a gondokat.
A szokásos kritika – mint a kréta- vagy papírhiány, a pályázatokhoz szükséges előlegek biztosítása – azonban nem az állami intézményfenntartásból fakadó törvényszerűség, még csak nem is a szervezet méretéből adódik, mint azt az ellenzék és egyes civil szervezetek sulykolni igyekeznek.
Megfelelő tervezéssel és forrással a Klik hatékony, az intézményeket segítő háttérszervezetként működhet. Még a legelvakultabb ellenzéki szakemberek sem vitatják az állami intézményfenntartás szükségességét, a nézeteltérés abban áll, hogy csak a nehéz helyzetű önkormányzatok területén lévő iskolákat, vagy mindegyiket az állam tartsa fenn.
frázisokat pufogtatnak
Másik alapvető kritika a tantervi szabályozás, mivel a tiltakozók szerint túl sok az az ismeretanyag, amelyet be kell gyömöszölni a tanórákba. Magyarországon eddig négy Nemzeti alaptanterv (NAT) készült. Az 1995-ben és 2012-ben kiadottakban a fejlesztési területek mellett műveltségterületenként – nevezzük ezeket az egyszerűség kedvéért tantárgycsoportoknak – meghatározták a mindenki számára kötelező ismeretek minimumszintjét.
A 2003-ban és 2007-ben kiadottak ugyanakkor nem tartalmaznak konkrét követelményeket, csak a közoktatás országosan érvényes általános céljait, a közvetítendő műveltség fő területeit, a közoktatás tartalmi szakaszolását és az egyes tartalmi szakaszokban érvényesülő fejlesztési feladatokat határozták meg. A műveltségterületek és a tantárgyak közötti rést pedig a kerettantervek fedik le, amelyek konkrétan meghatározzák, mikor mit kell tanítani.
Ősz óta zajlik a jelenleg hatályos NAT felülvizsgálata, erre törvény kötelezi a kormányt. A tananyagmennyiség csökkentése szakmai feladat, ahogy a 2012-ben megjelent tantervet is a szakma készítette, úgy most is a szakmának, illetve a társadalmi és gazdasági környezet szereplőinek kell megegyezésre jutniuk, és ezzel összefüggésben lehet a diákok kötelező és megengedett óraszámát meghatározni évfolyamonként.
Persze úgy nehéz, hogy a tiltakozók nem hajlandók leülni és megfogalmazni az érveiket, csupán jól hangzó frázisokat pufogtatva árad belőlük az indulat.
Biztosan vannak megfontolandó ötleteik, de ahhoz, hogy azoknak legyen esélyük bekerülni a megalkotandó jogszabályba, le kell ülni tárgyalni. Egy tanterv elkészítése komoly szakmai feladat, megalkotásához sok száz szakértőre van szükség az oktatás és a tudomány különböző szegmenseiből. Az eredmények hosszú távon mutatkoznak meg, nem egyik pillanatról a másikra. A jelenlegi törvény nagyobb szabadságot ad a pedagógiai munkában az iskoláknak, mint a korábbi, az egyes intézmények pedagógiai programjába nem szólhat bele a fenntartó sem, egyedül a nem kötelező többletfeladatok esetében jelezheti, ha erre nem tud forrást biztosítani.
A jogszabályok betartásával pedagógiai szempontból minden iskola úgy működik, ahogy akar. Pénzügyi értelemben viszont értelmezhetetlen a követelés, mivel a költségvetés biztosítja a szükséges fedezetet, elkerülhetetlen, hogy ellenőrizze, mire is költik az iskolák az adófizetők forintjait. Az önálló gazdálkodás kérdését pedig már nagyon rég meghaladta az idő. Óriási pluszkiadást jelentene, ha minden intézménybe felvennék azt az 5-6 profi pénzügyi, munkaügyi és jogi szakembert, akik képesek lennének ellátni a feladatot.

Többször is meghívták a tiltakozókat a tárgyalásokra, ám rendre kibújnak ez aló
Adminisztráció sújtotta övezet
Az adminisztráció mindig is része volt a tanárok munkájának, és ez ezután sem lehet másként.
Az az állítás, hogy azért nincs idejük a diákokkal foglalkozni a tiltakozóknak, mert mindenféle kimutatásokat kell elkészíteniük, több kérdést is felvet.
A tanügyi nyomtatványokat vezetni kell, akár papíron, akár elektronikusan, mint a haladási és mulasztási naplót, az értékeléseket, történjen az érdemjeggyel vagy szöveges formában, ki kell tölteni a bizonyítványokat és a félévi értesítőket. Ez eddig is volt, ezután is lesz.
A minősítés és a tanfelügyelet valóban újabb feladatot rótt a pedagógusokra, ezek azonban nem folyamatosan végzendők, hanem időszakos teendők. Mivel a visszajelzések azt mutatják, hogy a folyamat túlbürokratizált lett, a kormány csökkentette a terheket, és a köznevelési kerekasztal is tárgyalja, hogyan lehet hatékonyabbá és egyszerűbbé tenni a tanárok munkájának ellenőrzését, amelyre mindenképpen szükség van. Idetartozik a kötött munkaidő, „népies” nevén a 32 órás kötelező benntartózkodás dokumentálása. Hogy ez mekkora terhet jelent a dolgozóknak, az elsősorban az igazgatón és a tankerület vezetőjén múlik, de ha naponta le kell jelenteni, ki és mit csinált, az nonszensz.
Túlterhelt pedagógusok
Jelenleg 22 és 26 óra között van a tanárok kötelezően megtartandó óráinak száma. Ez azt is jelenti, hogy ugyanannyit keres egy 22 tanórát megtartó, mint az, aki 26-ot, mivel a fizetését mindenki a 40 órás munkahétre kapja. Azok a pedagógusok, akik eddig is elhivatottan végezték a munkájukat, nem számolták, délután hány fejlesztő, korrepetáló vagy tehetséggondozó foglalkozást vezetnek, hányszor mennek kirándulni hétvégén diákjaikkal, vagy szerveznek nekik egyéb programokat. Az is igaz, hogy egy tisztességesen megtartott tanórára fel kell készülni, s ha valaki kooperatív kiscsoportos feladatokat is készít, akkor ez akár két-három órát is jelenthet tanóránként, nem számolva az eseti helyettesítéseket. A tanárnak javítania kell, és az adminisztrációra is időt kell szakítania. Ez valóban jóval több, mint heti 40 órát jelent.
Az is tény viszont, hogy aki ezt a hivatást választotta, annak el kell fogadnia, hogy nem nézegetheti az óráját, ha egy gyermek vagy szülő a segítségét kéri,
és akkor bizony nem 32, hanem 40-45 órát is bent tölthet az iskolában egy héten. Ez azonban az a kérdés, amely nemcsak szakmai, hanem anyagi jellegű is, hiszen ha leviszik a kötelező óraszámot egységesen 22-re, az jelentős többletkiadást jelent a költségvetésnek, mivel több tanárra lesz szükség.
Az ingyenes tankönyv biztosítása felmenő rendszerben alapvető kormányzati szándék, ehhez az állam megvásárolt két tankönyvkiadót, illetve létrehozta a kísérleti tankönyveket. Sok tanár azonban más kiadók könyveiből tanított korábban, és ragaszkodna azokhoz. Kritizálják a kísérleti könyveket is, számos esetben viszont inkább szemléleti, mintsem tartalmi hibákról beszélve.
A követelések és problémák, mint azt mindig hangsúlyozza Palkovics László oktatásért felelős államtitkár, csak egy részét képezik a kerekasztal munkájának, amely sokkal szélesebb körben foglalkozik a megoldásokkal. Többször is meghívták a tárgyalásokra a tiltakozókat, akik azonban furcsa érvekkel rendre kibújnak ez alól.
Akik nem maradnak otthon hétfőn
A hétfői iskolai távolmaradás ellen szólalt fel a Fiatal Családosok Klubja, mivel károsnak tartják a kezdeményezést, amely arról „győzködi” a szülőket, hogy a pedagógusok iránti szolidaritásból ne engedjék gyermekeiket február 29-én iskolába. A szervezet hangsúlyozza: ők is tisztában vannak a klikes oktatási rendszer gyermekbetegségeivel és a pedagógusok nehézségeivel, ám úgy vélik, a tanároknak és a szülőknek is számtalan egyéb eszközük van, hogy kifejezzék nemtetszésüket és változásokat érjenek el. „Ebben a politikával átitatott csatározásban a gyerekeket eszközül használni súlyos felelőtlenség, hisz így vagy úgy, de megbélyegzi őket. Keddtől pedig indul a kiközösítés, ujjal mutogatás, az egymás háta mögötti sugdolózás. Kinek használ ez? Gyereknek, szülőnek, pedagógusnak biztos hogy nem!” – olvasható a felhívásukban. Hangsúlyozzák: ezért hétfőn természetesen elviszik a gyerekeket az iskolába. A napokban egyre több intézmény gyakorol politikai nyomást a szülőkre és a diákokra. Volt olyan iskola, ahol azoktól a gyerekektől, akik nem vettek kockás inget, egyes pedagógusok azt kérdezték: Mi az, ti fideszesek vagytok? Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman szerdán közölte: sem tanulót, sem szülőt nem érhet hátrány politikai meggyőződése, annak jogszerű kinyilvánítása vagy az attól való tartózkodás miatt. (G. D.)