A Népszava nemrég azon örvendezett, hogy a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) nem marasztalta el egy olvasói levél közlése miatt, amelyben a levél írója Kertész Ákos elhíresült mondatát idézte, miszerint a magyar nép genetikailag alattvaló, hozzátéve, hogy a magyarok még gyávák is. A bizottság szerint a sérelmezett cikk nem volt alkalmas gyűlöletkeltésre, illetve a hasonló médiatartalmak is „a sajtószabadság védelmi körébe tartoznak”.
Osztozva a baloldali lap örömében, megállapíthatjuk, hogy ezek szerint nem ütközik sem etikai, sem törvényi korlátba bármely népet lealacsonyító, általánosító jelzőkkel illetni, sőt ez maga a sajtószabadság. Tehát bátran állíthatjuk, hogy például a pirézek genetikusan hajlamosak a lopásra, vagy születésüknél fogva anyagiasak és profitorientáltak. A MLE határozata mutatja, hogy a gyűlöletkeltésre alkalmas tartalom kiszűrésének hazai gyakorlata nem egységes és meglehetősen részrehajló.
A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság 2016-ban pénzbírsággal sújtotta a Magyar Hírlapot Bayer Zsolt cikke miatt.
A cikkben Bayer háborúként ábrázolta a migránsválságot és az azzal összefüggő párizsi terrorcselekményeket (az elkövetők illegális migránsként érkeztek Franciaországba Magyarországon keresztül), és potenciális terroristának nevezte a bevándorlókat. Médiatanács gyűlöletkeltőnek minősítette a cikket. A hatóság egy 2018. januári határozatában fél millió forintra büntette az Echo TV-t, mert egyik riportműsorában helyt adott egy olyan szakértői véleménynek, amelyet a Médiatanács gyűlöletkeltésre alkalmasnak talált.
Földi László egy illegális migrációról szóló riportban háborús bűnösöknek, hazaárulóknak, likvidálandó csoportnak nevezte a migrációval foglakozó civil szervezeteket. Fontos elmondani, hogy a műsor egészét a Tanács nem tartotta uszítónak, de kifogásolta a civil szervezetekkel kapcsolatos megállapításokat, és a szakértő kijelentésének közvetítése miatt megbírságolta a csatornát.
A határozat nyilvánvalóvá tette, hogy gyűlöletkeltő véleményt még közreadni is tilos. Ezt senki sem vitatja, ugyanakkor joggal várható el, hogy az elv minden médiumra érvényes legyen. A tévécsatornának megküldött dokumentum azért is korszakos jelentőségű, mert kivételes jelleggel iránymutatást is tartalmaz a civil szervezetek megítélésével kapcsolatban.
Most, amikor a kormány beterjesztette a Stop Soros törvényt, amely szerint a bevándorlás szervezése is bűncselekmény, különösen érdemes elővenni ezt a határozatot. Nemcsak az állítólagos gyűlöletkeltés kettős mércéje miatt, de a Tanács elkötelezettsége végett is. Kezdjük az utóbbival. Jól látható a dokumentumból, hogy a Tanács azt az elvet követte, hogy a civil szervezeteket meg kell védeni az igaztalan támadásoktól, mintha legalábbis egy Soros-brosúrából olvasnák az iránymutatást.
Az Echo TV Informátor című műsorával kapcsolatban olyan megállapításokra ragadtatták magukat, amelyekkel gyakorlatilag elítélték a magyar kormány migrációs politikáját, ami egy médiakontrollt gyakorló testülettől elég bátor és forradalmi tett volt. Negatívan értékelték, hogy a Magyar Helsinki Bizottság és a Migration Aid tevékenységét a műsor a magyar társadalomra nézve károsnak és veszélyesnek nevezte. Ó, micsoda rosszindulatú megközelítése ez a menekültek jogait védő szervetekkel szemben!
Kifogásolták azt is, hogy a migrációs krízist a riport háborús helyzetként írta le – a sors furcsa fintora, hogy ma már az NGO-kat finanszírozó Soros György is háborúról beszél a bevándorlás okozta válsággal kapcsolatban.
Rosszallóan jegyezték meg a tanács tagjai, hogy a műsor szerint vannak civil szervezetek, amelyek együttműködnek az embercsempészekkel. Micsoda légből kapott vádak! Mint tudjuk, ez a határozat januári kiadásakor is ténykérdés volt. Nem a magyar jobboldali média találta ki, hanem az olasz ügyészség állította, hogy hatékony kooperáció van a csempészek és az ottani humanitáriusnak álcázott szervezetek között.
Költői kérdés, hogy a Médiatanács hozhat-e állásfoglalást politikai kérdésekben, eldöntheti-e, hogy valóság-e a valóság. Ők ugyanis azt is kifogásolták, hogy egy riportban miért nevezik álcivileknek az álcivileket, ellenségesnek az ellenséges tevékenységet, vagyis az illegális migráció szervezését.
Talán csak a Tanács nem tudott róla, hogy az NGO-k röplapokon hívják fel a migránsok figyelmét, hogyan lehet kijátszani az adott ország törvényeit. Tippeket adnak, hogyan lehet kikerülni az idegenrendészeti eljárásokat. Épp kedden terjesztette be az Orbán- kormány a szigorított Stop Sorost, amelynek értelmében például bűncselekmény a bevándorlás szervezése.
Az a politikai folyamat évek óta tart, amelynek során az egyes politikailag aktív civil szervezetek megítélése a jószolgálatiból átkerült a nemzetbiztonsági kategóriába. Ezt a tendenciát a Médiatanács láthatóan nem követte, az esetleges gyűlöletkeltés megállapításán túl pedig szolgaian képviselte a liberális álláspontot. Intő jel ez a médiumok számára, ha a kormány álláspontját akarják közvetíteni.
Pedig a civil szervezeteket már Európa-szerte kritizálják, könyvek jelentek meg a tevékenységükről. A bevándorlás nem tabu téma, az iszlámot bíráló szerzőknek is hosszú soruk van. Hogy miért dolgozott a testület az ellenzéki propagandának és a Soros-szervezeteknek, nem tudni. Az, hogy a nyomtatott sajtót ellenőrző szervezet, az MLE miért engedékeny az ellenzéki lapok sértő tartalmával szemben, a testület összetételéből következően inkább érhető. A baloldali lapokban elő-előforduló, a gyűlöletet „keltegető” megjegyzések láthatóan más megítélés alá esnek.
Persze a liberális médiában vajmi kevés szó esik a migráció negatív következményeiről, így a bevándorlók elleni gyűlöletkeltésről sem beszélhetünk. Az ellenzéki sajtóban inkább a magyar nép „ostorozása” figyelhető meg. A nyomtatott sajtó ügyei azonban nem a Médiatanácshoz tartoznak, hanem általában (ha a bepanaszolt lap tagja a társszabályozó szervezetnek) a Lapkiadókhoz kerülnek. Ám a médiafelügyeletről a kifogások legtöbbször visszapattannak. A HVG botrányos Konrád György-interjúját is a Lapkiadók vizsgálta.
Az író azt jósolta a hetilapban a választások előtt, hogy Orbán Viktor Ceausescu sorsára fog jutni. „Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceausescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova. Jóakaratú emberként azt kívánom, hogy Felcsútra menjen.” – idézte az írót a lap.
A vizsgálat után az ítészek arra jutottak, hogy természetesen nincs szó gyűlöletkeltésről, sőt a kifogásolt mondat „éppen az alkotmányos rend megőrzése mellett foglal állást”. Valljuk be, erre az értelmezésre nem gondoltunk. A Polyák Gábor, a baloldal ügyeletes médiaszakértője, által elnökölt bizottság pedig nem érezte arcátlannak ezt a magyarázatot.
Gondoljuk el azonban, mi lett volna, ha a Magyar Idők közölt volna egy olyan véleményt, amely szerint Soros György jobban tenné, ha visszamenne New Yorkba, mielőtt meglincseli a feldühödött tömeg! Az ilyen esetekben az elítélő határozat jobboldali lap esetében borítékolható, és automatikus a felmentés a baloldali médium számára. Mondjuk ezt azért is, mert nem volt kifogása a bizottságnak korábban azzal sem, hogy a Népszava egyik cikkének azt a címet adta, Fűnyírót és laminált padlót lop a magyar.
Pedig ha itt is behelyettesítjük a magyart a piréz névvel, akkor már sokkal jobban szemet szúr a megfogalmazás. Mint ahogy szemet szúrhatna a média kontrollját gyakorló testületeknek a kettős mérce alkalmazása is.