A demokrácia elve egyszerű, ám nehéz megvalósítani, mivel az ember ösztönösen király szeretne lenni. A demokrácia alapítói azt állítják, elismerjük, hogy király vagy, önmagad királya. Önmagad fölött uralkodhatsz. A demokrácia az önuralommal rendelkező személyek társadalma. Az önkirályok megegyeznek, elismerik egymás királyságát és létrehozzák a jogi értelemben egyenlő, önfegyelemmel rendelkezők nagyszerű társadalmát. Itt csak öntudatos polgárok léteznek, önmaguk urai.
A demokrácia alapítása feltételezi és elvárja mindenki önuralmát. A demokráciában az egyéni élet optimalizálása mindenkinek saját feladata – ebből következnek az önmagukat optimalizáló országok is. Ahogy egy ember életének alakításába nem szólhatunk bele, ameddig az nem veszélyezteti más életét és szabadságát, úgy érvényes ez a demokráciák kölcsönös viszonyára is. Minden más az önuralom súlyos hiányáról tanúskodik.
Mindennek megértése és megvalósítása hosszú folyamat, az amerikaiak több mint két évszázada próbálkoznak. A huszadik század első felének kérdésére, nem gyorsabb út-e az emberek és a társadalom javítására a bolsevik forradalom, John Dewey amerikai filozófus azt válaszolta, hogy a forradalmak igazságtalanságot, terrort, türelmetlenséget eredményeznek. Igazságtalan, terrorizáló, türelmetlen és mohó embereket hoznak létre.
Nem láthatta, hogy a bolsevik forradalom a szocializmusok összeomlása után ilyen embereket köp ki magából – az utókor számára is továbbörökítve politikai génjeit.
A bukás után előjöttek a csodás pénzszaporító vagy éppen pénznyelő milliárdos oligarchák, az agresszív, önérvényesítő, a demokráciáról halvány fogalommal sem rendelkező, de állandóan azt szajkózó, a népet megvető, gyakran maffiamódszerekkel egymással szövetkező politikusok. Lenin rendszerének halála után keresztapáért kiáltottak!
A forradalmak a hagyományos társadalmi szálakat szétszakítják, az emberek gerincét eltörik. Látott valaki a kommunizmusban vagy a létező szocializmusban morálisan intakt funkcióviselőt? Gondolhatta bárki komolyan, hogy ezek az emberek képesek lesznek a demokráciát működtetni?
Minden forradalom ideológiából indul ki, és nem egyetemes, mindenkire vonatkozó morális elvekből. A morális elvek egyéni erőfeszítést igényelnek, és a jó társadalom zálogai. Az ideológiák megelégszenek az utcai csőcselék indulatával. A forradalom a társadalmat két részre osztja, a jókra, a forradalmárokra, és rosszakra, a megsemmisítendő ellenségként értelmezett átkozott tömegre (a forradalmak számára nem személyek, hanem embermasszák léteznek).
Minden forradalom már elvében az amoralitást szolgálja, hiszen nem engedi és várja meg az egyén választását, aki egyedül lehet morális. Minden társadalmi rétegben vannak morális és nem morális lények, egy igazságos társadalom csak morális elvekre és az egyénileg felelősséget vállalni tudókra építhet, nem csoportokra és eleve elrendelést garantáló ideológiákra.
Ez a demokrácia elve, melyet felfedeztek és gyakorlatba ültettek az amerikai alkotmány létrehozói. Azóta az ország jogrendszere az önfegyelmen és a szabad választáson alapul.
Miután Amerika egyének felelősségtudatából jött létre, hogy az emberiséget jobb irányba vezessék, Dewey javasolja, hogy az amerikai politikusok legyenek türelmesek és barátságosak kevésbé szerencsés országok polgáraival, akiknek nincs lehetőségük a demokráciát zöldmezős beruházásként megalkotni.
Tanítsák, segítsék, képezzék az emberiséget a demokrácia gyakorlatára. Ha valaki kioktatóan, gőgösen lép föl a demokrácia világméretű elterjedése érdekében, az ellenkező hatást vált ki.
Paradox és értelmezésre váró helyzet néhány amerikai politikus szövetkezése az állampárt egykori tagjaival és politikai utódaikkal, hogy megleckéztessék a demokráciát tanuló és elsajátítani akaró, ez utóbbiak által korábban kísérleti nyúlként kezelt (a szocializmus kísérlete) kelet-európai országok polgárait.
Olyanokkal leckéztetnek, akik itt már korábban is leckéztettek, csak épp marxizmus-leninizmusból. Az egykori pártemberek ha nem is demokratikus életmódot, de arcváltást gyorsan tanulnak, szocialista báránybőrt demokratára cserélve. Ha ezt átlátnák, nyilván hasonlóan zavarba jönnének leckéztető amerikai barátaink, mint amikor váratlanul megkérik őket, mutassák meg Magyarországot a térképen. Tudtuk nélkül válnak keresztapákká.
Amerikát politikai értelemben a tizennyolcadik század végén szerződéssel hozták létre. Az alkotmányozó felek, ott élő emberek, akik életfeltételeiket maguk biztosították, és felismerték, közös államot kell létrehozniuk, mely képes néhány funkciót átvenni. Például garantálni tudja a városok, utak biztonságát – erre hozták létre a rendőrséget.
Az ország valamennyi politikai és közigazgatási intézménye a polgárnak felel, aki adójával támogatja az intézmények működését. A politikusokat teljes mértékben pórázon tartják a polgárok, azoknak sem nagy hatalmuk, sem nagy pénzük nincs. Magánszemélyként lehetnek gazdagok, de nem a politika segítségével. Egy volt elnök politikai és pénzügyi súlya akár nulla is lehet, mint ahogy legtöbbjük intellektuális tekintélye közelít is ahhoz.
Az amerikai kormány kifelé erős, az országban alig észrevehető. Az elnök szimbolikus figura, nincs pénze klientúra építésére, egyéni pénzügyi hatalmat megalapozni. Amerikát azok teszik erőssé, akik államot hoznak létre, csak a törvények diktálhatnak nekik, melyet ők hoznak létre. Nem azért hoztak létre kormányt, hogy az parancsolgasson nekik, helyettük gondolkodjon, véleményt formáljon, kioktasson.
A politikusok a szó legvalódibb értelmében a polgárok parancsteljesítői – és nem fordítva. Miért kellene az európai országoknak rettegniük a polgárok által pórázon tartott adminisztrátorok véleményétől? (Amerikában a kormány neve „adminisztráció”.)
Az amerikai jogi és politikai rendszer a legjobb, amit a világtörténelemben nagyszámú ember számára feltaláltak. A tényleges Amerika nem jó és nem rossz, hanem olyan, mint az ember maga. Ahogy az emberek sem hozhatók közös nevezőre, úgy Amerikának sincs egyetlen értelmezése. Nincs vezérideológiája, hacsak nem az ideológiamentesség.
Mindenkinek megvan az esélye, hogy embert faragjon magából és ebben gyermekeit segítse. Miért ne értelmezhetné egy másik demokrácia szabadon önmagát, miért kellene bárki véleményével közös nevezőre hozni, mikor Amerika sincs közös nevezőn?
Amerikai elnök adóügyben pénzügyi nagyhatalmakat is sakkban tud tartani, miközben Dél-Dakotának nem parancsol. Ezt a demokrácia elve tiltaná. Egy külföldi ország demokratikusan megválasztott kormányát kioktató amerikai politikus a demokrácia rossz tanulója, és léte eleve önellentmondást hordoz. Nem értette meg országát, a demokráciát és benne önmaga helyét. Aki önmagának ellentmond, annak beszéde érthetetlen, így igaza sem lehet.
A szerző Svájcban végzett filozófus, egyetemi tanár