– A modern állatkertek egyik legfontosabb feladata a fajmegőrzés, ezért a szaporítás is rendkívül összehangoltan és aprólékosan megtervezetten működik a világ állatkertjei között – nyilatkozta lapunknak Hanga Zoltán. Szavai szerint egyes fajok a szabadban már nem, csak fogságban találhatók meg, és egy adott állat fennmaradását nagyjából két-háromszáz példány genetikai változatossága biztosíthatja.
– Ha ennél kisebb egyedszámú populáció van életben, az érezteti a negatív hatását. Bár – a budapesti állatkert közreműködésével – sikerült megmenteni a természetben egy ideig kihalt Mhorr-gazellát, mivel az említett számnál kevesebb példányból kellett megoldani a szaporítást, egyfajta genetikai defektus alakult ki ennél az állatnál, a tehenek anyai ösztöne sérült valamelyest, ezért a visszatelepítési program is csak korlátozottan sikeres – tájékoztatott a szóvivő.
Hozzátette: egyes gerinces fajok is képesek az egysejtűekre és gerinctelenekre jellemző szűznemzésre, vagyis a megtermékenyítés nélküli – a klónozáshoz hasonlatos – szaporodásra. Ilyen módon jött világra az állatkertben található nagyobbik komodói varánusz is, ám ez a szaporodási mód szintén genetikai romlással jár, az említett egyednél erről árulkodik a hátán látható méretes púp.
– Egyébként a legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a gepárdok is a kihalás szélén lehettek valamikor, ugyanis elég szűk a faj genetikai bázisa – tette hozzá a szóvivő.
Hanga Zoltán elmondta: számos ritka, veszélyeztetett faj szaporítása sikeres Budapesten, köztük a szélesebb közönség számára ismert lehet a nemrégiben született gorilla- és elefántbébi, de orangután- és orrszarvúkicsinyek is napvilágot láttak az utóbbi években.
A nagymacskákkal kapcsolatban is számottevő szaporulatról számolt be a szóvivő: két indiaioroszlán-alomból származó, összesen hét kölyök volt egyszerre látható a kifutón néhány éve, emellett perzsa leopárdból is ugyanennyi született az utóbbi időszakban, a rendkívül veszélyeztetett szibériai tigris pedig három utóddal gyarapodott.
– Az állatkertek közti nemzetközi együttműködés azt jelenti, hogy a felnőttkort elért fiatal egyedeket a világ másik tájára szállítjuk, hogy ott szaporodhassanak, így próbáljuk a genetikai változatosságot maximalizálni, a természetes körülményeket imitálni. Például az évtized elején született gorillák közül az egyik Sanghajban, egy másik egyed pedig Barcelonában kapott otthont, a kertben látható ezüsthátú pedig Németországból érkezett hozzánk. Érdekesség, hogy az Európa állatkertjeiben található szinte valamennyi vízilónak a fővárosi állatkertből származik a felmenője, korábban összesen negyven borjú született nálunk – sorolta a szakember, hozzátéve: még az észak-koreai Phenjanba is került a Budapesten világra jött vízilovak közül.
Szavai szerint a háziállatok tenyésztéséből vett eljárások is alkalmazhatók egyes veszélyeztetett fajok szaporításához, például a lovaknál és szarvasmarháknál bevett termékenyítést vagy inszeminációt a budapesti intézményben alkalmazták először az orrszarvúak esetében, és két ily módon született borjú is igazolja e módszer hatékonyságát.
– Míg egyes állatoknál szinte folyamatosan van új szaporulat – erre példa a hat-hét havonta születő indiai antilopok, vagy a szintén probléma nélkül szaporodó gyűrűsfarkú makik, továbbá a zsiráfok – más fajoknál nem könnyű elérni, hogy sokasodjanak. Ám ennek bizonyos esetekben pusztán valamilyen apróság az oka, amelynek váratlan megoldása rögtön cáfolja az adott faj szaporíthatatlanságáról szóló mítoszt – hívta fel a figyelmet a biológus.
Bebizonyosodott – folytatta –, hogy az ivóvíz megvonása a zsiráfnyakú gazellától önmagában biztosíthatja a kicsinyek világrajövetelét. Szavai szerint ennek az az oka, hogy a generuk néven is ismert növényevők a vadonban a szükséges folyadékot az általuk elfogyasztott táplálékból nyerik ki, ezért ha emellett vizet is isznak, a nőstények vizelete hígabb lesz, így nem képesek megfelelő jelzést adni a hímeknek, hogy készen állnak a fogamzásra.
– Más állatoknál a mai napig nem ismert, hogy mi segítheti elő a szaporulat létrejöttét. Annak ellenére, hogy 25 éven keresztül nem született nálunk vombatbébi, és az európai állatkertekben is összesen csak tizenhárom kölyök látott napvilágot bő száz év alatt, ezen erszényes faj az utóbbi néhány évben három utóddal is gazdagodott Budapesten. Elefántborjú sem jött világra a kertben nagyjából fél évszázadig, ám csak ebben az évtizedben kettő is született, a testvérpár jelenleg is az intézmény lakója – közölte Hanga Zoltán.
Mint mondta, a sörényes hangyászkölyök születése is sikerként könyvelhető el, a fiatal egyed egyébként már egy csehországi állatkert lakója.
– Sokan azt gondolják, hogy a koala szaporítása is lehetetlen küldetés, ám ezt a világ több pontján – például az egyesült államokbeli San Diegó-i állatkertben és a németországi Duisburgban – is megoldották már. A fővárosi állatkertben nem próbálkoztunk a szaporítással, a korábban elpusztult mindkét egyed hím volt – közölte a szakember.
Annak ellenére, hogy a fajkihalást modern jelenségnek tartjuk – tájékoztatott a szóvivő –, több évszázaddal korábbról is vannak feljegyzések hasonló esetekről. Hanga Zoltán a napjainkban is erősen veszélyeztetett – és a történelmi Magyarországon is honos – tarvarjat említette példaként a budapesti állatkert lakói közül, amelyet a XVI. és a XVII. században kipusztultnak nyilvánítottak, mivel eltűnt kontinensünkről.
– Később felfedeztek néhány Északnyugat-Afrikában és Kis-Ázsiában, illetve a Közel-Keleten élő populációt, a vadon élő állomány nagysága azonban tovább csökkent, jelenleg kevesebb mint ötszáz tarvarjú él vadon – közölte a biológus szakember.