Aki szereti Budapestet, az nem ír alá

– A 4-es metró beruházásának gyanús ügyeit taglaló OLAF-jelentés kapcsán egyeztetnek a kormánnyal, hogy ki hozhatja azt nyilvánosságra?
– A jelentés tartalmát illetően teljes az egyetértés a kormány és a városvezetés között. Neveket nem akarok mondani, mert nem az én kompetenciám, és nem is vagyok nyomozó hatóság. Szerencsétlen dolognak tartom, hogy még nem került nyilvánosságra a dokumentum, mert addig folyamatos a zavarkeltés, a kétértelmű állítások, a mosakodás. Minden lehető módon sürgetem a jelentés nyilvánosságra hozatalát. Tisztázni fogjuk, hogy amennyiben lehetőségem van nyilvánosságra hozni, abban az órában elérhető lesz.

– Ön látta már a teljes anyagot?
– Ismerem az OLAF-jelentés tartalmát. Az anyagnak három fő vonulata van. Azért ennyi, mert a húsz nagy metrószerződés közül külön elemként érdemes kezelni a metrókocsik beszerzéséről szóló Alstom-szerződést. A második vonulat a többi 19 szerződés. Ennek a húsz szerződésnek mindegyikét még a 2006-os választások előtt kötötte az akkori vezetés. Elhangzottak olyan kijelentések a sajtóban, illetve ellenzéki politikusoktól, hogy az új városvezetés is módosított a szerződéseken 2010 után. Ez az Alstommal, a Siemenssel és a Swietelskyvel kötött előnytelen megállapodásokat érintette. Ezzel – túl azon, hogy az Alstom esetében meg kellett tennünk a feljelentést – 36 milliárd forintot szereztünk vissza a városnak. Ennyiben valóban módosítottunk a szerződéseken, ám ezeket az OLAF nem is kifogásolja.

– A Magyar Narancs azt állítja, az OLAF-tól olyan választ kaptak, hogy a beruházás teljes időszakában történtek törvénytelenségek.
– Ez galádság, ennek pontosan az ellenkezője történt. Ha valaki úgy fogalmaz, nem kicsit nagyvonalúan, hogy nem kizárólag 2010 előtt történtek szabálytalanságok, az igazat mond, mégis a lényeget tekintve félrevezeti a közvéleményt. Az OLAF egészen pontosan 78 észrevételt tett, ezek közül egy valóban a 2010 utáni időszakra esik. Az egyetlen eset, ami a mi időnkben történt, kormányhatározatban foglalt engedéllyel történt. Arról van szó, hogy az OLAF megállapította: az ellenőrző mérnök súlyos összeférhetetlenséggel dolgozott, súlyos szabálytalanságokat, szabálytalan kifizetéseket követett el. Az ellenőrző mérnököt emiatt le akartuk cserélni, a közbeszerzési eljárásokat azonban sorozatban megakadályozták az ellenérdekeltek. Végül kormányzati engedéllyel lecseréltük, megbíztunk egy házon belüli céget, a Budapest Közút Zrt.-t az ellenőrző mérnöki munkákkal. Ennek kapcsán az OLAF megállapította: a közbeszerzési eljárás elhagyásával nem értenek egyet, de leírták azt is, hogy egy súlyos szabálytalanságot szüntettünk meg. Az összes többi megállapítás 2010 előtti. Egyébként a harmadik vonulatát az ügynek a BKV-nál 2009 előtt kötött tanácsadói szerződések jelentik, amelyek mindegyikét szabálytalannak és csalásgyanúsnak minősít az OLAF.

– Hol tart a 3-as metró felújítása? Az MSZP múlt pénteken még tüntetett is a rekonstrukció felgyorsítása érdekében, igaz, csak néhányan jelentek meg.
– Ez most a főváros, sőt az ország egyik legnagyobb projektje. Elsősorban szakmai, ezenkívül lelkiismereti és harmadsorban politikai kérdés a 3-as metró. Egy éve de facto megkezdődött a szerelvények felújítása. A múlt héten megkapták az Oroszországban felújított szerelvények a típusengedélyt a magyar hatóságoktól, minisztériumoktól. Több felújított szerelvény is fog már tavasszal futni a vonalon. Ami a vonalfelújítási tendert illeti: a korábbi ajánlatokat nem tudtuk elfogadni, mert jelentősen magasabbak voltak, mint a kormánnyal megkötött szerződésben foglalt keretösszeg felső határa. Ez fedezet nélküli kötelezettségvállalás lett volna. Bizonyos vagyok benne, a kiviteli tervekre kiírt pályázatokon már olyan vélt vagy valós kockázatokat nem árazhatnak be az indulók, mint a korábbi tenderen. Ha ez így lesz, akkor júliusig megkezdődhet a kivitelezés.

– Ennek ellenére az ellenzék azzal vádolja önöket, hogy hat éve itt vannak, és mégse tettek semmit a metrófelújítás kapcsán.
– Mikor 2010-ben idejöttünk, akkor összességében 251 milliárd forintos adósságállomány várt, amiből akkor még több mint 70 milliárd forint volt a BKV tartozása. Az Orbán-kormány a város adósságát – mintegy 180 milliárd forintot – 2013-ban átvállalta, a BKV maradék tartozását – közel 60 milliárdot – 2015 nyarán vette át. Mi 2015 ősze előtt a 3-as metró felújítására semmilyen kötelezettséget nem tudtunk volna vállalni fedezet hiányában. Akik hat éve riadtan kiabálják, hogy semmit sem tettünk eddig, azok miatt nem tudtunk nekikezdeni a vonal felújításának, öt éven keresztül.

Az OLAF 78 észrevételt tett, ezek közül egy esik a 2010 utáni időszakra

– A 3-as metró biztonságosan üzemeltethető a felújítás megkezdéséig?
– A Metróért Egyesület elnöke, Bíró Endre úr – akit oly szívesen idézett idáig az ellenzék – bejárást szervezett a vonalon üzemidőn kívül, és leírta az ott szerzett tapasztalatait. Ebből kiderült – amit régóta mondok –, hogy évek óta cseréljük a síneket, lekötéseket és más, utasbiztonságot szolgáló munkákat végzünk el. Leírta, hogy szerinte sem balesetveszélyes a metró, azt is megjegyezte, hogy a legnagyobb problémát a szerelvények okozzák, de ezek felújítása már egy éve folyik. Az elnök úr levele igen korrekt, egyben cáfolja a hisztériakeltőket.

– Az olimpiai pályázat és az ezzel kapcsolatos korábbi véleménye is támadások kereszttüzében áll. Miért változott meg az álláspontja?
– Annak, hogy az olimpiai pályázat kérdésében 2014-hez képest megváltozott a véleményem, egyértelmű oka van. A mostani olimpiai pályázat alapja az Agenda 2020, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 2015-ben új helyzetet teremtett a pályázati feltételek kapcsán. Addig esélytelen volt egy olyan város, mint Budapest, az ötkarikás játékok elnyerésére. Ha már a liberális sajtó politikusok korábbi és mostani véleményeit akarja összehasonlítani, szembesítsék Horváth Csaba fővárosi szocialista képviselőt. Az ő esetében nem volt arról szó, hogy jött egy Agenda 2020. A közgyűlésben még két kézzel megszavazta a pályázatot, most pedig ellenségeskedik, sőt fenyegetőzik.

– Olimpiarendezés esetén gazdasági csőddel riogat az ellenzék. Mi a véleménye az olimpiai pályázat elleni aláírásgyűjtésről?
– Sokan tévesen azt hiszik, hogy a költségeket egyedül Magyarországnak és Budapestnek kell állnia. A NOB óriási pénzeket ad a rendező országnak, városnak, a szponzorokon, magánbefektetőkön keresztül is komoly források érkeznek. Abban biztos vagyok, hogy Budapest csak jól járhat. A magyar sportolók bőven megérdemlik, hogy legyen itt egy olimpia. Megkockáztatom, hogy az utóbbi hetven évben a magyar sportolók több dicsőséget szereztek az országnak, mint a politikusok meg az újságírók együttvéve. Ennél is fontosabb, hogy Budapesten több pénz maradna, olyan beruházások is megvalósulnának, amelyek olimpia hiányában soha vagy
csak sokkal később. Aki szereti ezt a várost, az nem ír alá ilyen-olyan, pillanatnyi politikai haszonszerzés jegyében született tiltakozóíveket. Én a budapestiek városszeretetében és gondolkodásában bízom.

– Elkészült a III. kerületi, csillaghegyi öblözet árvízvédelmével kapcsolatos kiegészítő tanulmány. Mit tartalmaz a dokumentum, mennyiben befolyásolja a római-parti mobil gát felépítését?
– Egészen elképesztő jelenetek is lejátszódtak a tanulmány elkészítésével párhuzamosan. A beruházás egyes ellenzői megfenyegettek egyetemi szakembereket, hogy beperelik őket, ha nem olyan szakvéleményt készítenek, ami nekik megfelelő. Annyit elmondhatok, hogy alapvetően korábbi álláspontunkat és feltételezéseinket igazolta a tanulmány. Pozitív hír, hogy a Barát-patak és az Aranyhegyi-árok torkolati műtárgyát mégsem kell megépíteni, ezért több milliárd forinttal olcsóbb lehet a beruházás a tervezettnél. A rendelkezésre álló lehetőségeket figyelembe véve mindent megteszünk azért, hogy a környezet megmaradjon, a part fejlődjön.

– A fővárosi önkormányzat és a kerületek közti forrásmegosztásról is szavaz szerdán a közgyűlés. 52,5-ről 54 százalékra nő a fővárosnak járó rész. Miért van szükség az arány növelésére?
– Általában Budapestnek több pénzt kellene kapnia, mivel a főváros nem csak az itt élők igényeit elégíti ki. A budapesti szolgáltatásokat vidékiek, külföldiek is használják, fordítva ez kevésbé igaz. Ami a forrásmegosztás eltolódását illeti, a kerületektől nagyon sok feladatot átvett az állam, a fővárosnál több funkció maradt, gondolok itt főleg a közszolgáltatásokra, elsősorban a tömegközlekedésre, de mondhatnám a kulturális, szociális szolgáltatásokat is. A fővárosnak és a kerületeknek is több pénzt kellene kapniuk, de ebből kerületek versus főváros vitát nem engedek kialakulni, mert nem a probléma lényegét érinti.