A terhességek hetven százaléka, a klinikailag felismert terhességek 15 százaléka végződik vetéléssel, és a kihordott terhességek 25 százalékánál lép fel az anya és/vagy magzata egészségét vagy életét veszélyeztető súlyos szülészeti kórkép. Ez utóbbiak közé soroljuk a preeclampsiát, a HELLP-szindrómát, a méhen belüli sorvadást, valamint a spontán koraszülést is.
A preeclampsia a várandós nők öt-nyolc százalékában a terhesség huszadik hete után alakul ki. Egyik legsúlyosabb szövődménye az egész testre kiterjedő görcsökkel járó eszméletvesztéses állapot, amely agyvérzéshez és lepényleváláshoz, anyai és magzati halálhoz vezethet.
A preeclampsia az anyai és a magzati megbetegedések és halálozások egyik fő oka – 76 ezer anya és ötszázezer gyermek halálához vezet a világon évente –, társadalmi jelentősége tehát hatalmas. Mivel a korábbi intenzív kutatások ellenére sem sikerült a preeclampsia korai patofiziológiás útvonalait részletesen megismerni, hatékony korai diagnosztikus tesztek vagy terápiás eljárások kidolgozására sem volt eddig lehetőség.
Than Nándor Gábor, az MTA TTK reprodukció rendszerbiológiája kutatócsoport tudományos főmunkatársa csoportjával – hat ország kutatóival együttműködésben – rendszerbiológiai módszerekkel a világon elsőként azonosította a preeclampsia kialakulásában szerepet játszó korai molekuláris útvonalakat és szabályozási hálózatokat.
Az Akadémia honlapján megjelent beszámoló szerint leírták a méhlepény jellegzetes génhálózati változásait, modellezték a kórfolyamatok kialakulását. Megállapították, hogy preeclampsiában a méhlepény kórfolyamatai már nagyon korán, az első trimeszterben kezdődnek. Felismerték, hogy a korai, preklinikai kórfolyamatok kialakulásában kulcsszerepük van a méhlepény fejlődési zavarainak, valamint az anyai keringésben a kora terhességben már fennálló szisztémás gyulladásnak is.
A tanulmányban leírtak szabadalmak alapjai, amelyek ipari hasznosítása hatékony korai diagnosztikus eljárások kidolgozásához vezethet.