- Az elhallgatás taktikáját a balliberális oldalon az ellehetetlenítés, a sárba gyalázás, a hiteltelenítés szokta követni
- A globalisták és az internacionalisták egészen egyszerűen képtelenek tudomásul venni azt, hogy rajtuk kívül létezik egy másik értékrend
- Nem volt szándékunkban ‘kultúrharcolni’, de megjött a kedvünk hozzá
- A balliberálisok főellensége a nemzeti identitás, annak szétrombolása az alap, anélkül ugyanis nincs kevert népességű multikulturális társadalom
A beszélgetést Szakács Árpádnak a Magyar Időkben megjelent cikksorozata mentén indították. Mint a szerző elmondta, a balliberális interpretációk és narratívák, amelyek arra vonatkoztak, hogy ők el vannak nyomva, azok nem a valóságot tükrözték. Amikor a baloldalon arról indítottak nyíltszíni diskurzust, hogy mennyire kell nekik együttműködniük az „elnyomó fideszes diktatúrával”, és már egymást fenyegették meg, hogy milyen következményei lesznek számukra a „kollaborációnak”, az volt az a pont, ami Szakács Árpádot a Kinek a kulturális diktatúrája? nevet viselő cikksorozat elindítására késztette. Ezután kezdte bemutatni, hogy mi a valós helyzet a magyar kultúrában.
„Onnantól kezdve témákra, művészeti ágakra, projektekre, személyekre lebontottam, hogy ki mennyi pénzt kap, miközben azt mondják, hogy el vannak nyomva” – mondta el Szakács Árpád, aki hozzátette: a sorozat első négy-öt része teljesen el volt hallgatva a túloldalon, viszont az internetes megjelenés kapcsán lehetett érzékelni, hogy rendkívül magas olvasottsága van ezeknek az írásoknak.
Gajdics Ottó, a Magyar Idők és a Karc FM főszerkesztője a műsorban elmondta: „az elhallgatás taktikáját a balliberális oldalon az ellehetetlenítés, a sárba gyalázás, a hiteltelenítés szokta követni, ami be is következett. Eszünkbe sem jutott sem elkezdeni, sem újrakezdeni semmiféle kultúrharcot, ellenben a balliberális oldal, amikor látta az érdeklődést a cikksorozat iránt, elkezdett fölépíteni egy narratívát, hogy egy régen lejárt lemezt tett fel a Magyar Idők újra” – mondta el a főszerkesztő, hozzátéve, hogy mindezt olyan megvilágításba helyezték, mintha ezen írások „kilövési engedélyeket” tükröznének, és ezeken keresztül „selyemzsinórokat” küldene például Orbán Viktor a magyar kulturális igazgatás egyes szereplőinek.
Gajdics Ottó véleménye szerint ezáltal eltolták a fókuszát a cikksorozatnak, az „Így falja fel gyermekeit a fülkeforradalom” címhez hasonló reakciók ezáltal totális félreértésben voltak.
„Inkább arra kellene koncentrálnia a másik oldalnak is, hogy milyen jó lenne, ha ezekről a kérdésekről, amelyek megjelentek Szakács Árpád cikksorozatában, elkezdenénk egy termékeny párbeszédet. Ideáig a másik oldal viszont még nem jutott el” – tette hozzá Gajdics Ottó, aki elmondta, hogy egy pozitív hozadéka mindenképpen lett a cikksorozatnak, számos alkotó jelentkezett, „akik eleinte még csak félénken kezdték el olvasgatni ezeket a cikkeket, mára már írnak is. Szakács Árpád internetes levelezési fiókja tele van jobbnál jobb írásokkal, nagyszerű embereket ismertünk meg, akik persze a másik oldal számára nem léteznek” – tette hozzá. A Magyar Idők főszerkesztője egyúttal cáfolt egy a balliberális oldal által gyakran hangoztatott véleményt, miszerint az ő művészeiknek nincsen meg a megfelelő jobboldali alternatívája.
Gajdics Ottó leszögezte, nem szeretnék, ha bármelyik balliberális alkotó is is eltűnne, csak azt szeretnék, hogy azok az emberek is lehetőséget kapjanak a harmadik kétharmad időszakában az államilag támogatott kulturális intézményektől, akiknek eddig erre nem volt esélyük.
„Nagyszerű embereket ismertünk meg, nagyszerű alkotásokkal a hátuk mögött, és senki nem tudja, hogy ők kicsodák. Meg szeretnénk őket mutatni” – fogalmazott a Magyar Idők főszerkesztője.
Még Hollywoodban is megjelenik a nemzeti büszkeség
A magyar történelmi filmek hiánya is szóba került a beszélgetés folyamán. Igenis szükség van ilyen alkotásokra, ráadásul a világ minden pontján, így a környező országokban is készítenek ilyeneket, jelentette ki Orbán János Dénes, a Magyar Idők kultúra rovatának vezetője.
Magyarország azért lehet kivétel, mert az egyetlen olyan kommunista ország volt, amelyik nem volt nacionalista. Romániában például a liberális pártot is Nemzeti Liberális Pártnak hívják, ha a hazáról van szó, akkor ott mindenki egyetért, mondta el Orbán János Dénes, aki felhívta a figyelmet, hogy még a liberális Hollywoodban is számos olyan filmet készítenek, amelyekben hangsúlyosan megjelenik a nemzeti büszkeség.
„Nekünk kommunistából is a legalja jutott, akinek nem jelent semmit az, hogy magyar, és a nemzettudatát már valamikor a Tanácsköztársaság idején elveszítette” – reflektált az elhangzottakra Gajdics Ottó, majd úgy fogalmazott: „nem csak a filmművészetben, hanem valamennyi művészeti ágakban is tetten érhető, hogy két antagonisztikus világnézet ütközik egymással.”
A Magyar Idők főszerkesztője ezután bővebben is kifejtette mindezt.
„A globalisták és az internacionalisták egészen egyszerűen képtelenek tudomásul venni azt, hogy rajtuk kívül létezik egy másik értékrend, amelyik nemzeti, és amelyik azt tekinti elsődlegesnek, hogy akkor szabad, ha tehet valamit a hazájáért, a nemzetéért, és neki az a fontos, hogy megtartsa, megőrizze azokat az értékeket, azokat a hagyományokat, azt a kultúrát, amelyikbe beleszületett. Jól meglenne egymás mellett a kettő, de ők ezt tudomásul sem hajlandóak venni. Innentől kezdve óriási a küzdelem az erőforrásokért, hogy ki milyen értékrendet közvetít a kultúrában, a művészetek különböző ágaiban” – mondta el.
„Miközben bennünket egyáltalán nem zavar, ha valaki a multikulturalizmust filmesíti meg, vagy arról ír regényt, legfeljebb nem nézzük meg, és nem olvassuk el, addig ők elviselni nem bírják, és fölfoghatatlan a számukra, hogy valaki a magyar történelem egy dicső szeletét meg akarja filmesíteni, és minden erőforrást elzár ez elől a kezdeményezés elől. Na itt kezdődnek a problémák”
– vélekedett Gajdics Ottó, aki ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Nemzeti Filmalap, mint szervezet, kiválóan alkalmas lenne arra, hogy ilyen filmeket készítsen.
„A baj az, hogy azok az emberek, akik ma Magyarországon meghatározó figurái a filmgyártásnak, azok számára ez nemhogy nem fontos, hanem üldözendő. Nem volt szándékunkban ‘kultúrharcolni’, de megjött a kedvünk hozzá” – mondta Gajdics Ottó, hozzátéve: „azt, hogy teljesen elfeledtessék a magyar társadalommal azt, hogy voltak dicsőséges alakjai, hogy olyan jövője van, amelyben mindezek fontosak, mert beléjük lehet kapaszkodni, tőlük lehet tanulni, hogy ezt ők negligálják, ezt mi nem tűrjük. Innen kezdve van a harc„.
Szakács Árpád mindehhez hozzátette: „a balliberális értéklufi pont a filmes világban igazolható a legjobban” – mivel a balliberális értékvilágot közvetítő filmes alkotások nézettsége nagyon alacsony.
A tehetség megvan ahhoz, hogy kiemelkedő magyar történelmi filmek készüljenek, már csak a forrást kellene rá biztosítani, fűzte hozzá Orbán János Dénes.
A végső cél: a nemzeti identitás felszámolása
„A globalisták és az internacionalisták az anyanyelv és a nemzeti kultúra helyett kitalálták a politikailag korrekt beszédet, viselkedésmódot és gondolkodást. Ennek nem az az egyedüli baja, hogy olyan fogalmakat talál ki, vagy úgy alakítja át az eredendő fogalmainknak a jelentését, hogy rá sem ismerünk – emlékszünk, amikor a kerítést kapuknak nevezik oldalsó szárnyakkal -, legnagyobb baja az, hogy rombolja az indentitást, és visszafelé is megpróbálja politikailag korrekt módon átírni a történelmet”
– vázolta Gajdics Ottó, majd rátért arra, hogy a fentiek miképpen jelennek meg az alkotásokban.
„Amíg a keresztény erkölcs szerinti normalitást viszi színpadra valaki, írja meg regényben, versben, filmesíti meg, vagy azt, hogy milyen nehéz aszerint élni, hogy mennyi erőfeszítést igényel például hogy megmaradjunk a feleségünk, a férjünk mellett, hogy a családot úgy értelmezzük, mint egy férfi és egy nő kapcsolatát azért, hogy a gyerekeket felnevelje, hogy ez mennyi konfliktussal jár, vagyis amiről általában szólt idáig művészet, vagy a kultúra, azzal szemben ők kitalálták, hogy arról kell beszélni, ami ettől eltér” – fejtette ki a Magyar Idők főszerkesztője, aki választ adott arra a kérdésre is, mi a céljuk ezzel a balliberális világkép hordozóinak.
„Az ő főellenségük a nemzeti identitás, annak szétrombolása az alap, anélkül ugyanis nincs kevert népességű multikulturális társadalom. Az egyéni identitás, a család, a hit, a keresztény hit támadása, és mindenféle identitás szétrombolása, a végső cél felé halad, a nemzeti identitás felszámolásáig, mert különben nincs Európai egyesült Államok.”
„Ha így nézzük, akkor megértjük, hogy miért rohangál a színpadokon csupa aberrált őrült. Azért, mert nekik azt kell bizonyítaniuk, hogy ez is szép, tulajdonképpen nincs olyan hogy normális többség, mindenki valamilyen szempontból kisebbség, és ezeket a kisebbségeket ha már léteznek – mondja Alföldi Róbert -, akkor meg kell mutatni a színpadon. És innentől kezdve nincs megállás, innentől kezdve azt látjuk, hogy elvisszük a gyermekünket a Bábszínházba és nem győzzük takargatni a szemét és befogni a fülét. És soha többé be nem tesszük oda a lábunkat. Ez zajlik most” – mondta el Gajdics Ottó.
„A kortárs liberalizmus oda jutott, hogy javarészt most már a fajtalanságról szól. Nézzük ezt az egész genderidiotizmust, ami folyik az egész világon, és ezt próbálják leképezni a kultúrában” – mondta el Orbán János Dénes, hozzátéve: „engem például sokszor felelősségre szoktak vonni azért, mert meglehetősen pajzán lírát műveltem. Csakhogy ez egészen más, az évezredes hagyományokkal rendelkező heteroszexuális pajzán líra szerves része a konzervatív kultúrának. De ez az aberráltság, ami manapság folyik, ettől szerintem minden normális embernek a bele felfordul.”
mi a magyar kulturális államigazgatás feladata?
Azzal kapcsolatban, hogy hol a határ a szabadosság és a művészi önkifejezés között, arról Szakács Árpád szerint szélesebb fórumon lenne érdemes beszélni.
„Feltehetjük azokat a kérdéseket, hogy mi a magyar kulturális államigazgatás feladata. Beletartozik-e, ebbe, hogy homokos propagandát nyomjanak, közvetítsenek a magyar adófizetők pénzén a színházakban, a Bábszínházban, gyerekeknek, fiatalkorúaknak?”
A színháznak a társadalombefolyásoló hatása óriási. ez a terület soha nem kapott annyi anyagi lehetőséget, mint ettől a kormánytól, emlékeztetett Szakács Árpád, aki felhívta a figyelmet, mégis azzal szokták vádolni a a kormányt, hogy „el akarja törölni a kultúrát a föld színéről”.
„A kultúrát arra használják, hogy politikai ideológiákat, politikai programot és magát a politikát közvetítsék rajta keresztül. Ezért jelenik meg a különböző kulturális területeken a genderelmélet, a homokos propaganda, a migránsérzékenyítés, a balliberális, globális világképnek a fő gondolatai. Ezek szivárognak be a magyar kultúrába, és felelőssége a magyar államigazgatásnak ezeket támogatni évente több tízmilliárddal„
– szögezte le Szakács Árpád, aki felhívta a figyelmet, ha valakinek kétsége lenne afelől, hogy a kultúrának van-e társadalombefolyásoló hatása, akkor az nézze meg a nyugati országokat, akár Svédországot, „ahol a genderpropaganda meg egyéb aberráltságok már teljesen elfogadottak és már kötelezőek nagyon sok helyen”.
soha nem lesz egyetértés azokkal, akik a multikulturális katyvaszt erőltetik
„Ami itt elhangzott, azért bennünket nagyon meg fognak kövezni, mert bennük semmi tolerancia nincs, semmi elfogadás, semmi empátia, de mi viseljük el, hogy mást se csinálnak, csak folyamatosan a mi értékrendünket próbálják sárba tiporni és negligálni” – fogalmazott Gajdics Ottó, aki szerint a nemzeti oldal felé egyrészt teljesíthetetlen elvárásokat támaszt a balliberális világ, ugyanakkor nem bírják elviselni az övéktől eltérő véleményeket.
„Ezért vagyunk mi most harcban, hogy a kulturális kormányzat vegye észre, hogy ennek a gondolkodásmódnak is forrást kéne adni, különben nagy baj lesz” – szögezte le Gajdics Ottó.
Orbán János Dénes szerint az elmúlt nyolc évben az volt a fő probléma, hogy a kormány bár növelte az anyagi forrásokat, de nem szabott irányt, nem avatkozott bele, rábízta a művészvilágra a pénz elosztását és annak felhasználását.
A Kinek kulturális diktatúrája? cikksorozat viszont elérte, „hogy a kormányzat immár odafigyel arra, hogy kialakítson egy olyan kultúrpolitikát, amivel meg lehet fékezni azt a idiotizmust, ami itt történik„ – s Orbán János Dénes reményei szerint mindennek hónapokon belül már lesz eredménye.
„Nem szabadna azt megengedni, hogy állami pénzen hülyeségek történjenek. Ezt nem lehet tovább csinálni, kell egy átgondolt kultúrpolitika” – jelentette ki a Magyar Idők kultúra rovatának vezetője, aki szerint a balliberálisok úgy képzelik, hogy a nemzeti oldalon született alkotások a „bóvli„ kategóriát jelentik. Ezzel szemben viszont hatalmas listája van azoknak a műveknek, amelyek valamilyen okból háttérbe lettek szorítva. A balliberális oldal eszköze az elhallgatás volt, az elhallgatott művek között pedig még baloldali érzelmű jó írókat is elhallgattak.
Gajdics Ottó mondta el végszót, amelyben egy érzékletes példát említett.
„Az önmagát lónak képzelő kutya együttélése a férfivá operált nővel, egy etalon lehet, viszont például egy heteroszexuális fehér pár családi gondjairól szóló dráma nem üti meg az ő ingerküszöbüket.
Az a kérdés, hogy mit akarunk a magyar kultúrától. Ebben soha nem lesz egyetértés azokkal, akik azt el akarják tiporni, és helyette ki akarnak tenyészteni valami multikulturális katyvaszt”
– mondta el Gajdics Ottó.
