Az elmúlt években folyamatosan emelkedett a múzeumpedagógiai foglalkozások, illetve az ezeken részt vevők száma. Másrészt viszont a múzeumok többségének nincs átgondolt múzeumi és múzeumpedagógiai stratégiája, miközben a múzeumpedagógia a szakterület egyik húzóágazatává vált, még ott is, ahol ezeket a feladatokat nem külön szakember, hanem muzeológus látja el – derült ki a legújabb, európai uniós forrásból készített reprezentatív szakmai kutatásból, amelyet a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum oktatási és módszertani központja és az általuk bevont múzeumi szakértők készítettek.
Ebben – 350-nél is több hazai intézmény közreműködésével – azt mérték fel, hogyan tudnának a közgyűjtemények hatékonyan segíteni az iskolai ismeretanyag átadásában és a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásában.
Az intézményekben rendkívül nagy potenciál rejlik
Fotó: Bach Máté
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a múzeumpedagógiai szolgáltatásokat szezonálisan veszik igénybe a diákok, vagyis évente jellemzően egyszer, az osztálykirándulás alkalmával látogatnak múzeumokba. A kutatásban megfogalmazott egyik javaslat szerint ahhoz, hogy az iskolákat és a fiatalokat elkötelezettebb múzeumlátogatóvá neveljék, az ingyenesen elérhető közgyűjteményi programok helyett komplex, ösztönző projektekre lenne szükség.
A felmérések szerint az oktatási intézményekben örömmel fogadnák az utazó kiállításokat, az úgynevezett bőröndmúzeumokat, és a kihelyezett múzeumi foglalkozások mellett országszerte hatalmas igény lenne múzeumbuszok indítására is.
A kutatás kitért a szakiskolák és a múzeumok kapcsolatára is. Kiderült, hogy a közgyűjtemények sokszor csak az oktatási intézményből érkező kérések, témafelvetések hatására döbbennek rá a saját gyűjteményeikben és munkatársaikban rejlő lehetőségekre.
Ebből is következik, hogy folyamatos szakmai egyeztetésre, intenzívebb együttműködésre lenne szükség az érintettek között. A szakemberek szerint jelentős előrelépés lenne, ha a múzeumi foglalkozások valóban illeszkednének a tananyaghoz és a tanulmányi követelményekhez, ám ehhez arra is szükség lenne, hogy a közgyűjtemények a tanárokkal közösen tervezzék meg a kiállítások múzeumpedagógiai hasznosítását.
A felmérések azt is igazolták, hogy rendkívül nagy potenciál rejlik az intézményekben annak terén is, hogy aktív szerepet vállaljanak a hátrányos helyzetű csoportok készségeinek fejlesztésében. A múzeumokban dolgozók túlnyomó többsége viszont nem rendelkezik ilyen irányú speciális képzettséggel, ezért a felkészüléstől a tervezésen át a megvalósításig igen nagy erőfeszítést igényel tőlük a hátrányos helyzetűeknek dedikált múzeumi látogatások biztosítása.
Ha ez a múzeumok egyik kiemelt feladata, akkor kívánatos, hogy egyre több gyógypedagógiai végzettségű munkatárs dolgozzon a múzeumpedagógusok között.
Szakértők szerint ez a kutatás mérföldkő lehet a múzeumok működésének megváltoztatását és a látogatók körének szélesítését illetően.
A múzeumok alapvetően nyitottak arra, hogy a jövőben változatos programokkal fogadják az oktatási intézményeket, az önkénteseket, az iskolai közösségi szolgálatos diákokat, illetve a testi vagy szociális szempontból hátrányos helyzetű csoportokat.
A gyakorlati megvalósításhoz azonban szükségük lenne olyan képzésekre, érzékenyítő programokra, amelyeket az alapképzéssel együtt kötelezően végezne el minden új munkatárs, aki az érintett közgyűjteményekbe kerül.
Emellett nagyon fontos lenne a fokozatosság és folyamatosság biztosítása, mivel a hosszú távú eredményekhez nem elegendő egyetlen múzeumlátogatás vagy egy gyorsan lebonyolított projekt – állapították meg a szakértők.
