Öt napos ultimátumot adott szombaton Magyarország miniszterelnökének Kordás László, ha pedig a kormány nem enged a zsarolásnak, akkor „jöjjön, aminek jönnie kell” – nyilatkozta.
Ne ostorozza senki önmagát, ha nem hallotta ezt a nevet, annak ellenére sem, hogy Kordás úr egy önjelölt óriás a szakszervezeti mozgalomban. Minden száz magyarországi munkavállalóból körülbelül talán kettő és felet képvisel, ami nem is lenne olyan kínos, ha ő maga tudná, mi is az, amit vezetőként képvisel. Vagyis, mielőtt mikorfonba ordibálna bármit a Kossuth téren, tisztában volna azzal, mit akarnak szakszervezetének tagjai.
Az Echo TV ezt firtató kérdésére a következőt nyilatkozta: „Elkezdtük ezt a folyamatot, felmérjük a sztrájkhajlandóságot és majd utána, amikor összesítjük ezeket a számokat, akkor tudjuk megmondani pontosan, hogy mekkora az elégedetlenség mértéke és mennyi ember hajlandó sztrájkba lépni…”
Tehát Kordás úr, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöki posztját kihasználva, úgy fenyegetőzik országos megmozdulással (utak, hidak lezárásával), hogy közben fogalma sincs arról, ezt szeretné-e szakszervezete tagsága.
Ezután már azt a kérdést Kordás úr felé szinte fel sem merjük tenni, hogy a munkaadókkal szemben a Magyar Szakszervezeti Szövetség, vagy ő mint elnök, eddig milyen sikereket ért el? (Zártak-e már le magasabb bérek követelése okán utat, hidat, vagy csak egy gyárkaput is?)
Mert, hogy elsődleges feladata a szakszervezeteknek talán mégis inkább a magasabb bérek kiharcolása volna a munkáltatókkal szemben (lásd itt: Mercedes dolgozók 35 százalékos béremelése), és nem a lubickolás a Soros-féle méreggel szennyezett ellenzéki tüntik farvizén.