Az emlékezés az ismétlődés legjobb ellenszere, és ha tabuk nélkül tudunk beszélni a XX. századról, néhány hibától megóvhatjuk magunkat a jelenben – jelentette ki Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a málenkij robot évfordulója alkalmából szervezett vasárnapi megemlékezésen Nagymaroson.
Rétvári Bence, a térség KDNP-s országgyűlési képviselője három Pest megyei település – Nagymaros, Kismaros és Zebegény – közös megemlékezésén arról beszélt, hogy Magyarország sokat köszönhet az országban élő német nemzetiségű embereknek, akik évszázadokon át hozzájárultak ahhoz, amire büszkék vagyunk. Ezért is kell emlékezni arra, hogy ez a három kis település néhány nap alatt 500 embert veszített, Magyarország pedig néhány hónap alatt csaknem 800 ezer embert, akiket az úgynevezett málenkij robotra, kényszermunkára hurcoltak a Szovjetunióba – tette hozzá az államtitkár.
Azt is mondta: ha azokat a vagonokat, amelyekben az embereket málenkij robotra vitték, egymás mögé helyeznék, Debrecenben lenne a mozdony és Székesfehérváron az utolsó szerelvény. Az elhurcoltak közül 200 ezren soha többé nem tértek haza.
Rétvári Bence kitért arra: a háború végén több csapás is érte a magyarországi svábságot. Először Sztálin 1944. december 22-i parancsa, meghatározva a kvótákat, amelyeket az előrenyomuló Vörös Hadseregnek teljesítenie kellett, „begyűjtve” az embereket, hogy háborús jóvátételt végző munkára a Szovjetunióba vigyék őket. A másik csapás pedig a magyarországi németek kitelepítése volt. 1946-tól 1948-ig mintegy kétszázezer németet telepítettek ki Magyarországról.
A parlamenti államtitkár az MTI beszámolója szerint azt mondta: a XX. század konklúziója, hogy Magyarországnak távol kell tartania magát minden birodalomépítő törekvéstől. Úgy fogalmazott: „Bízunk abban, hogy a szabadságot, amelyet mostanra megszereztünk (…), meg is tudjuk őrizni.”