– Miért vállalta az oktatási államtitkári felkérést?
– Nagyon régóta a felsőoktatásban dolgozom, nyolc évig rektor voltam, több perióduson át a rektori konferencia elnökeként tudtam befolyást gyakorolni a felsőoktatásra. Az elmúlt években komoly reformok kezdődtek, amelyek ebben a ciklusban is folytatódnak. Abban látom a kihívást, hogy az oktatás minden szereplőjével párbeszédet folytassunk azokról a változásokról, amelyek ebben a ciklusban következnek.
– Ön szerint hogyan lesz versenyképes a magyar oktatási rendszer?
– Fontos például, hogy minden térségben biztosított legyen a minőségi oktatáshoz való hozzáférés, ami többek között hozzájárulhat a köznevelés eredményességének, hatékonyságának, hátránykompenzáló szerepének javításához, a változó igényekhez alkalmazkodni tudó munkaerő biztosításához, a szükséges tudás elsajátításához. A projektekkel egy komplex – a tartalmat, a módszertant és az infrastruktúrát együttesen célzó – fejlesztés megvalósítása a cél.
– Sok a szereplő, sokféle az érdek is.
– Nekünk mindig a tanulók és a pedagógusok érdekeire kell figyelemmel lennünk a döntések előkészítése során. A megkezdett pedagógus-béremelés mellett a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal eddigi eredményeinek megfelelően csökkentjük a tanulók, a pedagógusok terheit, az intézményeknek nagyobb szabadságuk valósul meg, és szeretném, ha a párbeszéd révén jobb, versenyképesebb oktatást tudnánk biztosítani.
– Mik a hangsúlyos célok?
– A köznevelési rendszer egyik hangsúlyos célja, hogy az oktatás esélyteremtő szerepének erősítésével javítsa a fiatalok képzettségi szintjét, hozzájárulva ezzel az esélyeik javításához, a foglalkoztathatóságukhoz, a társadalmi szolidaritás, felzárkózás további erősítéséhez, a polarizálódás elleni küzdelemhez. Az oktatás átalakítására vonatkozó eddigi intézkedéseinket a szakszervezetek, a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal és munkacsoportjainak bevonásával, a pedagógusok érdemi közreműködésével végezzük.
– Sok szülő és diák mondja, hogy túlterheltek a gyerekek, miközben mások arról beszélnek, hogy az lehet igazán sikeres, aki sokat tanul. Kinek van igaza?
– A túlterheltséget valóban gyakran hangoztatják, de ez meglehetősen szubjektív, és a valós adatokkal nehezen vagy egyáltalán nem alátámasztható sztereotípia. Csak egy példa: Magyarországon az OECD-országok közül az egyik legalacsonyabb az 1–8. osztályig bezárólag kötelező tanítási órák száma. A kérdés második felére már egyértelműbb választ lehet adni: nem az a sikeres, aki sokat tanul, hanem az, aki hatékonyan.
– Szükséges a tananyag csökkentése?
– A tananyag radikális csökkentése éppen az összefüggések felismerhetőségét, a szintetizálás lehetőségét venné el. A tananyagot tehát elsősorban nem csökkenteni, hanem súlyozni, rugalmasan alkalmazhatóvá kell tenni az adott korcsoport, adott iskola, osztály, tanulócsoport igényeihez, adottságaihoz. Ezt a rugalmasságot a mostani szabályozásban is számos intézkedés szolgálja, így például a tízszázalékos, az intézmények számára szabadon felhasználható órakeret, a pedagógusok számára szintén tízszázalékos, szabadon felhasználható tantárgyankénti időkeret vagy az 1–2. osztályban nyitott lehetőség a 30 perces tanítási órák megtartására a maradék 15 perc játékos, kötetlen időtöltésre való felhasználásával.
– Módszertani megújításról is szó van. Mit gondol erről?
– Változatos módszerekre van szükség, a mai diákok információfeldolgozási szokásaihoz, kommunikációs igényeihez alkalmazkodó módszertanra, amely a tapasztalati, az élményközpontú, az együttműködésen alapuló tanulás, a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésében, a tananyag és a valóság közötti szakadék csökkentésében jelöli ki a helyes irányt.
– A pedagógushiány Európa-szerte, így hazánkban is egyre nagyobb probléma. Hogyan lehet segíteni, hogy egyre több pályakezdő pedagógus legyen a pályán?
– Az eddigi intézkedések, vagyis a Klebelsberg képzési ösztöndíj, valamint a pedagógus-életpálya bevezetése és ezzel a hivatás megbecsültségének növelése is ezt a célt szolgálja. Mindezek hatására nőtt a felsőoktatásban a pedagógusképzésben részt vevők létszáma. A végzett hallgatók száma jelenleg évente csaknem négyezer fő, és ez a szám a következő években várhatóan évi 4-5 ezer fő között alakul.
– Szeptembertől hatvan iskolában elindul a Komplex alapprogram, két év alatt 1500 iskola pedagógusainak adnak új módszertani eszköztárat a tanulási hátrányok leküzdésére, valamint az élménypedagógia bevezetésére. Mit gondol a programról, illetve a tanulási hátrányok problémaköréről, valamint az élménypedagógiáról?
– A komplex alapprogram olyan pedagógiai modell, amelynek célja a komplex pedagógiai tevékenység megvalósítása, valamint az ismeretközlő, tanárközpontú oktatás helyett a problémafelvető, élményeken alapuló, diákközpontú oktatás. A projekt hozzájárul többek között az iskolai eredményesség javulásához, és annak középpontjában a tanulók komplex személyiségfejlesztésére fókuszáló alapmódszerek állnak.
– Egy nemrég kipattant, droggal kapcsolatos rendőrségi ügyben diákok is érintettek voltak. Kiderült, hogy osztálykiránduláson is fogyasztottak kábítószert. Mit kell tennie az iskolának azért, hogy a fiatalok elkerüljék a drogokat?
– Álláspontom szerint az iskoláknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a teljes körű egészségfejlesztésre, amely akkor éri el a célját, akkor hatékony, ha nem egy problémára fókuszál, hanem programmal kelti fel az igényt a gyermekekben, fiatalokban az egészséges életmód iránt. A teljes körű iskolai egészségfejlesztés megvalósítására számos munkaanyag készült, amelyek segítik az intézményeket.
– Elegendő ez a drogprobléma kezelésére?
– A rendszeres szerfogyasztás megelőzése egy hosszabb folyamat eredménye, ebben viszont nemcsak az iskolának, hanem az egész társadalomnak fontos szerepe van: a gyermekek ugyanis mintákat követnek a személyiségfejlődésük, szocializációjuk során, ezek pedig hatással vannak a viselkedésükre és az életmódjukra.
– Mit gondol, a várakozásoknak megfelelő az új fenntartói rendszer? Terveznek változást a Klebelsberg Központ működésében?
– Az állami intézményfenntartásra létrehozott Klik éveken keresztül komoly finanszírozási és szerkezeti problémákkal küszködött, majd az átalakítását követően – 2017. január elseje után – az 59 tankerületi központ önálló költségvetési szervként jött létre. A kialakult új állami intézményfenntartási struktúrában az intézmények a Klebelsberg Központtal közösen végzik a költségvetésük tervezését. Bizonyos kis értékű beszerzéseket természetesen saját hatáskörben is elvégezhetnek, és saját bevételük egy részét fejlesztésre, szakmai célokra fordíthatják. Az új rendszer jelenleg stabil, működőképes, kellő mértékben finanszírozott és adósságoktól mentes.
– 2020-tól már nem a diplomához, hanem a felsőoktatásba való bekerüléshez lesz szükség egy nyelvvizsgára. Általános tapasztalat, hogy a magyarok idegennyelv-tudása gyengébb, mint általában az európai országokban, sokak szerint azért, mert a hibátlan nyelvtanra összpontosít, nem pedig a folyékony beszédre. Mit gondol a hazai nyelvoktatásról? Mit lehet tenni ezen a téren?
– A magyarok az idegennyelv-tanulás tekintetében számos európai országnál nehezebb helyzetben vannak, hiszen a magyar nyelv egyik nagy európai nyelvcsaládhoz sem tartozik, egészen más nyelvtani struktúrával és szókinccsel rendelkezik, mint például az angol, a német vagy a francia nyelv. Ezenkívül az európai nyelvtudásfelmérések többnyire önbevallásos alapúak, a magyar lakosság pedig jellemzően kishitűen ítéli meg a saját nyelvtudását. A fő célunk az, hogy az általános és középiskolában zajló nyelvi képzés a módszertani megújulás révén lehetővé tegye a gyakorlati életben és a munkaerőpiacon jól használható, magabiztos idegennyelv-tudás megszerzését.
– A hazafias és honvédelmi nevelés bevezetését is tervezik az oktatásban. Miért van erre szükség?
– Ennek az a célja, hogy a diákokban tudatosítsa a haza szeretetének és védelmének fontosságát, felelős állampolgárrá nevelje a fiatalokat. A nemzeti öntudat fejlesztése és a hazafias nevelés során a tanulók olyan ismereteket sajátítanak el, amelyek a magyarság iránti érzelmeiket alapozzák meg: az irodalom, a művészetek, a történelem, a szülőföld ismerete, ezáltal nemcsak elsajátítandó, lexikális információt, hanem személyiségfejlesztő tudást is jelentenek.
– Ön szerint milyen erősségei vannak a hazai felsőoktatásnak?
– Abban mindenképpen bizonyított, hogy a hazai társadalmat magasan képzett humán erőforrással látja el. Emellett azt is erősségnek látom, hogy csaknem 30 ezer külföldi diák tanul a magyar egyetemeken, akik jó hírünket viszik a világban, és ez azt is bizonyítja, hogy intézményeink kint vannak a világpiacon.
– Milyen lehetőségeket rejt még magában ez a terület?
– Sokfelé jártam a világban, és azt láttam, hogy az Egyesült Államokban évekkel ezelőtt elindult egy olyan távoktatási rendszer, amelyiknek már az indulásakor 100 ezer hallgatója volt. A magyar felsőoktatási intézményekben is vannak ilyen törekvések, de még nem álltunk rá professzionális módon.
– Erre azért van szükség, mert gyorsan változnak a technológiák, nagyon felgyorsult a technikai fejlődés?
– A gazdaság invenciózus megújulására reagálnia kell a felsőoktatásnak is. A megfelelő alapképzések után szükség lenne a rövid idejű, de a piac kihívásaira, megújulására reagáló képzésekre is. Ez például az informatikaoktatás területén látható leginkább.
– Jövőre ismét több pénzt szánnak az oktatásra. Pontosan milyen összegből gazdálkodnak majd, és mire fordítják?
– A kormány mintegy 159 milliárd forinttal többet fordít majd az oktatásra, egyebek közt az iskola- és óvodafejlesztésekre, 2019-ben így 587 milliárd forinttal több jut oktatásra a 2010-es költségvetéshez képest. A kormány azóta pótolja az oktatástól korábban elvett pénzeket, és az állam ma már felelősséget vállal az iskolák fenntartásáért, fejleszti azokat, és a pedagógusoknak is kiszámíthatóbb életpályát nyújt. Jelenleg is országszerte újulnak meg és épülnek az óvodák, iskolák.
– Mit kell tudnia annak a diáknak, akit a jövőre készít fel a magyar oktatási rendszer?
– Korszerű ismeretekkel fölvértezett, a hétköznapi élet és a munkaerőpiac kihívásaira nyitott diákokra lesz szükség a jövőben. Ezért folytatja a kormány ebben a ciklusban is az oktatási reformokat.