– Azokat a frekvenciákat, ahol most megszólalt a Karc FM, eleve ön pályázta meg, egy másik rádió élén. A cél változatlan?
– Van egy politikai közösség, amely harmadjára juttatta kétharmados többséghez azt a vezetést, amelyben hisz, és amelynek politikáját az országra nézve üdvösnek tartja. Mi mindig ezeket az embereket szolgáltuk. Ezt fogjuk tenni ezután is. A világ persze változik, mások a prioritások is. A lényeg azonban mégiscsak az, amit a hallgatók úgy fogalmaznak meg, hogy ők „nagy hallgatói családot képeznek a rádió mögött!” Ez nem változott. Csak a név.
– Tud mást adni egy rádió, mint a piacon elérhető többi adó?
– A mi rádiónk nem közszolgálati és nem kereskedelmi adó, hanem egy harmadik törvényi besorolás alá esik. Ennek az a neve, hogy „közösségi műsorszolgáltató.” Ez az előbbi kettőnek olyan keveréke, ami a közszolgálatihoz képest oldottabb műsorvezetést tesz lehetővé, a tartalmak kiválasztásában is szabadabbak vagyunk, de a közszolgálati jelleget mégis megtartjuk. Olyan tartalmakat igyekszünk előállítani, ami segíti hallgatóinkat a saját, hétköznapi döntéseik meghozatalában.
– A függetlenség és az objektivitás feltételezi egymást?
– Én nem hiszek abban, hogy lenne „függetlenség”, hiszen az ember ezer szállal kötődik a legkülönbözőbb helyekhez. Azok hangsúlyozzák a függetlenséget, akik nem merik nyilvánosan bevallani, hogy hova vannak bekötve. Nekünk ez nem kérdés. Bátran vállaljuk a kormánypártiságot, ez ugyanis a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy van egy politikai közösség, amelynek mi műsort készítünk. Akinek ez nem tetszik, kapcsolja el az adásunkat, csak hagyjon minket békén a függetlenség-vitával. Az objektivitás ezzel szemben egy szakmai kritérium. Természetesen aki közszolgálati tartalmakat állít elő, annak erre törekednie kell. Egy vitás kérdésben meg kell hallgattatnia minden oldalnak. Aztán majd a hallgató eldönti kinek volt igaza. Félreértés azonban ezt úgy beállítani, hogy egy újságíró azt csinál amit akar. Meg is eszi a fene azt a műsort, ahol ez így történik.
– Az értéksemlegesség hirdetése átverés?
– Az. Elsősorban magát veri át az, aki erről beszél. Ez is egy „politikailag korrekt” találmány. Azt szolgálja, hogy az érintett eltakarja, hogy hova is tartozik. Ha például én keresztény kultúrkörben nevelkedtem, és nem röhögöm ki a minisztert, aki azt mondja, hogy a tíz parancsolat betartásával sok népbetegség megelőzhető lenne, hanem komolyan veszem, hogy – bár nem tudom betartani minden pontját minden nap – megpróbálok úgy élni, akkor máris beljebb vagyunk a tekintetben, hogy a saját 1000 éves értékrendem, és a közösségem értékrendje mellett álltam ki. Nem akarok ettől független – vagyis értéksemleges – lenni!
További részletek az alábbi interjúban, amelyet Pelyach Gergely készített Gajdics Ottóval:
