„A jobboldali nyilvánosság utolsó kritikus lapja is elvérzett” – sopánkodott a 444.hu a Heti Válasz megszűnésén.
Ebből az egy mondatból is látszik, hogy a G-nap utáni Heti Válasz maradéktalanul beteljesítette küldetését: ha már a jobboldali értékrendű olvasóknak nem sikerült megfelelnie, legalább a Soros-propagandista 444-nek igen. Ez mindenképpen szép teljesítmény. Az élet azonban igazságtalan, hiszen a több ezer Tiborcz Istvánról szóló cikk, a CEU melletti példás és bátor kiállás, vagy a miniszterelnök fiának emlékezetes címlapon szerepeltetése ellenére sem futott be egy új, ellenzéki befektető.
Pedig a Heti Válaszban igazán volt kraft az Orbán-rendszer sunyi faultolására. Sergio Ramos kispályás hozzájuk képest. A cikkek mellett érdemes beleolvasni néhány újságírói Facebook-bejegyzésbe, hogy teljes legyen a kép a politikai irányultságukról.
Borókai mondta nemrég sajnálkozva, hogy csak a hatalommal lehet lenni, vagy ellene. Hogy ez így alakult, arról ők is tehetnek. A középen állás nagy kísérlete ugyanis – ha egyáltalán volt is ilyen cél – elbukott. Vagy a józanság, vagy az önmérséklet, vagy a taktikai érzék, vagy mindez együtt hiányzott a megvalósításhoz.
Túlhangsúlyozták az ellenzékiségüket, közben pedig megfeledkeztek a polgári értékrendről, és szépen besoroltak az ellenzéki pártok mögé. Ugyanazokat a témákat görgették, ugyanazt a hangvételt ütötték meg. Épp ezért Simicska médiájában sorra buktak el a függetlenségi próbálkozások. Nem is kizárólag a tulajdonos pressziója miatt tolódott balra az egész médiaportfólió, hanem a munkatársak megfelelési kényszere miatt.
A Magyar Nemzet kormánykritikus polgári napilap akart lenni, de csak egy kis ál-jobboldali Népszabadság lett belőle. A Hír TV-ben pedig annyira eluralkodott a libsi szerkesztési elv, hogy levillogták a baloldali sávból az ATV-t.
A Heti Válasz is szépen rászokott az ellenzéki drogra. Amikor Simicska kiadta az ukázt a G-napon, hogy Orbán családját kell támadni, akkor ők vénásan tolták. Ha egy kicsit is igaz lenne, amit Borókai állít, hogy „tisztességes lapot” akart létrehozni, akkor legalább a látszat kedvéért meg kellett volna állni ezer darab Orbán rokonairól szóló cikknél.
Ennek ellenére még az egyébként közbeszerzésekben egyáltalán nem érdekelt Orbán Gáspárt is címlapra tették, mert kiderült, hogy vallásos. Pedig a kormányfő fiának hite személyes ügy, nem bombasztori. Orbán fiának fotójával indítani a lapot egy olyan helyzetben, amikor a laptulajdonos nyíltan Orbán családjára utazik, hadüzenet volt a Fidesznek.
A tempó ráadásul nagyon Magyar Narancsosra sikeredett. Márpedig ha Magyar Narancsot akarok olvasni, nem Heti Választ veszek az újságosnál. Borókai nyilatkozta: a HV szerkesztőségében négy-ötgyerekes anyák, apák dolgoznak, a családmodell, a gondolkodás nálunk polgári volt és polgári is marad.”
A polgári gondolkodás azonban nem annyiból áll, hogy valaki nagycsaládos. És nem is kell feltétlenül szülőnek lenni ahhoz, hogy valaki belássa, politikai vagy más érdekekből nem szabad médiaárucikket csinálni sem Orbán Viktor fiából, sem máséból.
„Lehet, olykor hibáztunk” – mondta az interjúban Borókai, és ezzel nem nagyon tudunk vitatkozni. Talán azonban a hibánál is több volt, hogy a Heti Válasz úgy vádolta naponta korrupcióval az Orbán-közeli üzletembereket, hogy Borókai lányának cége több száz milliós közbeszerzéseket nyert el az államtól. Lehet hangosan kritizálni az állami tenderek elnyerésének gyakorlatát, de úgy nem hiteles, ha közben a főszerkesztő családja is közpénzből gazdagodik.
Ők azonban úgy gondolták, hogy ez nem számít, ahogy Simicska meggazdagodását se firtatták, hiszen gyengítette volna a Mészáros Lőrinc vagy a Tiborcz elleni vádakat. A kollektíva elegánsan átsiklott azon is, hogy Simicska a Heti Válasszal együtt több médiumot is lenyúlt a jobboldaltól, és a sajtószabadság nevében 180 fokos fordulatot követelt. Náluk nem szólt a vészcsengő, hogy azért ezt mégse kéne, ők a G-napon egyszerűen „nem dönthettek másként”. Azért nem, mert nem akartak másként dönteni. Nem volt itt semmiféle polgári értékrendhez való ragaszkodás. Bele akartak állni a harcba. Együtt is, meg külön-külön is.
A Stumpf-jelenségről itt már írtam, de a hetilap másik ismert munkatársa is sokat tett a Heti Válasz imidzséért. Dévényi István műsort vezet abban a Hír TV-ben, ahol Alinda és Kálmán Olga is naponta oltotta a jobboldalt. Voltak fenntartásai? Nem érezte cikinek? Ugyan! Dévényi Simicska bizalmasának, Csintalan Sándornak a balján foglalt helyett minden adásban. Márpedig ha egy hetilap vezető szerzője arcát, nevét adja egy olyan műsorhoz, amely nem épp egy harvardi öregdiák-találkozó, sokkal inkább a Sátántangó kocsmajeleneteire emlékeztető színvonalon bírálja a kormányt, akkor az a Heti Válaszra is kihat.
A produkció egyébként az „Orbán Viktor egy rohadt náci tolvaj és/vagy szemét komcsi diktátor”-szint alá merülésben döntött mélységeket. A legutóbbi, évadzáró adásban például a show állandó vendége, Wahorn András cigányozta le Orbán Viktort, mert megtehette. Ezt a műsort moderálta a polgári értékrendű Heti Válasz, polgári értékrendű publicistája. Egy ilyen tévé arca akkor lesz egy jobboldali újságíró, ha valójában nem jobboldali, vagy ha nem érti, mi folyik körülötte.
De miért is értené, ha a Heti Válasznál azt sem vették észre, hogy tulajdonosuk jégre viszi az egész médiaportfóliót! Azt ugyanis elfelejtették kioknyomozni, hogy ha nem nyer a Jobbik áprilisban, akkor Lajos úgy hajítja ki az összes szerkesztőséget, mint a kiürült wiskey-s üveget. Neki ugyanis csak a bosszú volt a célja, nem a független média megteremtése. Akkor már egy kicsit lehetett volna gyanakodni, amikor a milliárdos festékszórózással próbálta feledtetni helyzetének kilátástalanságát.
„Jár az ember agya, mit kellett volna másképpen csinálni ahhoz, hogy elkerüljük ezt a mostani véget.” – nyilatkozta a főszerkesztő. Ha majd esetleg listát készít a hibákról, a fentieket is nyugodtan felírhatja.
