Bécs 1683-as ostroma – melyben magyarok is részt vállaltak – hozta meg a darabokra szakított Magyarország „felszabadulását”, ugyanis I. Lipót magyar és Sobieski János lengyel király itt mért megsemmisítő vereséget Kara Musztafa nagyvezírre. Természetesen az oszmán birodalom ettől még nem roskadt magába, de a már korábban megkezdődött belső rothadására semmiképpen nem volt jó hatással. „Igen gyakori volt a hivatalok vásárlása. Ibrahim szultán az ejaletekben eladta a vezető hivatalokat, olykor egyszerre két személynek. Az áthelyezéstől tartó basák rövidre érzett uralmuk alatt kizsarolták a lakosságot” – jellemzi az állapotokat Székely György.
Európai összefogás
A győztes csata reményt adott a keresztény erőknek: „I. Lipót király 1684 januárjában ígéretet tett az ország felszabadítására, március elején a Habsburgok, Lengyelország és Velence XI. Ince pápa felhívására szövetséget hozott létre Szent Liga néven” – írja a Múlt-kor. A pápa, akit Magyarország megmentőjének is hívnak, volt az, aki felismerte, hogy az oszmán birodalom egész Európa létét fenyegeti. „Az ő varsói és bécsi nunciusai megfeszített munkájának köszönhető Lipót és Sobieski János lengyel király szövetsége, melyet, a francia követ intrikáit legyőzve, az utolsó pillanatban, 1683 márciusában sikerült megkötni” – írja Szekfű Gyula. XI. Ince valódi európai összefogást hozott létre, a többi között elérte, hogy a franciák ne támadjanak a Habsburg birodalomra 20 évig.
„Bécs felszabadításának hírére az európai népek egy pillanatra újra átérezték az egyetemes keresztény gondolatot, melyről vallási, nemzeti és állami vitáik közt évszázadokon át megfeledkeztek; az új érzelmi szolidaritásban egyszerre szégyenletesnek találták, hogy ez a rendetlen barbár horda, mely minden katonai rendtartás nélkül terpeszkedett a bécsi síkon, amíg a keresztény sereg első iramában fel nem döntötte, ez a kifelé nagyhangú, de belül férges, beteg hatalom fenyegesse továbbra is az európai civilizáció országait” – fogalmaz Szekfű.
Torzsalkodás
Ugyanakkor Európa sem dobta le egyből a „rossz” politikát, amit a Szent Liga lendülete is megsínylett. „A dicsvágyó Miksa Emánuel bajor választó, mint német birodalmi fejedelem, nem akart Károly herczeg alatt szolgálni. Császári apósától önálló parancsnokságot kért. (…)
Franz Geffels festménye Buda ostromáról
Csak május 31-ikén, mikor már méltán attól lehetett félni, hogy a sok tervezgetés és torzsalkodás közben a hadmüveletekre alkalmas idő egészen kárba vész, dőlt el végképen Buda ostromának ügye” – foglalja össze Szilágyi Sándor.
„Magyarország megmentője”
XI. Ince, akit bankárpápának is hívnak, nemcsak kiváló politikus volt, de rászolgált nevére, ő teremtette meg a fedezetét a hadjáratnak. Így a Buda alá érkező „keresztény” hadak „Nagy részét császári zsoldosok tették, de voltak benne bajor, svabeni, frankeni hadak, az ostrom folyamán pedig megjött a bradenburgi hadtest, sőt végűl némi svéd segélyhad is” – számol be Szilágyi. Később ennek komoly következményei lesznek, hiszen a zsoldosok három napot kapnak jussuk beszedésére, ami azt jelentette, hogy „Lotharingiai Károly katonáinak egy része a betörés után vad mészárlásba és fosztogatásba kezdett; a keresztények dühe az ellenséges katonák mellett főként a budai zsidók ellen irányult, akik az Oszmán Birodalomban tapasztalható nagyfokú vallási tolerancia miatt az ostrom alatt a törököket segítették” – írja a Rubicon.
A magyar történelem egyik legfontosabb harci eseményével kapcsolatban továbbiak olvashatóak a hirado.hu-ra kattintva.
