Lehet-e többféle a történetírás? Más értéket alkot-e a tudós, amikor az asztalra teszi a súlyos, alapos, adatolt szakmai művet, és mást-e, aki e műveket felkapja, és belőlük olvasóbarát verziót alkot? Az ifjú vagy már inkább középkorú történészgeneráció tagjai közül Ungváry Krisztián mellett Tabajdi Gábort is érheti az a vád, hogy más termését szüreteli. Kiválogatja a közkosárból a legszebb, legkelendőbb témákat, és azokból magánhasznot, sikert keletkeztet. Tabajdinak a hatvanadik évfordulóra megjelent Budapest a szabadság napjaiban – 1956 című könyve ilyen sorozat darabja. Ugyanezzel a szerkesztői és szerzői elvvel jelent meg a Budapest a diktatúrák árnyékában (társszerző Ungváry Krisztián), valamint a Budapest a titkosszolgálatok hálójában című kötet, melyek szintén történelmi bedekkerek.
Tabajdi a topografikus megközelítés elvének nevezi 56-os könyvének szerkesztési és ismeretközlési módját is, amelynek így jellemzője lesz a tematikus sokféleség. Rövid címszó, néhány adat, majd utalás a szakirodalomra. Sorra veszi a forradalom alatti időszakban a hatalom intézményeit, a köztereket, az ifjúsági fórumokat, a harcok színhelyeit, a fizikai és szellemi központokat, a meghatározó gyárakat, és melléjük teszi a mindennapi élet történéseit a közszolgáltatásoktól a kórházakon át a sport- és színházi eseményekig. Ha nem is minden címszó nyújt maradéktalan elégedettséget, annyit igen, hogy rácsodálkozunk: milyen gazdag, színes és sokrétű volt a forradalom, melynek csupán 12 napot adott a történelem. A lappangó szellemi, politikai energia előtör, a fegyveres harcok közben, mellett a civil élet megy tovább. E 12 nap alatt több mint harminc párt kezd szerveződni, társadalmi szervezetek alakulnak, üléseznek, vitatkoznak, újságok jelennek meg, megindul az új társadalom építése. A diktatúra még csak tízéves, nem szervesült a társadalomba, és harminc év alatt sem tudja aztán kiirtani a forradalom emlékét.
Történelmünk tele van legendákkal, a kötődéshez szükségünk is van a hívószavakra. Az Auróra cirkálóból soha nem lett identitásképző, a pesti srácokból igen. Tabajdi arra is vállalkozik, hogy a forradalomhoz kapcsolódó legendákat előveszi, és megtisztítja őket a Kádár-rendszer lojális történészei által festett hamis képektől. A Budapest a szabadság napjaiban – 1956 című könyv mozaikokból építkezik, a szerző feltételezi az alapismereteket. Haladóknak ajánlható tehát, akik nyitottak a finomságokra és a részletekre.
(Tabajdi Gábor: Budapest a szabadság napjaiban – 1956. Jaffa Kiadó, Budapest, 2016, 298 oldal. Ára: 3490 forint)