Az utóbbi években tapasztalt elöregedés, illetve elvándorlás miatt a házi gyermekorvosi ellátás a krízishelyzet felé sodródna, ha a kormány nem venné komolyan az alapellátási rendszer átalakítását – állítja a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke. Póta György egy háttérbeszélgetésen azt mondta: a jelenleg tervezett intézkedésekkel a folyamat megállítható és talán vissza is fordítható, ami azért különösen fontos, mert a házi gyermekorvosi rendelőkben évente több mint tízmillió orvos-beteg találkozás zajlik.
A házi gyermekorvosok átlagéletkora jelenleg 60 év, csaknem negyven százalékuk nyugdíjkorú, a 40 év alattiak aránya azonban mindössze néhány százalék, így a praxisokba nem lehet fiatalokat találni, azok gyakorlatilag „eladhatatlanok”. Az utód híján megüresedő praxisokat viszont hat hónap elteltével megszüntetik, a körzethez tartozó gyerekeket pedig egyszerűen szétosztják a környékbeli, úgynevezett vegyes praxisokat működtető felnőttháziorvosok között. A gyerekek így azonban egyenlőtlenül férnek csak hozzá a gyermekorvosi alapellátáshoz, 70 százalékukat nem házi gyermekorvos látja el. A szakemberhiány főként az északkeleti és a dél-dunántúli településekről jelentős, holott a KSH adatai szerint lakosságarányosan éppen ezekben a hátrányos régiókban él a legtöbb gyerek.
Póta György tájékoztatása szerint az is probléma, hogy jelenleg a felnőttháziorvosoknak mindössze egy hathetes továbbképzés áll rendelkezésükre ahhoz, hogy legalább elméletben elsajátítsák mindazt az ismeretet, amellyel a házi gyermekorvosok rendelkeznek. Ez viszont azért sem lehetséges, mert a házi gyermekorvosok jelentős része gyermekkórházban dolgozott, mielőtt praxist vállalt volna. A házi gyermekorvoslás, hangsúlyozza az elnök, speciális szakma, amelyet csak úgy lehet igazán jól művelni, ha a házi gyermekorvosi rendelőben dolgozó szakemberek házi- és a gyermekorvoslásban is otthonosan mozognak.
Az egyesület becslései szerint ahhoz, hogy minden gyermeket gyermekorvos-képesítéssel rendelkező háziorvos lásson el, több száz szakemberre lenne még szükség. Ez azonban, tekintettel arra, hogy az évi 40 gyermekorvos-rezidensből mindössze egy-kettő tervezi, hogy praxisban dolgozik majd, nemcsak irreális elvárás, de valójában szükségtelen is, észszerű átszervezésekkel ugyanis lényeges mértékben enyhíthető a probléma. Póta György a megoldást részben a tervezett csoportpraxisokban látja, amelynek lényege, hogy a jelenleginél sokkal szorosabban együttműködnek az alap- és a szakellátásban dolgozók, és például a kórházi gyermekorvosok rendszeresen kijárnak a háziorvosi körzetekbe. Emellett az is sokat javít a helyzeten, hogy a kormány a jövőben évente további negyven, kifejezetten házi gyermekorvosi gyakornoki helyet is meghirdet, és az egyesület reményei szerint a helyek nagy százalékát sikerül is majd betölteni.