Mértékadó magyar zsidó vezetőktől tudjuk: Magyarországon zsidó reneszánsz van. Jelentős állami támogatással éppen zsidó kulturális fesztivál zajlik Budapesten, minden zsidó polgár megélheti identitását, s Németország után arányaiban Magyarország fizeti a legnagyobb jóvátételt a holokauszt miatt.
Az első Orbán-kormány vezette be a holokauszt-emléknapot, s a miniszterelnök zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen. Ugyanakkor a magyar kormányzati felelősséget kétségkívül nem Heisler András vagy Köves Slomó viseli: ez a többségi demokrácia következménye. Ha a politikai kisebbségnek ez nem tetszik, megpróbálhat többséggé válni.
Amikor hírét vettem, hogy Samantha Power, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a kitüntetés-árverezőkre hivatkozva négyoldalas antiszemitizmus-beszédéből másfél oldalon hazánkkal foglalkozott, csak arra tudtam gondolni, hogy az antidemokraták csúnyán félrevezették. Nem szóltak neki a zsidó reneszánszról vagy arról, hogy Budapesten hány üres lakás van izraeli tulajdonban minden eshetőségre. Sajtósai elfelejtették tájékoztatni a rekorddöntő franciaországi alijázásokról, s hogy Nyugat-Európában néha a zsinagóga előtt mészárolnak le zsidó embereket a zsidóságuk miatt.
Talán arról sem értesült, hogy az őt ENSZ-képviselőnek delegáló demokraták győztes jelöltje, a Barack Obama által is támogatott Hillary Clinton kijátszotta az antiszemita-kártyát a zsidó származású ellenjelölt, Bernie Sanders ellen. Nem tudom, a négy oldalból mennyit szentelt Power úrnő az immár amerikai demokrata körökben is tomboló antiszemitizmusnak.
Innentől kezdve már érdektelen, hogy egy általa sosem olvasott publicista nem antiszemita, csupán a politikai ellenfelei rágalmazzák ezzel. Amúgy is csak a kapcsos zárójel miatt kell, miszerint „Hóman Bálintban és Bayer Zsoltban az a közös, hogy nemcsak a zsidókat támadták, hanem más kisebbségeket is”. Power nem tudja, hogy Orbán Viktor sem helyeselte a Hóman-szobor felállítását, de nem az amerikai és magyar zsidó lobbi nyomásgyakorlása miatt.
A kormányfő azt mondta a parlamentben: bár a megszálló hatalmakkal való kollaborálásnak a nyilas és kommunista érában különböző oka, mélysége, minősége lehet, de a kormány olyan politikusnak nem támogathatja a szoborállítást, aki együttműködött az elnyomókkal.
Hóman azért kellett a képletbe, mert Power szerint „azok a személyek, akik a zsidókat bántják, általában a bevándorlókat és a menekülteket is zaklatják”, sőt „ez nemcsak az egyénekre, de kormányokra is igaz”, s ennek az obamista–clintonista politikusnő szerint hazánk az egyik példája.
Vagyis az orbáni zéró toleranciával leállított szoborállítás és egy publicista kitüntetése kapcsán eljutott oda, hogy a magyar kormány en bloc antiszemita, sőt idegengyűlölő is, mert „meggátolja a muzulmán menedékkérők érkezését”. Power azt is mondta, hogy a magyar kormány szerint minden európai terrorista migráns, ám ez nettó hazugság, hiszen ilyet nem mondott, csupán az igazságnak megfelelően azt, hogy vannak az európai migránsok között terroristák is. Szerintem az ilyesmi Amerikában is izgalmat keltene két büszke és hazafias zászlófelvonás között.
Samantha Power méltó társa az alkalmatlanságban ENSZ-biztos jordániai herceg kollégájának; s még a muzulmán elfogultság sem menti. Csak találgatni lehet potenciális súgóit, George Sorostól Kaltenbach Jenőig – utóbbit név szerint is említi. Otromba beszédével egyszerre két választási kampányba avatkozott bele rútul: a sajátjába (ne feledjük Orbán elejtett tusványosi megjegyzését, hogy Trump menekültpolitikája jobban tetszik neki) és a magyar kvótanépszavazásba.
Hogy Trump győzelme után repül-e Power a posztjáról, az nem érdekel. Azt viszont magyar zsidó honfitársaim nevében is kikérem magamnak, hogy sanda internacionális hálózatok őket használják fel alantas politikai céljaikra, megpróbálva visszataszítani őket a zsidó reneszánszból a legsötétebb középkorba.
