Kitartás! Éljen a Jobbikkal való összefogás! – akár ez is lehetne a hazai baloldal új jelmondata, amióta könnyfakasztó következetességgel áll ki a bíróság által jogerősen is szkinhednek nevezhető Sneider Tamás által elnökölt párt mellett.
Mert van annak valami diszkrét bája, hogy az a Kunhalmi Ágnes MSZP-s vezető áll ki teljes mellszélességgel a Jobbikkal történő összefogás mellett, aki színleg a leghangosabban ellenezte az általuk korábban számtalanszor lenyilasozott, lenácizott, lerasszistázott alakulatot.
Azt mondta a választmányi elnök, hogy „a Jobbikból már kivált a neonáci, neofasiszta szárny, a Mi Hazánk Mozgalom, ami lehetővé tette egyáltalán, hogy a Jobbik elinduljon egy olyan úton, amely lehetővé teszi a választásokon történő együttműködést”.
Ez azt jelenti, hogy a gyáva, egy nyomorék cigányember arcát brutálisan összeverő pártelnök és hasonló mentalitású, néhol zsidózó, máskor cigányozó hordája testesíti meg szemükben a megtisztult jobboldalt. S akik otthagyták ezt a szörnyeteg bandát, azok a neonácik, neofasiszták. Mit mondjunk erre? Legalább tiszta beszéd.
Nem is volna méltányos kipécézni egyedül Kunhalmit, hiszen a teljes baloldal összezárt a Jobbikkal való véd- és dacszövetség jegyében, bagatellizálva az egyre fogyó támogatottságú kompánia tetteit.
Az üzenet: az a bagázs, amelyik röhög azon, hogy az Országgyűlés alelnöke, a mai pártelnök újdonsült felesége fasiszta karlendítésekkel szórakoztatja a látványban örömét lelő pártpublikumot, comme il faut számukra. Ebből az következik, hogy a nácizmus lightosabb variánsai minden ellenkező retorika ellenére nincsenek ellenükre. És hogy mi az igazi ellenség, a valódi métely?
Hát a bűzhödt konzervativizmus, a jobboldal, a nacionalizmus, a nemzetállampártiság, amely nem átallja kormányra kerülve diszkriminálni a kicsit túlbuzgó, de azért jóravaló antiszemitákat, neonácikat, baloldalhoz simuló jobbikosokat.
Már csak az hiányzik, hogy az elvtárs szót felváltsa a baloldalon is az 1944-ből hírhedett „testvér” megszólítás. Képzeljük el, amint Gyurcsány Ferenc 2006-os nemzetverető „Sneider testvér” emberi jogaiért száll síkra egy újabb cigányverő kilengés után a másság kultusza jegyében. Summa summarum: mára már nem világos, hogy a baloldal jobbikosodott vagy fordítva: a Jobbik balosodott el.
Mondják meg őszintén: nem őrültek bele kicsit a hatalom utáni epekedésbe az álbaloldalon? Az „És akkor mi van?” kultúrája, a „Na és?” modernizált változata kezd kórosan elterjedni náluk, és ez már patologikus elváltozásokat sejtet.
De vajon követi-e őket az önfelszámoló agyrémbe egykori szavazótáboruk józanságát még őrző maradéka? És az úgynevezett liberális értelmiség? Kussolás – beleegyezés. Mindez jogosan veti fel a gyanút, hogy a rendszerváltás óta nagy garral hangoztatott antifasiszta elkötelezettségük sem volt már őszinte. Heller Ágnes, a Jobbik baloldali szálláscsinálója most hallgat, miként a többi leszerepelt Spinoza-házas, Jobbik-simogató figura.
Az évekkel ezelőtti ocsmány, rasszista lincselést érthetetlenül enyhe, felfüggesztett büntetéssel megúszó Sneider, amikor arról kérdezték, lemond-e, azt válaszolta: „Vicc.”
Attól tartunk, a baloldal meg azt fogja kideríteni, hogy a Jobbik összes korábbi gyomorforgató megnyilvánulása szintén csak tréfa volt. Karácsony Gergely állandó jellegű balos csúcskáderjelölt csupán annyit kért Sneidertől, kérjen bocsánatot, és akkor lehet vele közös (szebb?) jövő. Sneider nyilván megteszi ezt – megint viccből. Egyre viccesebb tehát ez az egész vörös-barna románc.
A felméréseket nézve a bukásuk is közös lesz. De azon már nemigen fognak viccelődni.