A haza dolgairól kicsit is felelősen gondolkodó ember döbbenten figyelte, hogy az alaptörvény módosítása ügyében azzal, hogy nem szavazta meg, egy gyékényen árult a Jobbik Gyurcsánnyal és a szocialistákkal.
Utóbbiak ugyan fintorogtak kissé, de alapvetően csak azt nehezményezték, hogy Vona Gáborék lenyúlták tőlük a letelepedési kötvény megszüntetésének ötletét. Közben önmagukat nagyon demokratának tartó balliberális megmondóemberek teljesen elfogadható verzióként adják elő Orbán-fóbiás lázálmukat, miszerint a főgonosz legyőzése érdekében reális alternatíva – ha hányózacskóval, befogott orral, több liter Unicummal is – a Jobbikkal való összefogás.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy most, amikor a radikálisból hisztérikussá vált Jobbik újabb eszement ötlettel állt elő, miként formálódik majd a nagy együttműködés. Azt csak halkan kérdezem, a hitelesség, megbízhatóság, komolyan vehetőség kedvéért: hányadik javaslat is ez már a népszavazás kiírása óta? A matt elől kétségbeesve menekülő sakkjátékos viselkedését mintázó ötletelés egyre világosabbá teszi, hogy a cukiságkampány sikertelenségét nehezen kezelő párt vezetője egyre kevésbé a maga ura.
Nem tudni, ki az a titokzatos spindoktor, aki rángatja a gyeplőt helyette, de az világos, hogy nem fontos számára sem a párt tagságának, sem értelmiségi holdudvarának, sem szövetségeseinek a véleménye. Nagy ívben tesz a nemzeti ügy méltóságára, kufárkodik, mint egy lókupec az ország biztonságával, húzásainak jól láthatóan egyetlen célja van: Orbán Viktor ellehetetlenítése.
A párt szavazói, szimpatizánsai pedig csak néznek elkerekedett szemmel. A Jobbikhoz tapintható közelségben álló értelmiségiek fejtették ki nevüket vállalva, mennyire megdöbbentette őket Vona Gábor kisstílű, zsarolást, kitolást, nyilvánvaló ártó szándékot sem nélkülöző taktikai játéka egy minden jobb érzésű magyar ember számára alapvetően fontos nemzeti ügy kezelése során. Ám jó, ha tudja a Jobbik vezető elitje is, hogy fölhasználhat egy oligarcha bármilyen pártot saját befolyásának növelésére, köthetnek szövetséget teljesen ellentétes értékrendszert képviselő pártok elnökei a háttérben, a társadalmat, a választópolgárokat nem lehet sem örökké becsapni, sem lecserélni.
A már említett, nyilván zseniálisnak gondolt ötlet lényege, hogy beadják újra az alaptörvény általuk is elbuktatott módosítási javaslatát egy mondat eltéréssel, amely a letelepedési kötvények megszüntetésére utal. A pártok közül egyedül az érintett Fidesz nevezte egyszerű politikai machinációnak a tervet, amellyel a Jobbik csak azt akarja elfedni, hogy cserben hagyta Magyarországot. Hacsak nem tekintjük reakciónak azt, ahogyan a szocialista frakcióvezető, Tóth Bertalan még pénteken előre elhatárolódott az ötlettől, hozzájuk illő cinizmussal téve föl a kérdést, miért is kellene nekik részt venniük egy jobboldali belháborúban.
Máskor az ellenzéki pártok politikusai, a civilnek álcázott véleményvezérek és a második nyilvánosság szabadjára engedett futóbolondjai kárörömüket még csak nem is palástolva vihognak, ha úgy érzékelik, Vonáéknak sikerült ártania Orbán Viktornak. Ugyanakkor gátlástalanul dobják sutba minden unásig szajkózott elvi megfontolásukat, az azokból fakadó fenntartásaikat, ha úgy érzik, még többet lehet ártani egy kis összekacsintással. Úgyhogy a feltűnő csend jelenleg cinkos beleegyezésre utal, amit zaftos fedőszöveg takar a háttérben, ám ezt normálisan gondolkodó ember nem is idézi.
De bizton állíthatom, akár az alaptörvény körüli bohóckodás, akár a bulvármocsok egymásra kenegetése terén indított összehangolt ellenzéki offenzíva sikertelensége borítékolható.
Az új többség erre ugyanis nem vevő.
