Figyelemre méltó, hogy nem volt akkora felzúdulás Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde után az ellenzék körében és sajtójában amiatt, hogy a miniszterelnök elárulta a forrást, amelyből a kormány támogatni tudja a családokat. Pedig a kormányfő nem kertelt, s közölte: abból fedezte a kabinet a válságkezelést és a gyermekeket nevelők támogatását, amit a multiktól, a bankoktól adó formájában beszedtek. Tételesen felsorolta, hogy csaknem ötszázmilliárd forintot szed be a magyar állam a nagy energia- és multicégektől, pénzintézetektől. Másrészt azt is elmondta, mekkora summát fordít a költségvetés otthonteremtésre, gyermekétkeztetésre, rászoruló gyerekek nyaraltatására, ingyentankönyvre, s nem utolsósorban milyen jelentős pénzforrásokat hagynak a családoknál különböző adókedvezmények útján. Kimutatta: ha az utóbbi kiadásokat, számokat összeadjuk, ott is hasonló összeget találunk.
Ilyen felsorolásoktól régebben felrobbant volna a dühtől a hazai és nemzetközi balmédia, a komplett ellenzék, s talán lett volna a multik és a bankok javára gyűjtést indítványozó kezdeményezés, nem beszélve pár újabb jó kis kötelezettségszegési eljárásról. Nem zárható ki, hogy kapcsolatba hozták volna az egészet a korábbi felhánytorgatott ügyekkel, felemlegetve a megbocsáthatatlan illiberalizmus és unortodoxia agyonkoptatott vádjait. Ha ennek a viszonylagos viharcsendnek az okait keressük, nem kell sokat találgatnunk.
Arról van szó, hogy alaposan megerősödtünk gazdaságilag, így politikailag éppúgy nem lehet bennünket lekezelni a komikussá válás kockázata nélkül. Már fel sem merül, hogy a multik, bankok bármit kifogásolnának azzal kapcsolatban, hogy imígyen mégiscsak jelentősen hozzájárulnak a magyar családok boldogulásához, egyről kettőre, háromra jutásához.
Rájöttek, hogy ha az ország lakossága, felnövő nemzedékei fizető-, illetve vásárlóképesek, a családok fejleszteni tudnak, annak ők is haszonélvezőivé válnak. És miért lennének ellenségei éppen a multik a saját bővülő piacaiknak, bevételeiknek? Hol van már a tavalyi hó, a fülsiketítő hangzavar, rikácsolás arról, hogy kivonulnak a multik, a bankok a különadók hatására? Nem hogy nem fordítottak hátat hazánknak, hanem még többet invesztálnak, fektetnek be Magyarországon.
Szakértők szokták mondani: azért támadnak minket, mert az uniós határok lezárásával útjában állunk Európa elmigránsosításának, a Brüsszel által buzgón támogatott – nem is annyira titkos – Soros-tervnek. Csakhogy nem is emiatt kerültünk igazán célkeresztbe, hanem azért, mert visszanyertük a szocialista kormányok alatt mesterségesen elveszejtett önállóságunkat. Márpedig az igazi Soros-terv, a brüsszeli akciózások éppen azt célozzák, hogy az országok gyengüljenek meg és fejük búbjáig adósodjanak el, míg csak irányíthatóvá, függővé, zsarolhatóvá nem válnak. Emlékezzünk: a spekuláns milliárdos projektjének egyik legfontosabb pontja, hogy az európai államok vegyenek fel hatalmas kölcsönöket a migránsok befogadása és fejenként négy és fél millió forintnyi kistafírozása érdekében.
Az igazi nagy bajuk velünk tehát az, hogy önállóak vagyunk, ami annak is köszönhető, hogy anyagilag is biztonságban érezhetjük magunkat, mivel pénzügyileg nem vagyunk immár kiszolgáltatottak. Mi több: még a multikat is érdekeltté tettük az eredményességünkben, további fejlődésünkben. És ami régebben ritka volt, mint a fehér holló: dicsérnek minket az angolszász, amerikai sajtóban. Mégpedig amiatt, mert kiálltunk az európai értékek védelme mellett. Úgy fest: az uniós baloldal kénytelen lesz megbarátkozni a gondolattal, hogy nem ők, hanem mi leszünk a mainstream az új amerikaihoz hasonló patrióta politikánkkal.