Szűk három hónap múlva a magyar társadalom ismét dönthet arról, hogy melyik politikai erőre bízza az ország vezetését a következő négy évben. Áder János a várakozásoknak és az észszerűségnek megfelelően, a lehető legkorábbi időpontra írta ki a 2018-as országgyűlési választást. Az április 8-i dátumot a kormánypártok és az ellenzék is üdvözölte, de talán ez az egyetlen kérdés, amiben egyetértés van köztük.
A küzdelmet most nem a hagyományos, kemény, de nemes versengésként kell értelmezni, az előzmények ismeretében ugyanis borítékolható, hogy a korábbiaknál durvább, alattomosabb és alpáribb stílusú kampányra készülhetünk.
Ennek oka abban rejlik, hogy nincs kormányváltó hangulat a társadalomban, mint ahogy az ellenzéki oldalon sincs olyan formáció, amely valódi kihívója lehetne a Fidesz–KDNP-nek, legfeljebb megalapozatlan ambíciókról és vágyálmokról beszélhetünk.
A pártok mellett azonban vannak olyan erők, amelyek mindenáron változtatni akarnak a hatalmi viszonyokon, mert a jelenlegi kormány és legfőképpen annak vezetője az útjukban áll. A motivációk különbözőek, de a végső cél ugyanaz: megbuktatni Orbánt Viktort.
Az idei választáson tehát rendhagyó módon nem az ellenzéki pártok az igazi ellenfelei a kormányoldalnak, sokkal inkább egy nemzetközi hálózat, illetve egy bosszúvágyó magyar milliárdos, akik nem válogatnak az eszközökben.
Ennek tudatában az előttünk álló kampányidőszakban számíthatunk a kormányzati szereplők és azok családtagjai elleni lejárató akciókra, rágalmakra, zavarkeltésre és utcai tüntetésekre, provokációkra. Valós ellenzéki alternatíva és kormányváltó hangulat híján ugyanis a háttérerők célja az lehet, hogy elbizonytalanítsák a választókat, hiszterizálják a társadalmat és a hatalom áldozataiként állítsák be az ellenzéki pártokat, illetve azok egyes politikusait.
A jelek szerint a kampányban olyan hangulatot igyekeznek majd kelteni, amelyben megkérdőjeleződhet a választások legitimitása. A Jobbik tegnap – az államfő bejelentése után – az Állami Számvevőszék határozatára utalva rögtön azt hangsúlyozta, hogy „meg kell kérdőjelezni a választások legitimitását, ha a kormánypártok túlhatalmának egyértelmű jelei így maradnak”.
Túl azon, hogy mennyire cinikus és képmutató Vona Gáborék törvényeket semmibe vevő eljárása az ÁSZ-bírság kapcsán, nyilvánvaló, hogy a hisztéria célja a mártír szerep eljátszása. A gazdájának bosszúhadjáratát végrehajtó egykor nemzeti radikális pártelnök maga is a politikai túlélésért küzd, ezért nem fog válogatni az eszközökben.
A kormánypártok legerősebb ellenfele tehát Soros György lehet, aki szervezetei közreműködésével be akar avatkozni a választásokba. Az amerikai tőzsdespekuláns ősszel már nyíltan hadat üzent az Orbán-kormánynak, így nem lehet kétséges, hogy a kampányban az általa támogatott „civilek” mindent elkövetnek majd a zavarkeltés, a választások tisztaságának megkérdőjelezése érdekében.
Ezzel párhuzamosan a milliárdos brüsszeli csatlósai nyomás alatt tartják a magyar kormányt, hogy hazánk változtasson a migrációs politikáján.
De a nemzetállamok lebontásáért harcoló Sorosnak és szövetségeseinek fogytán az idejük, hiszen 2019-ben uniós választások lesznek, miközben a tagállamokban – legutóbb éppen Ausztriában – sorra nemzeti elkötelezettségű kormányok kerülnek hatalomra és a nyugat-európai társadalmakban, Németországban is lassan szitokszóvá válik a Willkommenskultur.
Sorsdöntő ütközetek éve lesz 2018 Európában, és ezt érzékelhetjük majd itthon is a következő hónapok kiélezett kampányában. A kormányoldal készen áll megvédeni az eddigi eredményeket és a magyar Magyarországot. Ez a végső lényege és értelme az előttünk álló 86 napnak.