Szinte nem telik el úgy egy hét, hogy az MSZP vagy valamelyik hasonlóan viharvert ellenzéki csoportosulás ne jajveszékelne amiatt, hogy kivándorlási válság van Magyarországon.
Szinte mindenről ez jut az eszükbe, bármilyen intézkedést is jelentsen be a kormány. A szocialisták most már azt szajkózzák, hogy többen mennek el hazánkból, mint ahányan a honfoglaláskor ide érkeztek.
Kedves tőlük, hogy legalább azt nem mondják, hogy az itthon maradt fiataloknak még nyereg alatt puhított húsra sem futná. És akkor most tegyünk egy kis időutazást! Menjünk vissza egészen 2005-ig!
Annak az évnek a végén maga Gyurcsány Ferenc tett látogatást a Demos Magyarország fórumán. Az akkori miniszterelnök hozta a formáját, amikor arról értekezett, hogy mi az ország legnagyobb tehertétele. A legnagyobb gondot abban látta, hogy a huszonéves magyar ifjúság nem elég mobil, itthon akar boldogulni ahelyett, hogy külföldre menne dolgozni.
Gyurcsány nehezményezte, hogy a magyar ember az istennek sem akar megmozdulni. Még azt is felhánytorgatta, hogy Magyarországon több brit állampolgár dolgozik, mint amennyi honfitársunk odaát. Családi kapcsolatai okán megemlítette, hogy felesége korosztálya is tömegesen vándorol el Bulgáriából, nem beszélve a lengyelekről és a litvánokról. Bezzeg a magyarok nem indulnak el sehova, hiányzik a fizikai mobilitás, az ország meg nyögi a terheket az itthon maradottak után.
A fórumon részt vett Sir Anthony Giddens, a Munkáspárt és Tony Blair akkori brit kormányfő főideológusa. A szociológust is meglepte Gyurcsány Ferenc kifakadása, gondolom, a neves tudósember ilyen esettel még nem találkozott.
Meg is jegyezte, hogy a magyar kormányfőnek talán nem arról kellene beszélnie, mit miért nem lehet megtenni, hanem arról, hogy mit és hogyan lehetne. Na, ezzel rátapintott a miniszterelnök leggyengébb pontjára, ugyanis Gyurcsány Ferenc mindenhez ért, csak az ország vezetéséhez nem.
A nyilvánosságot kapott beszéd után több ifjúsági szervezet nyílt levelet írt, amelyben számon kérték a vállalhatatlan mondatokat. Jelezték: a kormány megszegte a választási ígéreteket, miután jelentősen szűkítette a fiatalok otthonteremtési támogatását, minden ötödik pályakezdőnek a munkanélküliség rémével kell szembenéznie, a diákhitel kamatai megemelkedtek, megvonták a gyermekek után járó adókedvezményt és jelentősen drágították az életkezdés költségeit.
Rá fél évre Gyurcsány a vállalkozókat akarta külföldre zavarni, amiért a munkaadók adócsökkentést kértek a bérek felzárkóztatásához. És akkor most térjünk vissza a jelenbe!
Az elmúlt nyolc évben az Orbán-kormánynak sikerült az, ami a balliberális elődjeinek soha. Rendbe tette az országot, ráadásul úgy, hogy nem a fiataloktól vette el a boldogulás lehetőségét, nem a családoktól „kérte el” a pénzt a költségvetési lyukak betömködéséhez.
Varga Mihály pénzügyminiszter a hét végén ismertette a számokat, miszerint a kormány tavaly mintegy 288 milliárd forintot hagyott a családoknál. Ez az összeg több mint hússzorosa annak, amit a balliberális kormányok az utolsó évükben adókedvezményként letettek az asztalra.
Bővítették a diákhitel lehetőségeit, a különböző állami programok mellett a fiatalok foglalkoztatásához járulékkedvezményt biztosítottak, míg a lakáshoz jutást a családi otthonteremtési kedvezmény segíti. Elkezdődött a munkára rakódó terhek csökkentése, emelkednek a reálbérek, ennek is köszönhető, hogy évről évre egyre többen térnek haza munkát vállalni.
Olyan időket élünk, amikor nem az a jelszó, hogy el lehet menni, hanem hogy vissza lehet jönni.
