Megkezdődött a jövő évi költségvetés parlamenti vitája. Mielőtt erről néhány szót ejtenék, érdemes kitérni arra a tanulmányra, amely lényegében a nemzetközi válságkezelési recepteket veti össze.
A Magyar Nemzeti Bank kutatása arra világít rá, hogy a magyar kormány – szemben a mediterrán országokkal – felismerte, hogy a 2008-as krízis kezelésére a hagyományos módszereket nem lehet alkalmazni. Mert mit tettek az utóbbi államok? Megszorításokkal, így például adóemeléssel, a bérek csökkentésével súlyosbították a recessziót. Magyarország 2010 után más utat választott, hazánk teljesítménye évek óta meghaladja a válság előtti szintet.
Nálunk a növekedés ösztönzésére és a foglalkoztatás növelésére helyezték a hangsúlyt, miközben rendbe tették a költségvetést. Fenntarthatóvá vált az ország finanszírozása, csökkent a sérülékenység. Eközben Olaszország, Portugália és Spanyolország más utat járt be, most kezdenek felkapaszkodni, míg Görögországban továbbra is jelentős a lemaradás.
A jövő évi magyar büdzsé folytatja a megkezdett utat. Fegyelmezett marad a gazdálkodás, ám így is több jut a családok támogatására, a gyermekvállalás ösztönzésére, a munkahelyteremtésre, a nyugdíjak reálértékének megőrzésére, a gazdaság fejlesztésére és nem utolsósorban az ország határainak védelmére is.
Miből tudja mindezt fedezni az állam? Leginkább az uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedés hozadékából. Azaz: nem hitelből. Mert a magyar lakosság a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy mivel jár, ha kölcsönökből próbálják megvalósítani a jóléti rendszerváltást. De láttuk azt is, hogy milyen tanácsokkal tudja a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizottság, valamint a Világbank megszorításokkal megkötözni például a görögöket.
A csődöt mondó válságkezelés – amelyen a hitelezők egyébként busás összegeket kaszálnak – következményeit egész Európa megsínyli. Erre mi Brüsszel válasza? Adjunk még több pénzt azoknak az országoknak, amelyek a pénzügyi segélyezés ellenére sem hagytak fel a felelőtlen gazdálkodással. Nehéz erre mit mondani. Talán a legmegfelelőbb válasz erre az, hogy ragaszkodni kell a szuverenitáshoz, ahogy teszi ezt Magyarország, amely hosszú évek után végre talpra állt. Ezzel pedig jelentősen csökkentette a kiszolgáltatottságát.
Ennek fényében készült az új költségvetés is, amelynek talán az egyik legvitatottabb eleme a béren kívüli juttatások adókedvezményeinek egyszerűsítése, amellyel egyébiránt egyetértenek a szakszervezetek és a munkaadók is, ha nem csökkennek a nettó jövedelmek. Ebben partnerre találhatnak a Pénzügyminisztériummal, mert a tárca álláspontja is az, hogy a dolgozók a munkájukért bért és ne utalványokat kapjanak.
Ennek megvalósítását segítik az elmúlt évek tehercsökkentései. Ne hagyjuk figyelmen kívül azonban azt sem, hogy a kafetéria hosszú távon nem kifizetődő, mert nem számít bele többek között a nyugdíjalapba. Az sem mellékes, hogy nem csökken a kafetériára fordítható összeg, amit Szép-kártya formájában továbbra is igénybe lehet venni. Ez azért előnyös, mert a magyar gazdaság s a kis- és közepes vállalkozások is profitálnak belőle.
Ráadásul a költségvetésben emelt tartalék lesz. Ez azt biztosítja, hogy ha kedvezőtlenül alakulnak a nemzetközi folyamatok, akkor a kormánynak nem kell megszorításokat alkalmaznia. Így arra sem lesz szükség, hogy a Fidesz–KDNP ötletekért forduljon a balliberálisok képviselőihez, mert ugye ők a megszorítások bajnokai. Megvan az a képességük, hogy miként lehet kizsebelni egy szempillantás alatt a lakosságot. A tanácsaikat ezúttal is megtarthatják maguknak. Olyan portékát árulnak, amelyre nincs vevő széles e hazában.
