Jacques Hamel 85 éves volt, és nem félt. Képes volt férfiként, keresztényként viselkedni, mint annyian elődei közül. Nem térdelt le, amikor a gyilkosa erre szólította fel, és vállalta, hogy ez az életébe fog kerülni. Hajlandó volt a hitéért, Krisztusért meghalni. A modern Európában az elkövetőt ezért börtönbe kellene zárni. Nem igaz, hogy ne lehetett volna megakadályozni a gyilkosságot, minden eszköz adott volt hozzá, csak nem élt velük a rendőrség. De már mindegy. Hamel atya meghalt, a nizzai áldozatok meghaltak, a párizsi koncertlátogatók is, tömérdek halott, mindenféle erkölcsi győzelem nélkül. Nem ébredt fel Európa, nem ismerte fel saját betegségét, nem vonta le senki a szükséges következtetéseket.
A támadások sokasodnak, a tartás nélküli társadalom pedig atomjaira hullott, így Hamel atya halálakor könnyen mondhatja mindenki, hogy engem nem érint, hiszen nem vagyok katolikus, nem élek Rouenban, nem járok kedd reggel kilences misére, nem vagyok apáca, és még lehetne sorolni hosszasan, miért nem az én ügyem az egész.
Az egyház semmit sem fog tenni, csak imádkozni. Az ima hatalom, akár hiszünk benne, akár nem. Az ima közösséget teremt, egységes akaratot fejez ki, az ima sokkal fontosabb, mint azt a művelt materialisták el tudnák képzelni. Az egyháznak nincs hadserege, és nem tud mozgósítani. Kizárólag békére tud felszólítani mindenkit, háborúra nem. Reménykedni tud az isteni igazságosságban, az ima erejében. Hisz abban, hogy a szakállas szörnyeteg az utolsó pillanatban megáll, leteszi a pengét, és bocsánatot kér Hamel atyától. Nem az egyház feladata megvédeni a híveket, az egyház erkölcsi tartást tud adni a társadalomnak, gerincet, tiszta iránymutatást a baljós korszakban.
Az állam viszont nem tudja megvédeni a polgárait, hiszen mindenkinek rengeteg joga van, kötelessége pedig szinte semmi. Ezért aztán a betegség tüneteit próbálja majd Párizs eltüntetni, biztonsági őröket, rendőröket állít a templomok, imaházak és zsinagógák elé, megtiltja a gyülekezést, esetleg vizsgálni fogja, ki vásárol kést. Néhány politikai vezető komoly arccal tárgyalásokat folytat, de fogalma sincs, miként állítsa meg az áradatot, a gyűlölet áttört minden gátat, az Iszlám Állam hadserege megszületett anélkül, hogy egy fityinget költött volna rá bárki. Divat lett a szakáll, divat a gyilkosság, divat a fekete zászló ötévesek által rajzolt ábrákkal. Divatos lett nihilistának lenni, divatos belerúgni a hagyományos értékekbe, mindig egy lépéssel a többiek előtt járni ízléstelenségben. A fejlett világ problémái. Amikor embert ölnek egy mobiltelefonért.
Az pedig nem ismert, hogy jelenleg hány üres fejű és üres lelkű gyerek érzi úgy, hogy az idős pap elleni támadás nem elborzasztó, hanem igazán ügyes tett. Persze egyikük se muszlim. Nem is keresztény. Senki és semmi, egy üres burok, amely egy Pokémon egyediségével bír.
Lesz ebből civilizációk összecsapása? Aligha. Üres burkok küzdenek itt egymással, az iszlám világ söpredéke támad, akiket a szél elfújt idáig, és az otthoniak pontosan ugyanolyan idiótáknak tartották őket, mint mi itt, és egyetlen határon se tartóztatták fel őket, mert az itteni üres burkok összekeverték a szeretetet a gyermeteg gügyögéssel, a törődést a politikai lózungokkal. Vannak elegen, akik temérdek pénzt szereznek Európa agóniájával, akik érzik a saját sülő pecsenyéjük illatát, amikor beleszánt a teherautó a tömegbe a nizzai sétányon, vagy Jacques Hamel vére a márványra ömlik. Ellenük egyetlen dolgot tehetünk. Ne térdeljünk le! Soha, semmilyen körülmények között.