Ennek haszonélvezője több terület lesz, oktatásra például a tervezettnél csaknem 100 milliárddal többet fordít idén a kormány, de otthonteremtésre is 50 milliárddal több jut, miközben 30 milliárd a tartalékokat gazdagítja.
Pár napja megismerhettük a jövő évi költségvetés számait, és hasonló kép rajzolódik ki abból is. Lényegesen több forráshoz jut a tervezet szerint nemcsak az oktatás és az otthonteremtés, de az egészségügy, a rendvédelem és még sorolhatnánk. Igaz, ezek a többletek már nem pusztán a hazai gazdaság erősödéséből kerülnek ki, hanem a hiányt is az eddigieknél magasabbra, 2,4 százalékra tervezte a kormány.
Annyira jó a helyzet, hogy most már elkezdődhet az évek óta elhanyagolt területek feltőkésítése? Az ország kiizzadta magából azt, hogy végre többet költhessen az iskolákra és a kórházakra, illetve az életszínvonal növelésére? A tegnap közzétett konvergenciaprogram mindenképpen ezt támasztja alá. Az áll benne, hogy miközben továbbra is prioritás az adósság csökkentése, van tér a gazdasági folyamatok javítására: az állam a növekedés élénkítése érdekében emeli a beruházások mértékét, bérfejlesztéseket és adócsökkentéseket hajt végre. Ha a tervezetthez képest nem alakult volna rendre alacsonyabb szinten a deficit az elmúlt években, most el lehetne kezdeni aggódni, hogy szocialista módra elszáll a költségvetés.
Ettől ma már senki sem tart, egyetlen olyan elemzés sincs, amely a költségvetési szédelgés pályáját vizionálná. Az eredményeket a Nemzetközi Valutaalap is elismeri, amely tegnap közzétett jelentésében üdvözölte a kedvező gazdasági teljesítményt, például a növekedést és a foglalkoztatás bővülését. A magyar gazdasági mutatók javulásának üteme olyannyira egyértelművé vált mára, hogy a közgazdász szakmában megjelentek olyan vélekedések is, miszerint ez már káros. Úgy gondolják, hogy a kormány érdeke egyre inkább a jófiú imázs tudatos rombolása, és még az is lehet, hogy ilyen megfontolások alapján vetették el a nullás költségvetés gondolatát.
Az, hogy kicsit rosszfiúnak szeretne látszani Magyarország, csak első olvasásra tűnik blődségnek, és nem csak a jegybank nyereségességének a fenntartása miatt lehet némi igazság benne.
Ahogy arra a valutaalap is kitért tegnapi anyagában, a folyó fizetési mérleg tartós többlete sokat segített az ország sérülékenységének a csökkentésében. A plusz nagymértékben az exportáló cégeknek köszönhető, amelyeknek a tevékenységét a gyengébb forint támogatta az utóbbi években. Igen ám, de mostanában egyre többször került szóba az, hogy az igen jó makrogazdasági számok miatt a magyar fizetőeszköz jelentősen erősödhet, mi több a régióban menedékvaluta szerepét is tölthetné be. Ez semmiképpen sem lenne jó a külföldre szállító cégeknek, de a fizetési mérlegen keresztül az adósság leépítésének sem.
Legyen szó akár arról, hogy a kormány és a jegybank célirányosan gyengíti az árfolyamot, vagy csak szimplán a választásokra készülnek, egy dolog biztos. Ha a kabinet az elmúlt hat évben elődeivel ellentétben nem folytatott volna fegyelmezett költségvetési politikát, nem csoportosított volna át hatalmas jövedelmeket a nemzeti faktorok javára, nem vezette volna be a a bankadót, nem számolta volna fel a lakossági devizahiteleket, a jegybank pedig 2013-tól nem csökkentette volna hét százalékról egy százalékra a kamatot, most nem lehetne kiadásnövelésről beszélni. Vagyis lehetne, de biztos, hogy nem három százalék alatti hiánnyal, s közben tovább alkudozhatnánk a valutaalappal arról, hogy mekkora is a mozgásterünk.
